Egy híján hatvan esztendővel ezelőtt találkoztam egy csaknem elektronikus készülékkel a kornak megfelelő újdonságok iránt különösen fogékony győri Vagongyárban. Abban az időben, amikor az egykor sztahanovista esztergályosból majd szerszámgépgyári igazgatóból a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár (akkori nevén már Rába Magyar Vagon- és Gépgyár) különösen sikeres vezérigazgatója lett. Az általa vezetett nagyüzem lett a magyar közúti járműprogram központja a Győrben német és francia közreműködéssel fölépített motor- és tehergépkocsigyár. A 19. század végén alapított vagongyár teljesen átalakult: megszűnt a vasútijármű-gyártás, elkezdődött és kiválóan működött a közútijármű-gyártás, ami – érdekesség – korántsem volt újdonság, tekintette arra, hogy a győri vagongyár pár évtizeddel előtt autóbuszokat is gyártott. – Az ám, műszaki fejlesztéssel kezdtem: a Kisalföld című megyei lap 1965. november 11-i számában mutattam be a termelést sokoldalúan ellenőrző-segítő processzorgráfot. (A nyitó képen: esztergapad; hasonlók szerepelnek az alábbi írásban.)
«Karosszékben ülök, kezemben botkormány. A botkormánnyal televíziózom. Ha magam felé húzom a kormányt, emelkedik a kép, ha tolom, süllyed. Jobbra mozdítom, balra látok, balra kormányozom, jobb felé tekinthetek.
Mellettem az asztalon kis lámpák villódznak. Papírszalagokra titokzatos jeleket írnak láthatatlan gépkezek. A telefon jelez, felemelem a kézibeszélőt. Megindul a magnetofon, és a pontos időjelző két búgó hang között bemondja: hét óra, huszonöt perc, harminc másodperc. Aztán valaki jelentkezik: Tóth vagyok. Jól hall?
– Kitűnően…
– Akkor keressen meg! A hármas csatornán, a nyolcadik esztergapad mellett állok.
Hármas csatorna… Ez az. Villan a kép. Esztergapadok, félkész alkatrészek, munkások. Ott van, integet!
– Látom már! – mondom a telefonba.
– Akkor jó, tehát mégsem olyan ördöngősség kezelni a Processographot. Vége!
– Vége. – Megnyomom a telefon mellett a gombot. Újra hallom a pontos időjelzőt: hét óra, huszonöt perc, ötven másodperc.
Húsz másodpercig diszpécser voltam. Közép-Európa egyik legmodernebb diszpécsergépét kezeltem, azt a gépet, aminek szerelésével túljutottak már a félidőn a Villamos Automatikai Tervező Intézet és a Budapesti Villanyszerelő-ipari Vállalat szakemberei. A processographot a győri Magyar Vagon- és Gépgyár közúti járműgyára autó I. üzemében kapcsolják százhúsz esztergapadra, maró-, fúró-, fogazó- és más gépre.
– Miért?
– Azért, hogy ezekkel a korszerű, igen termelékeny, félautomata gépekkel még biztonságosabb, folyamatosabb legyen a termelés, hogy a dolgozónak ne kelljen szerszám és anyag után futkoznia, hogy minden figyelmét a pontos, selejtmentes munkára fordíthassa – mondja Máté László termelési főosztályvezető.
Közben Tóth János üzembehelyező technikus is visszaérkezik a műhelycsarnokból. Tőle érdeklődöm a processograph jellemző adatairól:
– Dege Lajos Kossuth- díjas, a Dinamó Villamos Forgógépgyár igazgatója és Seregi József, a Villamos Automatikai Tervező Intézet főkonstruktőrének szabadalma a processograph.
– Négy televízió-kameráját távirányítással működtetheti a kezelő személyzet. Vízszintesen majdnem körbefordul a kamera, függőlegesen pedig föl és le harminc-harminc fokos szögben pásztáz. Gumioptikája mindig éles képet ad. Magnetofonja által minden beszélgetés rögzíthető – ami nem mellékes a történtek rekonstruálásakor! –, pontos időjelzéssel megtoldva másodperc pontossággal örökíti meg a párbeszédeket, egy-egy fontos termelési utasítás elhangzását. A telefonnal minden gép kezelője összeköthető.
– Mire szolgál ez a sok kis ablak itt a kezelőasztalon?
– Minden gépről nyolcfajta információt kap a processograph kezelője. Tehát: látja, ha bekapcsolják az esztergapadot, ha az üresen jár, ha termel, ha anyaghiány, géphiba, szerszámhiány, átállás vagy egyéb hiba, esemény miatt áll. A vezérlőpult melletti szekrényekben másodperc-beosztásos papírszalagra rögzíti a gép mindezt. Az adatokat aztán bármikor ellenőrizni, elemezni Lehet, lényegében általa akár az egész gyárat az asztalra lehet „teríteni”, karosszékből a termelésirányító áttekintheti a munkát.
– És az emberek miként fogadják a processographot? Hiszen az ipari televíziót is mumusnak tartották az első időkben…
– Reméljük, hogy dolgozóink megértik: a processograph elsősorban az ő munkájukat könnyíti meg. Hiszen jelzi mindazt, amit eddig nekik kellett jelenteniük a művezetőnek vagy a diszpécsernek, ami által sok idő elfecserélődött. A processograp a munkást kiszolgálja – mondja Máté László.
– Az imént a jellemző adatokról érdeklődött – kapcsolódik újra a beszélgetésbe Tóth János üzembehelyező technikus. – Elmondhatom még, hogy a processograph – ellentétben a Siemens–Halske és a svéd Ericsson cég által előállított hasonló berendezéssel – nem relékkel és félvezetőkkel, hanem csak tranzisztorokkal és félvezetőkkel működik, tehát mechanizmus nélkül, a logikai áramkörök elvén. Ha ezt a processographot – kihasználva kapacitását – csupán egy gép ellenőrzésére és regisztrálására fordítanánk, akkor egyszerre egymilliárd-hétszázmillió információt kaphatnánk róla tíz másodpercenként.
– Az úgynevezett művezető-dobozok által a szerszámkiadó, a tmk-csoportvezető, a gyáregységvezető és a termelési főosztály munkatársai az őket érdeklő fontos helyekről és helyzetekről azonnal értesülhetnek. A művezetődobozok lényegében fiók-processografok.
– Mennyi idő alatt térül meg e berendezés ára?
– Három és fél millió forintba kerül a felszereléssel együtt, és néhány hónap alatt „kifizeti önmagát” a veszteség- és állásidők megszűnte révén.»