Kitörő örömmel fogadta 35 esztendővel ezelőtt a hírt a sok tekintetben konzervatív svájci társadalom: rövidesen elfoglalja helyét a Swissair légitársaság valamelyik járatának kabinjában az alpesi köztársaság első pilótanője. A sajtó nyomban ráharapott (volna) a bejelentésre, hogy beszélhessen a női pilótával, ám a Swissair sajtófőnöke ezúttal hajthatatlan maradt: türelemre intette a kíváncsi zsurnalisztákat. Bár külföldiként is kiváló kapcsolatot ápoltam Herbert Schmell-lel, szerénységemet is türelemre intett, és kitért a „közvetítés” elől. Az akkor mindössze 25 éves Gabriela Maria Lüthi pilótajelölt azóta bejárta a Földet a Swissair gépein, lehet, hogy most is interkontinentális küldetésben szárnyal, persze, már régóta nem a Swissair-rel, miután az 1931-ben alapított légitársaság 2002-ben megszűnt.. Az ő példájára érdeklődtem az akkor még létezett Malév-nál, hogy van-e pilótanője a Magyar Légiközlekedési Vállalatnak? „Természetesen” nem volt, mert a magyar szabályozás még a svájcinál is konzervatívabb volt.
Aztán lett: az okos, talpraesett és csinos Czigány Ildikó (édesapja, Czigány György újságíró, a Magyar Rádió és a Televízió vezető munkatársa [emlékezzünk csak a „Ki nyer ma?” című évtizedekig naponta sugárzott rádióműsorára!], aki karakán sokoldalúságával (zenetörténész, könyvek szerzője, az ország első női utasszállító repülőgép-pilótája, majd kapitánya, jógaoktató, karateedző, vadgazdamérnök…) hazai és nemzetközi figyelmet keltett mindaddig, míg Boeingeket vezetett az – időközben oktalan módon megszüntetett – Malév színeiben… No, de térjünk csak vissza eredeti témánkhoz, a svájci pilótanőhöz, akiről és társairól tavaly Manon Kuttel, a Biel-Seeland-i Gimnázium végzőse „Frauen im Cockpit” címmel terjedelmes tanulmányt írt.
«Herbert Schmell, a Swissair osztrák származású sajtófőnöke tavaly nyár végi beszélgetésünkkor csupán sejteni engedte: rövidesen „történelmi jelentőségű” hírrel áll elő. Nemrég aztán nyilvánosságra került, hogy egy nő is van a svájci légitársaság zürich–kloteni légiközlekedési iskolájának (SLS) pilótavizsgára készülő tizenhat növendéke között.
A hölgy: Gabriela Maria Lüthi, 25 éves, berni születésű. Az újságírók azonban egyelőre nem találkozhatnak vele. „Készüljön csak nyugodtan a vizsgáira; ha kiszimatolnák a hollétét, még pihenni sem hagynák” – érvelt a sajtófőnök, hozzátéve: ő viszont mindennemű tájékoztatást megad a Swissair első számú üdvöskéjéről…
Ide kívánkozik, hogy az idén 55 esztendős Swissair már 1934-ben, tehát három évvel amegalakulása után – Európában, sőt talán a világon is – elsőként alkalmazott nőket utaskísérőnek. Napjainkban a társaság kétezer főnyi kabinszemélyzetéből kétharmad air hostess (tehát nő), és csak egyharmad steward. És amikor végre a svájci nők is választójogot nyertek 1970-ben, a Swissairnél is megkezdődött az egyenjogúsítás: a férfiakéval azonos munkafeltételeket, fizetési rendszert és előmeneteli lehetőségeket dolgoztak ki a nőknek is.
Gyerek volt még akkoriban Gaby Lüthi, de annyira kicsi már nem, hogy ne gondolt volna a pályaválasztásra. Első repülőgépes utazása óta arról álmodozott, hogy egykoron majd ő ül a pilótakabinba, hogy repülőgépet vezethessen. Ma már túl van a mintegy másfél éves elméleti és gyakorlati kiképzés nagy részén. Hazajött Amerikából, ahol a floridai Vero Beach-ben PA 23-as repülőgépeken szerzik meg a hivatásos svájci pilóták és pilótanők a jogosítványukhoz szükséges vakrepülési gyakorlatot. Ahhoz persze, hogy beülhessenek bármelyik utasszállító – közforgalmi – repülőgép pilótakabinjába mint harmad- vagy másodpilóták, még nagyon sokat kell gyakorolniuk, tanulniuk. Schmell sajtófőnök mondta el, hogy Amerikából visszatérvén, tízhetes elméleti képzés következik a kloteni iskolában, majd az NSZK-beli Brémában a King Air C–90-es gépein gyakorolnak heteken át a Swissair leendő pilótái. Ezután még hónapok telnek el részben elméleti, részben szimulátorképzéssel, mire végül is — sikeres vizsga után – egy DC 9-esbe már nem utasként szállnak be…
Gabriela Lüthiben egyébként csak a Swissair köszöntheti első női pilótáját. A másik svájci légitársaság, a Crossair immár három éve alkalmaz pilótanőket, köztük egy újdonsült kapitányt, Regula Eichenberger asszonyt. A svájci központi kormány az idén februárban hozott határozatot arról, hogy ezentúl bármelyik lány vagy asszony választhatja a pilótahivatást. A luzerni Aero-Club iskolájába azonnal jelentkezett 93 hölgy – az 1400 fiatalember mellett.
Női utasszállító repülőgép-vezetőt bőven találunk más légitársaságoknál is. Élenjár a
szovjet Aeroflot. Évtized óta az amerikai Delta Airlines-nak is vannak női pilótái; az egyik Boeing–747-esének kapitánya még innen van a harmincon, Tagela Tricoli, persze nő. Régóta foglalkoztat női repülőgépvezetőket a SAS, a skandináv országok közös légitársasága, aspanyol Iberia, a francia AirInter, a British Caledonian Airways és még jó néhány légitársaság.
Miután Valentyina Tyereskova már 22 évvel ezelőtt űrhajót vezethetett, és az amerikai Sally Ride 1983-ban kiléphetett a világűrbe, kézenfekvő a kérdés:
– Van-e női pilótája a MALÉV-nak?
Mónus Ferenc vállalati főpilóta válaszol:
– Egyelőre nincs és nem is volt. Amíg a Közlekedési Minisztérium meg nem változtatja a Légügyi Utasítást, addig nem is lehet. Ez az utasítás ugyanis világosan kimondja, hogy közforgalmi repülőgép-vezetőnek, azaz pilótának csak férfiakat lehet alkalmazni…
– Alkalmasnak tartja-e ön, mint gyakorlott repülőgép-vezető a nőket erre a pályára?
– Szerintem nem az ember dönti el, hogy mire alkalmas, hanem a rátermettsége, a fölkészültsége, tehetsége, esze. Éppen ezért szívesen dolgoznék együtt a MALÉV-nél női pilótákkal. Különben is: amióta világ a világ, a férfi társa a nő a földön. Miért ne lehetne az a levegőben is?! Csak dönteni kellene ebben a kérdésben. Korszerűen, mielőbb.»