Szerencsém volt éppen ötven esztendővel ezelőtt, amikor „a közúti járműprogram peremén” – a Renault vállalat vendégeként – riportutat tehettem Franciaországban. (A képen: a lyoni óváros madártávlatból.)

 

Ma már bizonyára kevesen emlékeznek rá, hogy az „új gazdasági mechanizmus” előfutáraként Horváth Ede, a győri Magyar Vagon- és Gépgyár kiváló esztergályosból lett vezérigazgatója kijárta az akkori állami és pártvezetőknél: újuljon meg az ország egyik meghatározó gépipari vállalata, az általa vezetett győri Vagongyár.

Ismeri ön Petőfit?

Száz esztendővel ezelőtt, amikor a XIX. század egyete­mes nagyszótárát, a modern kor első, nagyszabású lexikonát írta Pierre Athanase La­rousse, bizonyára nem gon­dolt rá, hogy már a századfor­dulón Franciaország legna­gyobb, Európa egyik legjelentősebb, világhírű könyvkiadója viseli majd nevét. Larousse tizenkét évig készült lexikonját követte a XX. század betűren­des ismerettára, az Egyetemes Larousse, a Larousse Módszer­tani Enciklopédiája, a Nouveau Petit, az Illustré Larous­se és még számtalan kiadvány.

Minden francia városban van egy Larousse könyvesbolt, és minden franciának, aki tart­ja magát valamire, könyves­polcán ott látható egy-egy Larousse-kiadvány: szótár, le­xikon, szakkönyv… A La­rousse túlélte a válságokat; a háborúkat, és az értelem fegy­verével, a polgári ideológia ta­lajáról igyekszik mindenről idejében és a lehető legalapo­sabban tájékoztatni.

Lyonban található a Larousse kiadó egyik legforgal­masabb boltja. A mintegy száz méter hosszú üzletben ál­landó a sürgés-forgás. A sza­badpolcos elrendezésű könyvesboltban böngészők százai, kisdiákok és aggastyánok, há­ziasszonyok és nagymamák, külföldiek. És nagyon sok el­árusító, aki készségesen, szak­szerűen ajánlja az érdeklődők­nek a témakör legfrissebb ki­adványait.

Jacques Moussard a lyoni Larousse vezetője. A legújabb divat szerint, Sherlock Holmes kockás ruháját utánzóan öltöz­ködik, körszakállas, negyven év körüli férfi. Filozófiát és világirodalmat hallgatott az egyetemen. Az üzlet havi 4 000 000 frankos forgalmat bo­nyolít le, áruházakhoz hasonló haszonnal. Mert Franciaor­szágban drága a könyv – a papír és a nyomdai költségek viszont olcsóbbak, mint ná­lunk.

– Mi a véleménye, igazgató úr, a franciák olvasási kedvé­ről?

– Honfitársaim nem sokat olvasnak – mondja Jacques Moussard. – Úgy is fogalmazhatnék, hogy jóval keveseb­bet, mint más nemzetek Euró­pában. „Néző néppé” „lett a francia, azaz a technika leg­újabb vívmányai inkább lekö­tik a figyelmét, mint a fehér lapokon a fekete betű. Kezdet­ben a szélesvásznú mozi, ké­sőbb a még szélesebb, a pano­ráma, a cirkoráma, a televí­zió és most a színes tévé …

– Gondolom, mindezek el­lenére a könyvpiac újdonságai, bestsellerei is vonzzák az em­bereket – jegyzem meg.

– Kétségtelen. Minden ke­reskedő úgy rendezi a kiraka­tát, hogy felhívja a szemlé­lődő figyelmét a legfrissebb (és mindig a legérdekesebbnek, legizgalmasabbnak, legszebbnek, legszerelmesebbnek vagy legborzalmasabbnak) kikiáltott műre.

– Melyek a tegnap és a ma „leg-könyvei”?

– A tegnapelőttnél kezdem: Szvetlána Allilujevának, Sztá­lin lányának leg-gé felfújt könyve, a Húsz levél egy ba­ráthoz. Kezdetben 35, aztán 25, ma már csak 15 frank az ára. Az olvasók rájöttek, hogy sem­mi érdekes sincs benne. A pikáns részek, amelyeket a hir­detések idéztek a könyvekből, csupán egy-egy mondattá rö­vidültek.

– Gilles Parrault „L’ orchestre rouge” („A vörös zenekar”) című regénye a tegnap legizgalmasabb és legérdekesebb könyve. Ennél a műnél nem csalatkoztak a reklámokban az olvasók. A Gestapo és a Reich kémelhárításáról és titkos ügynökeiről, a hírhedt besúgóhálózat felépítéséről szól. Azok a könyvek, amelyek a második világháborúval kap­csolatosak, mindig nagy sikert aratnak.

– Joseph Kessel Les cavaliers (Lovagok) cí­mű kalandos, szerelmes, vere­kedős, ármányos regényét a két szélső korosztály, a tizen­évesek és a hatvanon felüliek kapkodták szét. Most jelent meg a második, 150 000-es ki­adása. Megjegyzem, hogy a Gallimard kiadóhoz június vé­gén érkezett be a kézirat, és július első napjaiban már az utcán volt a regény.

– És a ma könyvei?

– Kettőt említek. Az egyik: André Malraux (volt kulturá­lisügyi miniszter) Antimémoires (Szabálytalan napló) című, a közeli múltról filozofálgató könyve: ára 28 frank. A má­sik: Aragontól a „Blanche ou l’oubli” (Blanka, avagy a fe­lejtés) című regénye. Az 1967. év legnagyobb könyvsikerét (a közönség által adott szava­zatok alapján) Domenique Saint-Alban aratta a „Noële aux quatre vents”-tal (Szeles kará­csony). A könyv először a rá­dióban hangzott el, rádióre­génynek is készült, de a közvélemény-kutatás során ugrott ki, hogy mekkora siker.

– Mennyit keresnek ebben a boltban az alkalmazottak?

– A rátermettségtől és a hó­nap forgalmától függ. Nem rit­ka a 3000 frankos jövedelem, amit külön jutalom növelhet még – mondja a főnök.

– Ön mennyit költ könyv­re?

– Havonta 20–30 frankot…

Úgy látszik, észrevette megdöbbenésemet, és rögtön kiigazította a feleletét:

– Ne csodálkozzék, az imént jellemeztem már a franciákat, nem sokat olvasnak. Nekem és beosztottaimnak a szak­mánkkal járó kötelezettség lenne az olvasás. Kevés rá az időnk, és különben is: a né­hány oldalas ismertetésekből már ajánlhatjuk a könyveket. És jómagam csak a számomra legértékesebb könyveket ve­szem meg, ezért költök könyv­táramra aránylag keveset.

– Még egy utolsó kérdés: van-e magyar írótól könyvük? Ismeri-e például Petőfit?

– Várjon csak – mondja. Az egyik sarokba indul, és egy poros könyvet hoz a kezében. – Voilà! Eckhadt Sándor­nak 1959-ben megjelent fran­cia–magyar szótára, ára 33 frank. – És kit említett az előbb? Valami…

– Petőfi, Alexandre Petőfi – segítek.

– Oui. Sosem hallottam ró­la.

Keserű lenne a kommentár, ha folytatnám a riportot.

(KÖVETKEZIK: Kérdések a Macskahegyen)