Az újságíró archívumából – Megnyomorított lelkek

Az Unicef, az ENSZ gyermekjogi alapja magyar nyelvű internet-oldalán olvasható: „Szexuális bántalmazásról hallva gyakran idegen elkövetőre gondolunk, a gyerekeket mégis a család, a barátok vagy ismerősök részéről fenyegeti a leginkább ez a veszély. Legyen szó fizikai közeledésről vagy szexuális tartalmú verbális zaklatásról, a gyerekek elleni szexuális bántalmazás minden országban előfordul, és minden korosztályt érint, lányokat és fiúkat egyaránt. A legtöbb áldozat örökre eltitkolja, hogy bántalmazás érte és nem kér segítséget. Az okok között lehet a bosszútól való félelem, a szégyen, vagy nincs kinek elmondaniuk. Huszonnyolc ország adatainak alapján 10-ből 9 szexuális zaklatást elszenvedett serdülő lány esetében közeli ismerős volt az elkövető. Körülbelül 15 millió 15–19 éves serdülő esett szexuális erőszak áldozatául élete során…” (Alábbi írásom a már rég megszűnt Reform hírmagazin 1996. szeptember 3-i (35.) számában jelent meg.)

«Évente milliónál is több kiskorút kényszerítenek szexuális cselekményekre. A terrorista áldozatául esett svéd kormányfő felesége, Lisbet Palme oroszlánrészt vállalt a gyerekeket sújtó nemi erőszak elleni összehangolt nemzetközi fellépést sürgető (1996.) augusztus végi stockholmi konferencia összehívásában.

A világ 122 országából ezernél több szakember, kormányküldött, nemzetközi szervezetet és nem kormányszervet képviselő személy vett részt a történelmi jelentőségű eszmecserén. Miközben a hatékony gyermekvédelemről tanácskoztak Stockholmban, Belgium mélységes felháborodottsággal gyászolta azokat a kislányokat, akiket egy többszörösen visszaeső szexuális bűnöző (munkanélküli villanyszerelő) és felesége (háromgyerekes anya, az erkölcstan tanárnője, Jehova hűséges tanúja), valamint „barátaik” gyilkoltak meg. A La Docherie-ben élő Marc Dutroux (39) cseh kisfiúkkal (!) kivájatott földalatti bunkerokban „rejtette” áldozatait. Kettejüket, a nyolcéves Mélissa Russót és Julie Lejeune-t. a minap búcsúztatták a lüttichi Szent Márton bazilikában, tízezrek fájdalmas együttérzése mellett. „Isten, hát nem hallod meg kínkeserves zokogásunkat?!” – kiáltott föl elcsukló hangon a gyászmisét bemutató Gaston Schoonbrot atya. Nem csupán isten, de nagyon sok ember sem hallja, látja – mert kényelemszeretetből, álszeméremből nem akarja – a füle hallatára, szeme előtt lejátszódó drámákat, tragédiákat. Németországban tavaly (1995-ben) 16 ezer, kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmény vált ismertté, ám a szakemberek szerint a valós szám ennek húszszorosa!

Dutroux perverz természete nem volt titok a hatóságok előtt. 1985-ben öt lányt és egy idősebb nőt erőszakolt és kínzott meg a saját felesége, Michelle Martin közreműködésével. Tetteiért tizenhárom évre ítélték, ám „jó magaviselete jutalmául” három év elteltével (1992 tavaszán) szabadlábra helyezték. Ügyészi tiltakozás ellenére – méghozzá Melchior Wathelet akkori belga igazságügyi miniszter, aki ma az Európai Bíróság nagy tiszteletben álló bírája. Végzetesen felületesek voltak a belga rendőrök. Állítólag idejében fülest kaptak arról, hogy két, halálra gyötört kislány van Dutroux fogságában. Tessék-lássék módon szaglásztak csak a pedofil („gyermekkedvelő”) hajlamáról ismert szexgengszter házaiban. Az egyikben tett látogatáskor még gyermeknyöszörgést is hallottak, de a házigazda megnyugtatta őket: a saját gyereke sír, mert fogfájós. Holott az nem is volt otthon. Azt sem firtatták a rend őrei, hogy miből tellett pár év alatt hat saját házra és több, drága autóra az ötgyerekes, munkanélküli villanyszerelőnek. Pedig ha megkeresték volna Dutroux „fogfájós” gyerekét, még életben találhatták volna a minap eltemetett Mélissa-t és Julie-t. Ha pedig annak idején kitöltetik Dutroux-val a büntetését, akkor még élne a két lány, továbbá Dutroux egyik bűntársa, Bernard Weinstein is, akit szintén ő gyilkolt meg. Nem rabolták volna el Dutroux-ék és nem becstelenítették volna meg sorozatosan Laetitia Delhez-t és Sabine Dardenne-t, és nem adták volna el ismeretlen csehországi bordélyba Eefje Lambrecks-t és An Marchal-t.

Ales Svoboda, a prágai rendőr-főkapitányság szóvivője szerint mindkét lányt föllelhetetlenül elbújtathatják a város sok erotikus szalonjának valamelyikében… „Harmincezer prostituált dolgozik az arany Prágában, ahol hivatalosan 120 szexklub működik. Egy letartóztatott gyermekpornó-futár elmondta, hogy a csehországinál is nagyobb disznóságok vannak Magyarországon és Lengyelországban; e két ország a német, holland meg skandináviai szexturisták fő úti célja… Ráadásul a magyar alvilág pedofil-hálózatát Belgiumra, Kanadára és az Egyesült Államokra is kiterjeszti. A törvénykezés re­ménytelenül kullog a fejlemények után. Egyes kelet-európai országokban nem is büntetik a gyermekpornográfiát.”

A vallon–flamand nemzetiségi ellentétek miatt megosztott Belgium lakossága ma egyvalamiben nagyon is egységes: állítsák vissza a nemrég eltörölt halálbüntetést. Ennyivel tartoznak a fiatalkorú áldozatoknak. És mivel torolják meg a megrontott, testileg-lelkileg megnyomorított, használat után eldobandó áruként kezelt, ki tudja, hány százezer, millió kisgyerekkel szemben elkövetett bűnöket? Egyáltalán: használ-e a megtorlás? Aligha! Az egyetlen üdvözítő módszer, ha figyelünk gyerekeinkre, unokáinkra. És nem csupán a sajátjainkra.»

Gyermekek elleni bűntettek

Dr. Kecskeméti Edit, az UNICEF magyarországi titkára: „Gyermekek üzleti célú szexuális kizsákmányolása egy sor büntetőjogilag szankcionált cselekményt foglal magában: gyermekpornó, -prostitúció, szexturizmus stb. Mindehhez általában más bűncselekmény is társul: gyermekkereskedelem, -rablás, zsarolás, kényszerítés, kábítószer. Sok országban nem ismerik el, hogy valós problémáról van szó. Bár szinte minden állam aláírta az ENSZ 1989-ben elfogadott gyermekjogi egyezményét, vannak országok, ahol az áldozattá vált g yereket büntetik meg prostitúció miatt. Különösen veszélyeztetettek az utca- és intézeti gyerekek, meg azok, akiknek sérelmére a saját családjuk tagjai követnek el szexuális bűncselekményeket. A gyermekprostitúció és -pornográfia virágzásának egyik – bár nem kizárólagos – oka a sze­génység. Kelet- és Közép-Európában a gazdasági, erkölcsi bizonytalanság, értékválság okolható érte, másutt a gyermekvédelem és családsegítés hiánya. A fogyasztói társadalom is kényszerítő tényező. Közép-Kelet-Európa a rendszerváltással egyidejűleg nem készült föl a tömeges gyermekmegrontás és -prostitúció elleni küzdelemre. Hiányzik a megelőzést szolgáló szülői, pedagógusi, orvosi, rendőri felvilágosítás, és lyukasak a jogszabályok is. A magyarországi Eszter Alapítványon kívül nemigen történt kísérlet a lelkileg-testileg megnyomorított gyerekek rehabilitálására.”

Egymondatos tények:

 □ Legalább 1000, nyolc éven aluli, főként vidéki lánykát „foglalkoztatnak” moszkvai bordélyokban. □ Köln a gyermekpornográfia németországi üzleti központja, miközben ott egyetlen nyomozó foglalkozik ezzel a területtel.

□ Napjaink legdrágább pornóvideója (átszámítva: 1 200 000 Ft) az, amelyen tömegesen erőszakolnak meg fiatal lányokat a háború sújtotta Boszniában.

□ A gyermek- és fiatalkorúak ellen szexuális bűncselekményt elkövetők egynegyede az Egyesült Államok, hatoda pedig az NSZK állampolgára.

□ Rostockban a rendőrség 7000 gyermekpornó-videószalagot talált a posta központi elosztójában. □ Majna-Frankfurtban egy óvodavezető 3-12 éves gyerekekkel forgatott pornófilmeket.

□ A gyermekszex és -pornográfia legalább egymilliárd dollár hasznot hajt a szervezett bűnözőknek.

□ Angliában mintegy 5000 gyerek prostituáltként „dolgozik”.

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)