Hszi Csin-ping kínai államfő e heti látogatásának kiemelt célja a kétoldalú gazdasági kapcsolatok elmélyítése. Az ázsiai nagyhatalommal a kapcsolatok kiépítése már több mint két évtizeddel ezelőtt megkezdődött. Erre emlékeztet Trom András kollégánk, Aranytoll életmű-díjas újságíró, aki 1991–2005 között a Világgazdaság című napilapban megjelent országmellékletek főszerkesztője is volt. A 2003 novemberében megjelent Kínai Népköztársaság-melléklet egyik beszámolóját ajánljuk olvasóink figyelmébe. A szerző némi kiegészítéssel ellátva bocsátotta írását rendelkezésünkre. (A nyitó kép forrása: Global Times.)

Ázsiában a Kínai Népköztársaság a legnagyobb kereskedelmi partnerünk, ugyanakkor az immár kétségkívül nagyhatalomnak számító óriási ország az utóbbi években az egyik legfontosabb beruházóvá vált hazánkban. A kapcsolatok kiépítése már több mint két évtizeddel ezelőtt megkezdődött. Az akkori Medgyessy-kormány közvetlenül az Európai Unióhoz csatlakozásunk előtt fogalmazta meg Kína-stratégiáját, nevezetesen, hogy a magyar–kínai gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése nem érzelmi fellángolás és nem konjunkturális jellegű elhatározás, hanem a hosszú távú magyar kereskedelmi és gazdaságpolitika egyik – talán legfontosabb – eleme.

Medgyessy Péter miniszterelnök 2003 augusztusában Pekingben tett hivatalos látogatását követően új szakasz kezdődött a két ország kapcsolataiban. Ezt Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter jelentette ki a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Zrt. (ITDH) által szervezett november 10-i magyar–kínai üzletember-fórumon. A miniszter rámutatott: Magyarországot földrajzi fekvéséből és történelmi múltjából következő multikulturális jellege arra a szerepre predesztinálja, hogy az Európai Unió egységes piacán kapu legyen a Kelet, az ázsiai térség, és ezen belül a leggyorsabban fejlődő Kína felé. Csillag István az üzletember-fórum vendégeit tájékoztatta arról, hogy Magyarország nyitott gazdaságú ország, amelyre a világgazdaság bármilyen fordulata erősen hat. Ezt támasztotta alá azzal az adattal, hogy az export és az import együttvéve az éves nemzeti termék 120 százalékát adja. Az EU-ba irányuló export pedig a teljes magyar kivitel több mint 75 százalékát teszi ki.

A magyar gazdaságpolitika három fő iránya: az ország nyitottságából következően a versenyképesség megerősítése, a kereskedelempolitikában a diverzifikáció, valamint az ország földrajzi fekvésének és az eddig bejárt útnak a kiaknázásával a fordítókorong (hub) funkció megteremtése az infrastruktúra gyors és koncentrált kiépítésével.

A jövő májusban megvalósuló teljes jogú EU-tagságnak nem a magyar uniós export arányának növekedését kell szolgálnia, hanem a kereskedelmi kapcsolatok megerősítését Kelet felé, stabil, kiszámítható intézményi bázison – hangsúlyozta a miniszter, aki ugyanakkor egyértelművé tette: „Tisztában vagyunk azzal, hogy a két ország sem világpolitikai sem világgazdasági súlyát illetően nincs azonos súlycsoportban, mégis mindkét ország javát szolgálja a kapcsolatok elmélyítése, az, ha Magyarország válik Európa kapujává Kína számára.” Csillag István nyomatékkal tudatosította a vendégekben azt is, hogy „A magyar–kínai gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése nem érzelmi fellángolás és nem konjunkturális jellegű elhatározás, hanem a hosszú távú magyar kereskedelmi és gazdaságpolitika egyik – talán legfontosabb – eleme”.

A miniszter bejelentette, hogy a sok szálon futó kapcsolatok építésének felügyelésére, koordinálására Huszty András személyében kormánymegbízottat nevezett ki a kormány. A miniszter arról is tájékoztatott, hogy a magyar cégek idáig 61 millió dollárt fektettek be Kínában, a kínai cégek pedig 120 millió dollár értékű befektetést valósítottak meg hazánkban (ebbe nem tartozik bele az Asia Center megépítése és a Bank of China leánybankjának megnyitási költsége). Két kínai tulajdonú szálloda és egy csavargyár üzemel már hazánkban.

Csillag István elmondta: az uniós csatlakozás azzal az előnnyel jár a kínai cégek számára, hogy az EU kedvezményes preferenciális vámrendszerét Magyarország is alkalmazni fogja, és kiterjeszti a kínai termékekre. A hazánkba települt kínai cégek külön határellenőrzés vagy minőségbiztosítási ellenőrzés nélkül szállíthatják majd tovább más uniós országokba a nálunk gyártott termékeket. A kereskedelmi forgalomba kerülő importált kínai termékek közül egyedül a ruházati cikkekre van mennyiségi korlátozás, ami az unióba való belépésünkkel a jelenlegi formájában megszűnik, és az unió importrezsimje váltja majd fel. A miniszter emlékeztetett: a magyar–kínai gazdasági kapcsolatok méretét és dinamikáját döntően meghatározza a multinacionális cégek egyes leányvállalatai közötti kereskedelmi forgalom. Ez elsősorban az elektronikai, járműipari részegységekre és elektromos berendezésekre jellemző.

Ezzel összefüggésben Csillag István nyomatékkal szólt arról, hogy a magyar kormány azt szeretné, ha az önálló, multiktól független együttműködés is minél nagyobb arányban megjelenne a kétoldalú kapcsolatokban. Hozzáfűzte: ezt hivatott elősegíteni a magyar–kínai kormányközi gazdasági vegyes bizottság, és az annak keretében működő gépipari munkacsoport.