(Szerző: Bokor Pál) A legelső, egy órán belül érkezett republikánus dörgedelem Joe Biden elnöknek a demokrata párti elnökjelöltségről történt lemondása után vasárnap este az volt, hogy semmi sem változott, mert Kamala Harris neve összeforrott Biden folyamatosan szidalmazott gazdasági és migrációs politikájával. Ez a reakció azonban a whisful thinking néven ismert politikai betegség szimptómájának tekinthető. (A nyitó kép forrása: https://www.whitehouse.gov/administration/vice-president-harris)

A kifejezést olyankor használják, amikor az érvekből hiányos készlettel rendelkező személy, jobb megoldás híján, elkezdi összetéveszteni a vágyait a valósággal.

Ez magára Donald Trumpra is értendő, aki Biden bejelentésével, és azzal, hogy Kamala Harris elfogadta a lehetőséget és jelölteti magát a Demokrata Párt konvencióján, teljesen új helyzetben érezheti magát. Magyarázkodása, miszerint Biden ezzel a döntéssel „totálisan megszégyenült”, semmi másra nem vall, csakis zavarodottságra, ami azért meglepő, mert a republikánus pártértekezleten úgy tűnt föl, Trumpék felkészülten várják ezt a fejleményt.

Egy dolog kivételével igenis minden megváltozott az amerikai elnökválasztási kampányban. A kivétel, vagyis az egyetlen dolog, ami nem változott, az az, hogy a november 5-én esedékes elnökválasztások eredménye hétfőn is ugyanolyan bizonytalan, mint amilyen vasárnap estig volt.

Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy Joe Biden elnöki kampányának végnapjaiban már szinte a teljes amerikai média Donald Trump győzelmét jósolta, akkor talán még az eddiginél is bizonytalanabb, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő, 47. elnöke. Mivel a demokraták esélyei az elmúlt hetekben kifejezetten és csakis az elnök kora és kifogásolható szellemi állapota miatt romlottak, mindenképpen kijelenthető, hogy Biden bejelentésével az amerikai „kékek” visszanyerhetik esélyeiket, legfőképpen pedig önbizalmukat.

Minden kezdődik tehát elölről, noha az amerikai sajtó máris kibogarászta a politikai évkönyvekből, hogy az utolsó hetvenöt évben két demokrata elnök, Harry Truman és Lyndon Johnson is visszalépett a jelöltségtől, de mindkét esetben a republikánusok nyerték a választást. A kommentátorok persze rögtön igyekeznek élét venni ezeknek a múltbéli demokrata kudarcoknak azzal, hogy mint a The New York Times írta: „A körülmények most nagyon mások”.

Igen, a körümények kategorikusan mások, mint 1952-ben vagy 1968-ban. Először is azért, mert a gyakran és nem minden alap nélkül macsó természetűnek kikiáltott amerikai társadalom még mindig tartozik magának és a világnak egy női elnökkel. Kamala Harris pedig, akinek valóságos politikai képességeiről az amerikai választó és a világ is csak ebben az új helyzetben fog tudni ítélni, napról-napra élénkülő nyilvános szerepléseivel sokakat meggyőzhet még arról, hogy eseménytelen alelnöki négy éve ellenére ő egy átlagosnál jobb adottságokkal, jobb szónoki képességekkel rendelkező, megfontolt, az előtte hasonló szerepet vállaló Hillary Clintonnál önállóbb (Hillaryt azzal vádolták, hogy egy lépést sem képes tenni férjura jóváhagyása nélkül), fiatalosabb és dinamikusabb politikus.

Egy olyan kampányban, melynek utóbbi hónapjaiban másról sem lehetett már hallani, mint Joe Biden élemedett koráról és a vele járó pszichés problémákról, óriási változás az is, hogy ha a Demokrata Párt az alelnök asszonyt jelöli, akkor az 59 esztendős Kamala Harrissal szemben még mindig az amerikai történelem legidősebb elnökjelöltje áll majd szemben novemberben a 78 éves Donald Trump személyében. Trump időskori nyavalyák tekintetében meg sem közelítette ugyan Biden problémáit, de a bíróságon csak-csak elbóbiskolt néhány alkalommal, és az sem kiszámítható, hogy szellemi frissessége kitart-e a ciklus végéig, amikor éppen egy évvel lesz idősebb, mint eddigi ellenfele.

A harmadik változás: Biden visszalépésével és Harris előre lépésével teljes erővel megfújhatják a maguk csatakürtjét a Demokrata Párt donorai és befolyásos támogatói is. A háttérben mozgó pénzemberek már most sem annyira a háttérben mozognak. Alex Soros például órákon belül kiállt Harris mellett. A Clinton házaspár is órákon belül nyilatkozatban támogatta Harrist. Az Obama házaspár a demokraták kongresszusi vezetőivel együtt egyelőre csak Biden bölcsességét méltatta egy nyilatkozatban, de ő annak idején Clinton asszony mellé is csak a pártértekezlet jelölő döntése után állt oda. A hollywoodi csillagvilágból sem azonnal érkeztek a lelkesítő nyilatkozatok, de Steven Spielberg, George Clooney, Robert de Niro, Julia Roberts állásfoglalása előre borítékolható.

A Trump-tábor első reakciói fülrepesztőnek nem nevezhetők, de az azért a múlt heti republikánus konvención világossá vált, hogy számítottak az új fejleményre. Maga Trump várhatóan nem éri majd be néhány, Harrisra tett lekicsinylő megjegyzéssel. A pártjának füstös szobáiban dolgozó profi politikai tervezők már javában törik a fejüket az új helyzetben szükséges új kampánystratégián.

Ennek a derbynek a java még hátra van. Egy amerikai elnökválasztás amúgy is minden alkalommal sikerdarab a politikai világszínpadon. Biden visszalépésével ez a mostani szezon még a szokásosnál is izgalmasabbnak ígérkezik.