Az 1990-ben megalakult új magyar kormány diplomáciáját a szomszédokkal meglévő kapcsolatok újrafogalmazása jellemezte. Ausztriával könnyebb volt a helyzet: a jó viszony továbbépítése szerepelt az első kormányfői találkozó napirendjén. A Népszabadság cikkünk szerzőjét küldte el Sopronba, beszámolóját a legnagyobb példányszámú napilap 1990. június 19-én közölte. (A nyitó képen Sopron egyik ékessége, a Fő tér; forrás: funiq.hu.)
(Kiküldött tudósítónk telefonjelentése.) Antall József miniszterelnök meghívására hétfőn hazánkba látogatott Franz Vranitzky osztrák kancellár. A két kormányfő Sopronban véleménycserét folytatott kapcsolataink legidőszerűbb kérdéseiről, ideértve a bős–nagymarosi építés leállása miatti kártérítést, a világkiállítást és a határátkelési lehetőségek további javítását.
Kellemes, napsütéses időben fogadta a határváros a magas rangú vendégeket. Vranitzky kancellár és kísérete érkezett előbb a Fő térre (hiába, Bécs mégiscsak jóval közelebb esik ide), ahol a két ország és Sopron zászlóival díszített városháza előtt Gollnhofer Sándor megbízott polgármester köszöntötte az osztrák kormányfőt. Tíz óra előtt pár perccel begördültek a magyar gépkocsik is. Antall József és Franz Vranitzky a két ország fotóriportereinek és tévé-operatőreinek gyűrűjében üdvözölte egymást, majd a tanácselnöki irodába mentek, ahol azonnal megkezdték négyszemközti megbeszélésüket. Mivel tolmácsolásra nem kellett időt fordítani, háromnegyed órás párbeszédüket utóbb mindketten igen átfogónak és sokrétűnek minősíthették. A véleménycsere ezután a kíséretek tagjainak bevonásával folytatódott, magyar részről a tárgyalóasztalnál helyet foglalt Somogyi Ferenc külügyi államtitkár is.
Eközben László Balázs szóvivő előzetes tájékoztatást adott a magyar újságíróknak az addig áttekintett kérdésekről. Így a nemzetközi politika elemzése során mindkét kormányfő megerősítette, hogy együttes célunk a közeledés az Európai Közösséghez, majd pedig – mihelyt erre lehetőség nyílik – a teljes jogú tagság elnyerése. A felek tudatában vannak, hogy ez csak az EK belső szerkezeti átalakítása, vagyis 1992 után lehetséges. Ez természetesen nem lehet befolyással arra, hogy fokozatosan tovább szélesítsük kétoldalú kapcsolatainkat, építve a regionális együttműködés, az Adria–Duna kooperáció lehetőségeire is. Szó esett az egységesülő Németországgal meglévő gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról, illetve azok távlatairól.
Antall József ismertette partnerével a magyar kormány gazdasági terveit. Egyebek között elhangzott, hogy most a vállalati adósságok felszámolása az egyik fő feladat, mert a tartozások összege már 300 milliárd forintra rúg és még tovább nőhet. Antall József konkrétan 34 magyar nagyvállalat esetében mondta elképzelhetőnek a csődeljárás megindítását, ami felszeletelésüket bérbe vagy eladásukat jelentené.
A szóvivő által adott előzetes tájékoztatót a két kormányfő sajtóértekezlete egészítette ki, amire a városháza feldíszített üléstermében került sor. Antall József itt elmondta, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonít a szomszédos Ausztria kormányfőjével való találkozásnak, a megbeszélés legfontosabb eredményének pedig azt tartja, hogy sikerült eszmét cserélniük a magyar–osztrák viszony minden fontos kérdéséről, s emellett tájékoztathatta a kancellárt belpolitikánk legfontosabb, legidőszerűbb problémáiról. A miniszterelnök hangoztatta, hogy szűk körű, magas szintű bizottságot hoznak létre a magyar–osztrák kapcsolatok gyors átvizsgálására és a teendők meghatározására. Megállapodás született a harmadik országokban történő együttműködésünkről, ideértve elsősorban a részvételt a Szovjetunióban létesítendő vegyes vállalatokban. Érintették a bős–nagymarosi erőmű-építéssel kapcsolatos osztrák kártérítési igényt, továbbá a Bécs–Budapest világkiállítást is. Antall megerősítette, hogy Magyarország – a már ismert feltételek között – részt kíván venni az expo megrendezésében, a kormány meghatalmazottjának pedig Kádár Béla minisztert nevezték ki. Arról is egyetértés született, hogy fővárosunkban Ausztria-házat létesítenek kulturális, kereskedelmi és egyéb célokra.
Franz Vranitzky rövid beszédében rámutatott, hogy a találkozó megfelelt a két ország és a két kormány között évek, évtizedek óta fennálló kapcsolatoknak, ám ezúttal új körülmények között, az európai választóvonal megszűnte után jött létre. A kancellár is hangsúlyozta, hogy a gazdasági együttműködés kérdései elsőrendű szerepet játszottak a megbeszélésen. Az osztrák ipar, különösen a telekommunikáció és a közlekedés magyarországi fejlesztésében történő részvétel iránt érdeklődik.
A sok milliárdos bős-nagymarosi kártérítésre vonatkozó kérdésre válaszolva a kormányfők lényegében megerősítették, hogy annak jogossága nem vitatott, csupán a lebonyolítás körülményeire vonatkozóan léteznek különféle elgondolások, így például az érintett osztrák cégek kiemelt közreműködésének biztosítása a világkiállítás előkészítése során.
Többen érdeklődtek a határforgalom javításának perspektíváiról. Egy bécsi újságíró szóvá tette a kancellárnak a nickelsdorfi osztrák határvizsgálat hiányosságait és hosszúságát. Válaszul elhangzott, hogy a jövőben 30–40 újabb átkelőhelyre lenne szükség. Ezek jó része – kishatárforgalmi jelleggel – a közeli települések lakói közötti kapcsolatok tartását segítené elő. Jelenleg hat ponton folynak előkészületek átkelőhelyek megnyitására.
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)