El sem tudom elképzelni, hogy ki néz meg egy olyan kiállítást, amely a Menzán innen – Menzán túl címmel csalogat. Pedig kifejezetten érdekes a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum ötlete, hiszen mennyi-mennyi emlék, hangulat ötlik fel generációkban, ha iskolai étkezéseikre gondolnak. Sok mulatságos, sok bosszantó, de minden bizonnyal tömegeket emlékezésre bíró varázsszó a menza.
Te is menzás vagy/voltál? Ez a kérdés generációk óta összeköt minket, mint egy cinkos összekacsintás. Az iskoláskorú gyerekek csaknem fele az oktatási intézményekben ebédel hosszú évtizedek óta. Az egészséges, rendszeres táplálkozás ugyanolyan fontos a fiatalság fejlődése szempontjából, mint a testmozgás: jobban teljesítenek az iskolában, és eredményesebbek a sportban is. A közös étkezés a társas kapcsolatok kialakításában is segít, ami szintén szükséges a sikeres felnőtt élethez.
Egy néprajzkutatókból és dietetikusokból álló kutatócsoport újszerű megközelítésben vizsgálta egy sor településen a közétkeztetés elfogadottságát és a menza szerepét a családok hétköznapi étkezésében. A közétkeztetés témája nem túl gyakran kerül terítékre kiállításokon. Pedig a menza fontos. Akármilyen emléket őrzünk is róla, gyermek- és fiatalkorunk része, ami meghatározza felnőtt életünket. Itt és most a friss kutatási eredményeken túl képekben, tárgyakban, számokban idézzük fel a múltat és az elképzelhető jövőt is.
A kiállítás a jelen aktuális kérdéseit, helyzetét a friss kutatás segítségével ismerteti, 2018–23 között néprajzkutatók és dietetikusok egy közös kutatással kilenc településen vizsgálták a menzák működését. Az iskolai élet részeként figyelték meg, hogyan és hol zajlik az étkezés, mit esznek a gyerekek a szünetekben meg ebédre, uzsonnára. A kutatás eredményei egyebek közt hozzájárulnak a közétkeztetésre vonatkozó szabályok módosításához is.
A tárlat visszanyúlik a menzák őséhez, a népkonyhákhoz, amik a ma ismert közétkeztetés egyik első formái voltak. A városi szegények ellátásáról gondoskodtak. Budapesten az elsőt 1874-ben állították fel. Az 1910-es évektől a gyermekek ellátása a népkonyhák mellett egyre inkább az iskolákhoz kötődött. Az új iskolaépületekbe már ebédlőt és főzőkonyhákat is terveztek. Az 1950–60-as években a közétkeztetés állami kézbe került, az 1970-es évekre pedig a több mint 3 millió gyermek és felnőtt ült asztalaihoz. Ezzel a gyermekek körében minimálisra csökkent az éhezés veszélye.
A jelen és a múlt mellett a menza jövőjéről: ma már automatákból is vehetünk magunknak ételt és italt. Felválthatják-e idővel a menzai konyhásnéniket a robotok? Kutatások bizonyítják, hogy jobban ízlik az étel, ha attól kapjuk, akit jól ismerünk. Lehet-e fémtestben olyan fejlett mesterséges intelligencia, hogy egy géphez is úgy tudjunk kötődni, mint egy másik (számunkra kedves) emberhez? Izgalmas ezeket az ötleteket tovább gondolni.
A kiállítás interaktív elemekkel, installációkkal hozza még közelebb a menzához kapcsolódó azokat az érzéseket, hangulatokat, amikhez csaknem mindenki tud kapcsolódni korosztálytól, élethelyzettől függetlenül.
Az csak különös felhangot ad a tárlatnak, hogy kétségbeejtően növekszik hazánkban a gyermekszegénység, ami mindenekelőtt az éhezésben jelenik nem kevesek számára. Ők azok, akiknek a menza az egyetlen biztos pont, hogy legalább hétköznap rendes ételt kapjanak. Eközben azt is látni kell, hogyan növekszik a többség számára a menza ára, tehát mindazoknak, akik nem kapnak valamilyen támogatás szociális helyzetükre tekintettel. Ők az a többség, akinek nagyobb része szintén lecsúszik lassan, de biztosan a melegétel áldásáról. A nem pusztán lyukas, de alig-alig létező szociális védőháló a menzákat is meg fogja változtatni.
Eközben „a pusztuló Nyugaton”, például Finnországban, teljesen ingyenes az iskolai étkeztetés, és próbáljuk csak meg elképzelni, hogy svédasztalos rendszerben kínálja az egészséges és gyerekek számára mégis vonzó ételeket!
Az iskolakezdéshez közeli kiállításmegnyitó (szeptember 14.) után egészen a jövő tavaszig (2024. április 21-ig) látogatható lesz a „Menzán innen – Menzán túl” Óbudán, a Korona tér 1. szám alatt.