Egy év alatt kétszer is meglátogattam a drezdai Semper Operát. Örökösnek vélt háborús romálmát évtizedekig semmi sem zavarta. Gyakorta eljártam mellette négy évtizeddel ezelőtt, akkor még sok helyütt romos, ám úgy is gyönyörűséges város pompázatos Színház terén át. Mögöttem a katolikus udvari templom, jobbra az Elba és pompás „ősi” hídja, balra a kincses Zwinger… Barátaimmal, kollégáimmal együtt legföljebb csak sejtettük: egyszer csak hozzálátnak szakemberek a Semper Opera újjáépítéséhez. A Semperoper is megsemmisült az Elba menti Firenze 1945. február 13-i bombázásakor, akkor, amikor Budapest éppen felszabadult…És eljött az idő, erről számoltam be az akkor újságírónak is rangot adó Magyar Hírlap 1984. július 31-i számában. (A nyitó képen: a Semper Opera újjáépítés utáni megnyitása 1985. február 13-án.)
És még valami: néhány hónappal a Semperoper újjáépítését követő megnyitása után ismét Drezdába vitt az utam, és az egyik estémet színházlátogatással szerettem volna emlékezetessé tenni. Jegyet, persze, nem kaptam, hónapokra előre mind elkelt. Bekopogtam a Semperopera sajtófőnökéhez a kívánságommal. Gondolkodott egy kicsit, aztán megkérdezte: megfelel-e a királyi páholy alatti páholy? Azt nem szoktuk kiadni, de most szívesen kivételt teszünk. És megtették: onnan nézhettem/élvezhettem végi Verdi Traviátáját. Az ám, a nézőtérről nem kevesen fordultak hátra kíváncsian: ki lehet az a pasas, aki egyedül, „kiválasztottként” ül a páholyban?
Három esztendővel ezelőtt találkoztunk utoljára Wolfgang Hänsch főmérnökkel. Az akkor még alig deresedő hajú férfi azóta szinte teljesen megőszült. Bizonyára nem tudtam eléggé palástolni meglepetésemet, ezért rögtön meg is jegyzi: „Én egy kicsit megöregedtem, de a mű megfiatalodott, lényegében elkészült.” Wolfgang Hänsch (hazája egyik legkiválóbb szakembere, az NDK-beli Építőművészek Szövetségének régi tisztségviselője) a világhírű drezdai Semper Opera főépítésze. Helyesebben: fő-újjáépítésze. Irodájából átsétálunk a Színház térre, ahol az Elba-parttól és a Zwingertől egyaránt kőhajításnyira, újra a régi pompájában tündököl Gottfried Sempernek, a XIX. század nagy német építészének, Richard Wagner barátjának messze földön híres akusztikájú, a reneszánsz stílusjegyeit viselő alkotása. Csak nemrég bontották le a homlokzatát 1977 (a felújítás, helyesebben az újjáépítés kezdete) óta borító állványerdőt… De hallgassuk inkább a legilletékesebbet, a főépítészt!
– Nézze csak ezt a két felvételt – veszi elő a táskájából a fényképeket. – Az egyik fél évszázada, a másik a napokban készült az operáról. Egyformák, mint két tojás. Mintha soha semmibaja sem történt volna a semperi műnek. Holott mi építettük újjá – harmadszor! A nagy Semper által tervezett drezdai operaházat 1841-ben nyitották meg. Még élt a mester, amikor 28 évvel később, 1869-ben az opera leégett. Semper újra hozzálátott a tervezéshez, a kivitelezést azonban a fiára, tehetséges tanítványára, Manfredra bízta. Még ma is állhatna Elbflorenz (az Elba menti Firenze, Drezda) újjáépített második operaháza, ha nem szól közbe a gyászos történelem. A második világháború végén, 1945. február 13-án és 14-én angol és amerikai repülők porig bombázták Drezda legsűrűbben lakott részét, a belvárost. Az akkor már stratégiailag teljesen indokolatlan légitámadásnak több mint 35 ezer ember esett áldozatul. Elpusztultak az emberiség egyetemes kultúrájának az évszázadok során itt fölhalmozott kincsei, építészeti remekei, köztük a Semper Opera is. Évtizedekbe tellett, mire az NDK anyagilag is olyan körülmények közé került, hogy megbízhattak bennünket az újjáépítéssel.
– Lényegében a nullapontról indultunk, ugyanis Semper operájának eredeti tervei Drezda elpusztításakor, megsemmisültek. Osztrák barátaink, a bécsi szövetségi műemléki hivatal és a tudományos-kutatási minisztérium segítettek. A jellegzetes semperi megoldásokkal, formákkal és színekkel az ugyancsak a nagy Semper alkotta bécsi Burgtheater, a Természettudományi és a Művészettörténeti Múzeum, a Ring épületeinek terveit tanulmányozván ismerkedhettünk meg. – Rengeteg nehézséggel kellett megküzdenünk – folytatja a magyarázatot Wolfgang Hänsch főmérnök. – A legalapvetőbb: a külső formák megbontása nélkül – tekintettel a zseniálisan megkomponált műemléki környezetre: a Hofkirche, a királyi kastély, a Taschenberg-palota, a Zwinger – a korszerű követelményeknek, a modern színjátszás feltételeinek megfelelő belső kialakítása. A legapróbb részletekig ellett vigyáznunk, nehogy valahol is stílustörés következzen be. És ami legalább ilyen fontos: az elkerülhetetlen belső változtatás és átalakítás után is megmaradjon a nézőtér világhíres akusztikája. – Eredetileg 1700 személyes volt a Semper Opera nézőtere, de nem mindenünnen nyílott jó rálátás a színpadra. Most 1323 hely van itt, a negyedik emeleten 39 állóhellyel.
– Állóhely, operában? – csodálkozom.
– Igen, miután ez itt hagyomány – mondja Hänsch főmérnök. – Drezdában zeneművészeti főiskola is működik, gondolni kellett a kispénzű diákokra is. A belső tér szimmetriáját szinte észrevehetetlenül megváltoztattuk, ugyancsak a színpadokra való jobb rálátás céljából; jócskán megnöveltük az oldalszínpadok területét. Újdonság továbbá – innen, a Színház térről nem is látszik, nem zavarja az egységes városképet – az opera mögötti két, jóval alacsonyabb épület. Az egyik a próbaszínpad, amely pontosan akkora, mint a „valódi”, a másik vendéglátóipari egység – étterem, kávézó, terasszal – az operalátogatóknak és a művészeknek, a személyzetnek.
– Hónapokkal ezelőtt lezajlott Semper harmadik operájának akusztikai próbája, azóta megtörtént a mérések értékelése is. Az eredmény: 1,3–1,6 másodperces utózengési idő. Jobb, mint a világhírű Metropolitané, ahol ugyanez az érték 1,1 másodperc.
A színpadtechnik át ugyanaz a Sächsische Brücken und Stahlhochbau készítette, amelyik a Magyar Állami Operaházét.
Mondhatom, még engem is elbűvölt ez a technika – mondja a főmérnök. – Tizenhat részes, sakktáblaszerűen kialakított színpad, melynek négyszer négy méteres mezőit két és fél métert lehet emelni és süllyeszteni…
– Az opera hangulatát, ünnepélyességét a dalszínház külsőségei is meghatározzák. Gurlitt és Steche korabeli művészettudósok leírásából készítették el szakembereink az „új” opera ornamentikáját. Régi szakmák – kőfaragók, stukkókészítők, rézművesek stb. – avatott mesterei öltöztették ünnepi díszbe a házat.
Az egykori királyi páholyt selyemfüggönyök ékesítik. A nézőtéren egyébként a semperi színek, a fehér, a vörös és az arany uralkodnak, helyenként finom zölddel megtörve. Jeles NDK-beli művészek festették a színpad díszfüggönyét – ugyancsak korabeli leírások, elmosódott rajzok és fotográfiák alapján.
– Nézze csak – mutat a mennyezeti csillárra operai kalauzom –, az a fénykorona is vadonatúj.
A régiből ugyanis csak néhány elgörbült, összeolvadt darab maradt meg. A romok közül kotortuk elő őket. Aztán ügyes kezű, fantáziadús szakembereink elkészítették a díszcsillár első, apró modelljét, majd ennek sorozatos fölnagyításával készült el az ötvös- és kovácsművészeti remekmű pontos mása.
– Lényegében kész az opera. Mikor nyílik meg?
– Augusztus 1-jén végleg levonulunk innen és átadjuk a Siegfried Köhler intendáns vezette társulatnak – bejátszásra. Az ünnepélyes megnyitóra 1985. február 13-án kerül sor, az opera és Drezda elpusztításának 40. évfordulóján. Akkor csendülnek föl Weber a Bűvös vadász című daljátékának hangjai, másnap pedig Richard Strauss Rózsalovagját adják elő.
– Mi lesz a kővetkező nagy munkája, főmérnök úr?
– A szász választófejedelmek ma még romokban álló kastélyának újjáépítése. Az operával szemközti épületegyüttes teljes felújítása ugyancsak évekig tartó feladatnak ígérkezik. Először is hozzálátunk a nyersépítéshez, miután a rekonstrukció végső célját még nem határozták meg. A hírek szerint még az idén meglesz a döntés.
– Jó munkát, derűs alkotókedvet kívánok hozzá!
Drezda, 1984. július.
És egy nagyszerű lehetőség: tessék gyönyörködni!
Most érkezett a hír: bővítik a Semperoperát
Ahhoz, hogy ne kelljen bezárni, a drezdai Semper Operaház bővítésre szorul. Ez azonban benyúlna a Zwingerparkba, és fákat kellene kivágni. Napokon belül meglesz a döntés születik – írja Dirk Hein/saechsische.de. Tizenhét éve van napirenden a Semper Operaház bővítése. A város központjában, műemlék épületekkel, rengeteg föld alatti vezetékkel és fontos városi zöldterületekkel körülvéve azonban sokáig nem találtak jóváhagyható változatot.
A legutóbb bemutatott terv, amely szerint a meglévő funkcionális épület mellé egy második kocka is benyúlna a Zwinger parkba, hajótörést szenvedett az építési bizottságban. Most az illetékesek tovább finomították a terveket – és újragondolást kezdeményeztek.
Miért van szüksége a Semperoperának új épületre?
A Semperoperának felújítását, részbeni újjáépítését, bővítését évtizedekkel ezelőtt tervezte meg Wolfgang Hänsch. Akkor létesült a Zwinger-kertre néző épület, amiben a művészek öltözői, a próbatermek, a sminkszobák és az irodák. Csakhogy nem sokra mentek velük, mert jó ideje már nem felelnek meg a jogszabályi előírásoknak – és főleg nem a világszínvonalnak, amit a Semperoper is hivatott képviselni.
„Nincs mit kertelni: nemzetközi rangú vendégművészek, karmesterek, rendezőcsapatok és énekesek már nem szívesen jönnek a Semperoperbe – írja az egyik szakmai lap –, mert rosszak a próbakörülmények.”
Az elöregedő funkciójú épület felújításának egyetlen módja az lenne, ha a Semperoper évekre bezárna, csakhogy ez Drezdában elképzelhetetlen. Ezért az új épületet először alternatív épületként, később pedig a Semperoper új próba-színpadaként építenék meg. Csak így szavatolható a világhírű operaház korszerű működése és művészeinek a zavartalan felkészülése.
Az új épületre vonatkozó terveket sokáig elutasították. Júniusban viszont a szászországi SIB ingatlan- és építési vállalat képviselői bemutatták a terveket a tartományi székhely építési bizottságának. Csakhogy az sem felelt meg. A tervet „időszerűtlennek” minősítették. Elutasították drasztikus beavatkozást a Zwinger-tónál lévő, műemléki védettségű parkterület élővilágába a fákat megőrzendő.
A SIB a minap kiegészített és részben megváltoztatott tervekkel állt elő, amit a városi építési bizottság munkatársai és a Semperoper magas rangú képviselői, valamint az illetékes miniszter, Barbara Klepsch is megvitattak.
A látványtervekből kiderül, hogy bár az új épület a Zwingerparkból is látható lesz, azonban sem az Elba Neustadt felőli oldaláról, sem a Színház térről nem. A kivágandó fák számát az csökkentenék, és megmaradna egy különösen védett platánfa.
Az éptkezést, átalakítást indokolja a többi között, hogy a próbatermeket magában foglaló épület jóformán használhatatlan. „Az épületnek egyáltalán nincs szigetelése, nyáron őrülten meleg van benne” – mondta az egyik résztvevő. Az alumíniumablakok a hőségben felmelegednek, télen pedig beengedik a hideget a házba. A tetőszigetelés is végleg elöregedett.
Ha megismétlődik a tavalyi egy vízcsőtörés, előfordulhat, hogy az egész operaházat hetekre be kell zárni.
A Semperoper korszerűsítése legalább ötmillió euróba kerül, ám az építkezés megkezdése előtt újabb építészeti pályázatot kell kiírni.
