Az újságíró archívumából – Jakobinusok a Spielbergben

Emlékszem, pályám kezdetén első, külföldi szolgálati utam Brnóba (ismertebb nevén: Brünnbe) vezetett. Az akkoriban, sok évtizeddel ezelőtt különösen fontosnak tartott Brnói Vásár eseményeiről, mindenekelőtt a kiállító magyar vállalatokról és iparunk külkereskedelmi sikereiről tudósítottam lapomat. A vásár sajtóigazgatóságának legalább hat nyelven kiválóan beszélő, lenyűgözően jól értesült munkatársnője, Irene Fišerová egy nagy bögre kávé szürcsölgetése közben lelkesen beszélt a valamikori morva főváros hírességeiről, mindenekelőtt a messziről jól látszó fellegvárról, a magyar történelemben – mindenekelőtt a 18.-19. században – fontos-gyászos szerepet játszott erőd-börtönről. A nevét – Spielberg/Špilberk – sokszorosan meghazudtoló (hisz’ korántsem volt a „játékok hegye”!), a 13.-14. században a morva őrgrófok számára épített erődvár az Osztrák–Magyar Monarchia legszigorúbb börtöneként vált hirhedtté… Természetesen szót fogadtam Fišerová asszonynak, és fölmentem az akkor még nagyon komor-mogorva, barátságtalan (azóta gyönyörűen fölújított, sok tekintetben föltárt) Špilberk erődbe, hogy tisztelegjek Kazinczy Ferenc és jakobinus társai emlékének. Brnót és a Špilberk/Spielberget a vásárlátogatások után negyedszázaddal ismét útba ejtettem, és ekként örökítettem meg az akkor jeles napilapként ismert Magyar Hírlap 1988. március 5-i számában:

„Az még csak hagyján, hogy a harminc-negyven esztendővel ezelőtti, vagy a még régebben irt (tan)könyveink szerint a magyar jakobinusok – Kazinczy Ferenc, Pruzsinszky József, Szlávy György, Rosti János, Uza Pál, Lukács Pál és társaik – Kufstein és Spielberg (Königgrätz, Laibach, Munkács) sötét, föld alatti kazamatáiban raboskodtak a 18. század végén, a 19. század elején… De a jóval frissebb kiadású (így például a Gondolatnál megjelent Magyarország története című és egyéb) munkák is ezt sugallják. Még mielőtt bárki is azzal gyanúsíthatna, hogy enyhíteni szeretném a Habsburg-adminisztráció és -törvénykezés, illetve az akkori osztrák büntetés-végrehajtás kegyetlenkedéseit, igazságtalanságait, ideírom: a fölsorolt helységek várai és citadellái valóban a Habsburg-birodalomban „egyesült” népek börtönei voltak. Még ma s megvannak ott a föld alatti cellák, napvilágot sohasem látott, penészes-vizes kazamaták, ahol sokszoros gyilkosok, köztörvényes bűnözök éppúgy raboskodtak, mint – eleinte – politikai foglyok is.

Kazinczy és jakobinustársai azonban nem a morvaországi Brno/Brünn fölött terpeszkedő Spielberg kivénhedt lőporkamráiban töltötték büntetésüket. Aki elolvassa Kazinczy Ferenc „Fogságom naplóját”, a Budán, a Spielbergben, az obrovići fenyítőházban, Kufsteinben, Königgrätzben, Munkácson eltöltött 2387 napnak a leírását, nyomát sem találja a föld alatti celláknak, kazamatáknak az eredetileg életfogytiglani fogság színhelyeiként.

Prof. PhDr. Dušan Uhlíř, a Brnói Városi Múzeum tudós és sok nyelven beszélő igazgatója, a szóban forgó korszak neves kutatója (egyebek között Napóleonról könyvet is írt) rögtön beszélgetésünk elején igyekszik tisztázni a történelmi tévedéseket:

– Így fordulhatott elő, hogy a tiszteletre méltó Corvinia magyar kulturális egyesület is az egyik föld alatti helyiségben helyezte el a Kazinczy-emléktáblát 1927-ben. Holott éppen a felvilágosult Habsburg-uralkodó, II. József reformjainak köszönhetően a politikai foglyokat – ekként tehát a magyar jakobinusokat is! – fűthető, tágas, emeleti cellákban helyezték el. Lehetővé tették számukra, hogy a bécsi cenzúra által engedélyezett német nyelvű lapokat járathassák, könyveket olvassanak, saját pénzükön élelmezésük javításáról gondoskodjanak, mosathassák fehérneműjüket, ruhájukat. Azaz: emberhez méltó körülmények között töltsék fogságukat.

– Szomorú kivétel azonban itt is előfordult – jegyzi meg dr. Miroslava Menšíková történész, aki egyébként a Spielberg legújabbkori történelmét kutatja. – Lovassy Lászlóra, az országgyűlési ifjak egyik vezetőjére gondolok, akit az V. Ferdinándot vakon kiszolgáló Pálffy Fidél kancellár által indított politikai perek áldozataként cipeltek tízévi várfogságra ide, a Spielbergbe. A magyar reformtörekvések híveinek elrettentésére Lovassyt magánzárkában helyezték el, láncon tartották, sétára nem engedték. A szerencsétlen fiatalember elméje elborult, mire néhány év múltán kegyelemből kiszabadulhatott …

– Kik voltak Spielberg legnevesebb foglyai?

– Ha már Kazinczyval kezdtük, folytassuk is vele és társaival, a jakobinusokkal – javasolja dr. Uhlíř. — A húsz magyart 1795. szeptember 24-én, illetve 26-án indították útnak Budáról, és október 7-én érkezett a csoport Brünnbe. Miként a Fogságom naplójából is kiderül: 1799. június 22-én tovább vitték őket az ausztriai Kufsteinbe, ahonnan nem egészen egy év múltán – meglehetősen nagy kerülővel – Munkácsra szállították Kazinczyékat, onnan szabadultak 1801. június 28-án.

– A Spielberg 1621-től 1856-ig, majd századunkban a két világháború alatt volt várbörtön. Föld alatti kazamatái, cellái miatt a Monarchia egyik leghírhedtebb büntetés-végrehajtási intézményeként tartották számon, ahol egészen II. József refomjaiig nem tettek különbséget politikai és köztörvényes elítélt között. Itt raboskodott a többi között Mária Terézia kegyvesztett kedvence, a horvát Trenck Ferenc báró, a francia forradalmi konvent volt tagja, Jean Baptiste Drouet, aki felismerte és elfogta XVI. Lajos királyt. Ide hurcolták az olasz karbonárik és az Ifjú Itália mozgalom elfogott tagjait, akiket 1833—46, valamint a krakkói felkelés vezetőit, mintegy 200 résztvevőjét, akiket 1846—48 között tartottak fogva a Spielbergben. Külön fejezet a fellegvárbörtön történetében az I. és a II. világháborús időszak, amelyet dr. Menšíková dolgoz fel.

– Amikor a Spielberg felé vezető útról érdeklődtem lent a városban, azt a választ kaptam,hogy zárva van, mert fölújítják. Még ide, a múzeumba is árkokon, pallókon át sikerült bejutnom. Mi célt szolgál ez a nagy bontás?

– Föltárást és fölújítást egyszerre végzünk a citadellában – mondja dr. Uhlíř igazgató. – Immár harmadik esztendeje tart a nagy munka, és boldogok leszünk, ha 1995–98-ra befejeződik. Kezdetben gótikus várrá szerették volna átalakítani a nemzeti emlékhelynek számító Spielberget. Aztán kiderült, hogy csupán a keleti oldalon maradtak fenn 13. századi épületrészletek; a művészettörténészek, archeológusok szerint ez édeskevés a különben izgalmas ötlet megvalósításához. Mindenesetre igyekszünk minden korszak értékeit föltárni, megőrizni. A legfőbb célunk, hogy méltó és a tudományos kutatások eredményein nyugvó emléket állítsunk a Spielberg egykori politikai foglyainak. Ebből a célból megkerestük a magyar, a lengyel és az olasz nagykövetséget, hogy segítsenek a már említett jakobinusok, krakkói forradalmárok és karbonárik számára kialakítandó kiállítások anyagának az összeállításában.

– Mindeddig csak önök, magyarok fogadták segítő készséggel az ajánlatunkat. Tavaly decemberben Budapesten jártam a Művelődési Minisztérium és a Nemzeti Múzeum azonnal anyagi és tárgyi segítséget ajánlott föl…

Emléktábla a várbörtönben

A részletekről dr. Simon Péter, a Nemzeti Múzeum újkori osztályának vezetője tájékoztatta a Magyar Hírlapot:

– Mintegy 200–240 négyzetméteren helyezzük el a magyar kiállítási anyagot, amely nagyjából egy évszázadot, a 18. század közepétől a 19. század közepéig terjedő időszakot öleli föl. Természetesen a legrészletesebben Kazinczyval, a magyar jakobinusokkal kívánunk foglalkozni. Rengeteg fénykép- és xeroxmásolatot készítettünk máris dokumentumokról, iratokról, festményekről, metszetekről, helyszínekről. Saját restaurátoraink egész sor műtárgymásolattal is hozzájárulnak ahhoz, hogy ne váljék papírkiállítássá a Spielberg magyar traktusa. Elküldtük annak a kivégzőszéknek és -pallosnak a másolatát is, amellyel Martinovicson és társain végrehajtották a halálos ítéletet a Vérmezőn.

Uhlíř kollégánk külön kérésére megcsináltattuk annak a magyar huszárezrednek a főtiszti uniformisát is, amelyik 1795 táján Morvaországban állomásozott.

– Bibliográfiát készítettünk a jakobinus-összeesküvésről, a nemesi ellenállási mozgalomról, a reformkor irodalmáról, ezenkívül egy kézi könyvtárat is szeretnénk összeállítani a brnói kutatók számára. A magyar, a cseh és a szlovák művelődési kormányszervek megállapodtak: tematikus kiállításokat cserélnek egymással a nemzeti múzeumok a három nemzetet kölcsönösen érdeklő történelmi érintkező pontokról. Véleményem szerint, érdemes lenne már most elhatározni, hogy 1990-ben, Mátyás király halálának 500. évfordulóján ne csupán Prágában, hanem Morvaországban, Brnóban is rendezzünk emlékkiállítást.

A bmói múzeumigazgató végezetül még elmondta:

– Dr. Richard Prazák docenssel, a helyi egyetem hungarológusával együtt írjuk tanulmányunkat a magyar jakobinusokról. A stúdiumot bevezetőnek szánjuk Kazinczy Fogságom naplója első, cseh nyelvű kiadása elé. Megjelentetjük továbbá Rosti Jánosnak itt, a Spielbergben írt két, latin nyelvű elégiáját – ugyancsak elsőként, valamint a városi archívumban föllelt leveleket, amelyeket a magyar rabok írtak hozzátartozóiknak, de a címzettek nem kaphatták meg őket, mert a börtöncenzúza elkobozta az írásokat…

Nagyon sok munka van még hátra a Spielbergben; főként az építők haladnak nehezen, elsősorban munkáskéz hiánya miatt. Félő, hogy nem készül el a magyar kiállítási rész a tervezett 1991. évi határidőre. Meggondolandó lenne, hogy miként tudnánk segíteni a bmóiaknak. Elvégre építettek már ott magyarok, igaz, nem várat, hanem szállodát…”

Az Olvasó figyelmébe ajánlom a Spielberg mellett a történelemből jól ismert ausztriai Kufsteinről szóló irásomat, ami az Infovilág tegnapi számában jelent meg „Az újságíró archívumából – Ha már Kazinczyék nem élvezhették…” címmel.