Jugoszlávia 1990-ben még egyben volt, de eresztékeinek csikorgása már jelezte, hogy közeledik az ország szétesése. A válás korántsem alakult olyan „bársonyosan”, mint két évvel később északi szomszédunk, Csehszlovákia esetében. Az önállósodási törekvések élharcosa Szlovénia volt, amelynek nemzetközi tekintélyű elnöke még a délszláv háború kitörése előtt hazánkba látogatott. A vele készült interjút – ennek egyes elemei máig érvényesek és megfontolandók – 1990. szeptember 11-én közölte a Népszabadság. (A nyitó képen: a meseszép Bled.)

A minap Magyarországon járt Szlovénia államfője, Milan Kučan (a jobb oldali képen). A jugoszláv köztársaságok közül először ott tartottak többpárti, demokratikus választásokat. Ezek eredményeként az idén áprilisban a 49 éves reformkommunista Kučan foglalta el az elnöki széket. Ugyanakkor pártja, a Kommunista Szövetségből lett Demokratikus Átalakulás Pártja kisebbségbe szorult a ljubljanai parlamentben. Kučan elnök rövid, budapesti látogatása alkalmából exkluzív interjút adott a Népszabadságnak.

– Jugoszlávián belül a közeli múlt legjelentősebb politikai változásai Szlovéniában történtek, illetve kezdődtek. Ma a köztársaság élén az ön személyében baloldali államfő áll, ugyanakkor a kormányt a jobbközép pártok koalíciója adja. Hogyan tudják így vezetni a köztársaságot?

– Szlovéniában az utóbbi években a reformokat kezdeményező erő a Kommunista Szövetség volt. A társadalom megreformálásának folyamatában e pártnak saját magát is át kellett alakítania, ha őszintén gondolta – és így gondolta – a pluralista viszonyok megvalósítását. Ez olyan politikai helyzetet eredményezett, amelyben valóban demokratikusan ki lehetett fejezni, mit is akarnak a szlovének. Ez nem más – minden politikai tényező egybevágó tapasztalata szerint –, mint a békés, demokratikus, erőszakmentes átmenet egy jobb társadalomba. A választások ezt erősítették meg. Adott a két feltétel. Egyrészt előtérbe kell helyezni a nemzeti érdekeket a pártok érdekeivel szemben. Az ehhez nélkülözhetetlen egymás iránti bizalom viszont nem hull az égből, hanem csakis folyamatos, célratörő politikai tevékenység eredménye lehet. Másrészt a politikai rendszer minden intézményének – legyen az a parlament, a kormány, az elnökség – szigorúan a saját hatáskörén belül maradva kell működnie, a közvélemény, a nyilvánosság állandó ellenőrzése mellett. Támadhatnak nehézségek, ám ha megvan a készség és a felelősségérzet, akkor nyugodtan támaszkodhatunk a parlamentarizmus, a demokrácia törvényes eszközeire.

– Tudna konkrét példát is említeni erre?

– Nézzük, hogyan kezdte el a szlovén parlament az új alkotmány kidolgozását. Formálisan a javaslatot a köztársaság elnöksége tette, körülhatárolva, hogy milyen lenne az alkotmány. Ám még mielőtt ezt az elnökség a törvényhozás elé terjesztette volna, megtárgyalta az összes parlamenti párttal. Általában jobb már előzetesen egyetértésre törekedni a legfontosabb kérdésekben.

– Mennyire lehet Szlovénia modell Jugoszlávia számára? S egyáltalán: hogyan alakulnak kapcsolataik a többi köztársasággal?

– Általában nem vagyok a modellek híve a politikában. Ami nálunk történt, az a mi sajátos szlovén viszonyainkon alapul. Persze nagyon sok részelem felhasználható ebből másutt is. Ám mi – éppen azért, mert nem akarjuk, hogy mások ránk kényszerítsék saját modelljeiket – semmiképp sem kívánjuk bárkire is rátukmálni a megoldásainkat, mondván, hogy azok az egyedül üdvözítőek. Jugoszlávia mély gazdasági, politikai válságának körülményei között most nyíltan a felszínre kerültek a különbözőségek, s ezek feljogosítják a jugoszláviai nemzeteket gazdasági és politikai szuverenitásuk teljes körű érvényesítésére. Saját alkotmányt kell kidolgozniuk, keresztül kell menniük az állami, jogi önállósodáson, s akkor ezen az alapon lehet majd rendezni a viszonyt közöttük. Reális elképzelések szerint konföderációs szövetség alakul ki, ha nem is az összes jelenlegi tagköztársaság, de legalább Szlovénia és Horvátország, esetleg Bosznia-Hercegovina között. E három köztársaság sokkal kisebb mértékben tér el egymástól, mint az a többiek esetében jellemző. A gazdasági fejlettség mutatójának aránya például Szlovénia és Koszovó között 7,5 az 1-hez.

– Tudomásul veszi-e mindezt a többi köztársaság? Hallanak-e esetleg olyan véleményeket, hogy Szlovénia a többiek kontójára gazdagodott meg és lám, most el akar szakadni? 

– Hallunk ilyen vádakat. Emögött olyan politikai manipulációk sejlenek, amelyek valamilyen konkrét érdekeket szolgálnak. Az a politika, amely Jugoszláviát a válságba sodorta, csak egyetlen igazságot ismert, csak egyetlen köztársaság érdekeit szolgálta. Nem válogatott az eszközökben, hogy ezeket az érdekeket minden más fölé helyezze. E politikának szüntelenül ellenfélre van szüksége, mert csak úgy tudja magát igazolni, ha ellenfelekkel hadakozik – és persze legyőzi őket. De én nem is emiatt a retrográd politika miatt vagyok gondban. Számunkra az lenne probléma, ha valaki megkísérelné Szlovénia belső ügyeit kívülről „rendezni”, ráadásul úgy feltüntetve, mintha ez a „mi érdekünkben” történne. Ami pedig állítólagos meggazdagodásunkat illeti: 45 év során az állam központilag irányította a gazdasági életet is, a tervezők logikája szerint átömlesztve a jövedelmeket, telepítve az ipari létesítményeket. Lehetetlen megállapítani, hogy ki járt jobban, illetve rosszabbul. De hát nem is erről van itt szó, hanem arról, hogy érveket keressenek egy olyan politikához, amely azt próbálja sugallni az egyik vagy a másik nemzetnek, hogy vele igazságtalanság történt. Valójában az igazság az, hogy Jugoszláviában pillanatnyilag egyik nemzet sem érzi jól magát. Mindenki másféle közösséget, más életet kíván. Most itt a lehetőség. Mindenki szabadon dönthet a jövőjéről, de természetesen vállalnia is kell döntése következményeit.

– Ha jól értem önt, a köztársaságok belső megújulását követően újra lehetne gondolni Jugoszlávia egészének kapcsolatrendszerét. Mi maradna meg ebben az újfajta konföderációban közös? 

– Vagyis mi válthatja fel azt, ami eddig az integrációs tényezőt jelentette Jugoszláviában? Ez a jövőben csak a gazdasági érdek lehet. Olyan közösség kell, amely a gazdaságon alapul. Természetesen közösen oldhatnánk meg olyan feladatokat, mint a védelem, a külső határok biztosítása, a külpolitika összehangolása. A lényeg, hogy mindez ne ideológiai, hanem tényleges, gyakorlati érdekeken nyugodjék. Minden jugoszláviai nemzet azt kívánja, hogy minél előbb kapcsolódjunk be az európai integrációs folyamatokba. Ehhez a legjobb lenne azokat a viszonyokat alapul venni, amelyek az Európai Közösségen belül már kialakultak. Aki ezeket nem tudja elfogadni, éljen önálló életet.

– Hogyan értékeli magyar-országi látogatását, együtt-működésünk távlatait?  (A képen a jó 1100 esztendős alapokon nyugvó bledi vár.)

– Magyarország és Szlovénia kapcsolatai szilárdak, stabilak, jó alapokra épültek. Most az a feladat, hogy magasabb szinten folytassuk. Látogatásunknak három alapvető célja volt. Először: véleményt cserélni arról, hogyan folyik a demokratizálódás, mik a nehézségek, az akadályok, netán a veszélyek a politikai élet, illetve a piacgazdaságra való áttérés területén, különösen a tulajdonreformmal összefüggésben. Továbbá: milyen lehetőségek kínálkoznak együttes fellépésre a külpolitikában? Szót váltottunk az Alpok–Adria munkacsoportról, a Pentagonáléról, az Adria–Duna együttműködésről és sok más közös fellépési lehetőségről. Végül véleményt cseréltünk a kisebbségek életéről, szerepéről, gazdasági helyzetük megszilárdításáról. Tárgyaltunk újabb határátkelőhelyek megnyitásáról Felsőszölnök és Martinje, később pedig Pince és Tornyiszentmiklós között, továbbá a vasúti kapcsolatokról Szentgotthárd és Muraszombat között. Mindezeket Göncz Árpád köztársasági elnök úrral is áttekintettük. Tárgyaltunk erről a Vas megyei vezetőkkel. S azt tapasztaltuk, hogy nincsenek lényeges különbségek álláspontjaink között. Bizonyára ezt támasztja alá a magyar köztársasági elnök úr azon ígérete is, hogy előreláthatólag még októberben ellátogat Szlovéniába.

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)