A sok-sok ausztriai riportutam közül is kiemelkedik az, amelyről a Magyar Hírlap 1988. június 25-i számában írhattam. Bár még esztendővel a nagy határnyitás előtt voltunk, de már érződött – állapítottuk meg kedves kollégámmal és barátommal, Szalay Zoltánnal, lapunk fotórovatának vezetőjével –, hogy tovább finomítható és erősíthető a valójában már az 1960-as évek végén, a hetvenesek elején megkezdődött és példaértékűvé nemesedett politikai, gazdasági, tudományos és számos egyéb kapcsolatból építkező, sokak számára irigylésre méltó, nekünk viszont erőt, biztatást, reményt adó jószomszédság. Különösen értékessé vált a kiegyezés utáni éveket idéző kézfogás a jó évtizedes „K. und K.” – „Kreisky és Kádár” – időszakban, és persze később is. A Helsinki utáni új Európa minden országa (mindenekelőtt a „frontországok”, azaz a Nyugattal közvetlenül határosak) számára példát statuált a Varsói Szerződés- és KGST-tag Magyarország enyhülésre és együttműködésre sarkalló (a szövetségesek által irigyelt) nyugati kapcsolatrendszere, amely a többi között a Fischer Ádám kezdeményezésére alakított osztrák–magyar Haydn Filharmonikusok zenekar formájában is megnyilvánult.

„Büszkék lehetünk mi, osztrákok és magyarok, hogy újra csak úttörők voltunk nem csupán általában a határ menti együttműködésben, hanem az eltérő társadalmi-politikai rendszerű országok kulturális értékeinek kamatoztatásában is – kezdte kismartoni beszélgetésünket Rudolf Morawitz, a burgenlandi Haydn Ünnepi Játékok ügyvivője.
– Nincs a világon még egy olyan állandó zenekar, mint az ugyancsak kettős állampolgárságú Fischer Ádám kezdeményezésére alakított osztrák– magyar Haydn Filharmonikusok. Általa és Haydn csodálatos zenéjével alighanem az enyhülésnek is szolgálatába szegődtünk.
A több mint három évtizedig a pompakedvelő és művészetpártoló Esterházyak alkalmazásában állt Joseph Haydn (1732–1809) osztrák zeneszerző, a bécsi klasszikus stílus megteremtője előtti tisztelgés is a közös Haydn-zenekar megszervezése olyan muzsikusokból, művészekből, akik eleve a Kismartonban és Eszterházán, a mai Fertődön és Bécsben élt nagy komponista zenéjével kötelezték el magukat. A kétnemzetiségű Haydn Filharmonikusok 45-en vannak; magyar és osztrák szólisták, kamarazenészek, főiskolai tanárok, valamint aktív zenekari tagok működnek közre a tavaly óta rendszeres hangversenyeken.
Csak érdekességként említjük: a zenekar igazgatója a soproni születésű Wilhelm Hübner professzor, aki egyszersmind régtől elnöke a Bécsi Filharmonikusoknak is. Nagy érdeme, hogy sok évtizedes művészi és szervezési tapasztalatai révén a legjobb magyar és osztrák muzsikusokat sikerült megnyernie az együttes számára. „Alighanem már a tavalyi első idényben bebizonyította a hagyományosan kiváló magyar hangszeres virtuózokból és a világon egyedülálló bécsi zenekari kultúra jeles képviselőiből álló zenekar: a nemzetközi zenei élet nagy figyelmet érdemlő gazdagitójává vált” – mondta Morawitz ügyvezető.
„Egyáltalán nem titkolt célunk, hogy Kismartont Haydn-központtá fejlesszük, a két országban működött komponista munkásságának és a szép, valójában teljesen még föl nem fedezett bécsi klasszikus muzsika kedvelőinek zarándokhelyévé változtassuk. Természetesen nem lehetünk önzők, miután Haydn zenéje is nemzetközi a szó legnemesebb értelmében. Ezért is rendezzük hangversenyeinket részben itt, Kismartonban, részben pedig Fertődön. Azért, hogy még többen hallhassák, élvezhessék, rádió- és tévéközvetítéseket is lehetővé teszünk. És miután a hely szelleme, a genius loci is ihletője a művészi előadásnak, nem kevésbé a műélvezetnek, az eredeti helyszíneken szólaltatjuk meg Haydn műveit. Nevezetesen itt, a kismartoni Esterházy-kastély Haydn-termében és a fertődi kastély, a magyar Versailles dísz- és zenetermében. Szándékunkban áll egyébként Haydn munkásságának, működésének egyéb területeit is bevonni a 18. századi zseni újra fölfedezésébe. Szeretnénk egyebek között pozsonyi együtteseket, szólistákat is megnyerni, meghívni rendezvényeinkre…”
Az idei Haydn Ünnepi Játékokat – eredeti ötlet alapján – az Évszakok című oratórium jegyében rendezik meg. Májusban az Eisenstadti Haydn-kvartett és a Bécsi Concert-Verein játszotta a két Haydn, Mozart és Dvořák műveit. Június 4-én a Budapesti Állami Operaház vonós szólistái adtak elő Haydn, Schubert és Messner kompozícióiból. A nyári nagy nyitó hangverseny június 16-án este fél nyolckor kezdődött a kismartoni Esterházy-kastélyban. Az osztrák–magyar közös zenekar Fischer Ádám vezényletével és az NDK-beli, drezdai Theo Adam közreműködésével az Évszakokat és a Teremtést adta elő. Másnap és harmadnap Fertődön lépett föl a zenekar. A június 26-ig tartó nyári Haydn-napok után is több hangversenyt tartanak csütörtökönként és szombatonként Kismartonban.
Szeptember 16–25. között rendezik az őszi ciklust – ugyancsak váltott színhelyeken és a Haydn Filharmonikusok föllépésével. Az összesen 33 rendezvény idei utolsó öt programjára december 8–11. között kerül sor kizárólag Kismartonban, részben a kastély Empire-termében, részben pedig a Szent Márton-dómban.
Rudolf Morawitztől tudjuk, hogy az idén már körültekintőbben szervezték meg a belépőjegyek eladását, így honfitársaink a Pegazus Tours közvetítésével juthatnak hozzá az ausztriai árakhoz mérten olcsó hangversenyjegyekhez.
Végezetül a krónikásnak szerény megjegyzése: miután Liszt Ferenc, a múlt század magyar zenei óriása (akit egyébként az osztrákok is szívesen vallanak a magukénak) ugyancsak ezen a tájon született, a valamikor Sopron megyei Doborjánban (ma Raiding), minden bizonnyal megérdemelne a Haydnéhoz hasonló kultuszt. Lenne a környéknek sok olyan épülete, akár temploma, ahol rendszeresen gyönyörködhetnének Liszt alkotásaiban a zenebarátok, neves művészek, zenekarok tolmácsolásában. Netán a méltatlanul a határsávba szorított albertkázmérpusztai katedrálisban?»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)


