Az alábbi cikk 2008. február 29-én jelent meg a Népszabadság ‘Arcok’ oldalán. Az elkészült kéziratot a szerkesztő – biztos, ami biztos – elküldte az indiai cég magyarországi megbízottjainak: tudnak-e esetleg valamit még hozzátenni. A felelet nem váratott magára: nagyon köszönték, így ők is számos érdekességet tudtak meg távoli főnökükről… Szerzőnknek most mindössze azt sikerült kideríteni, hogy gyár Gyöngyöshalászon működik… (A nyitó képhez: a gyönyöshalászi gyár megnyitása 2017-ben; foto: autonavigator.)

Indiában a nemzeti burzsoázia bizonyos közmegbecsülést élvez. A nagynevű cégek (a Tata vagy a Birla) alapítói a Mahatma Gandhi és Dzsavaharlal Nehru vezette függetlenségi harcot – ha másként nem, legalábbis háttérből – támogatták, a hazafias érzületen túl azáltal is indíttatva, hogy a britek távozásával az ő pozícióik tovább erősödhetnek. Ez többnyire be is jött, az egykor Gandhi által pergetett rokkán készült fonáltól hosszú, ám sikeres út vezetett India mai, nemzetközi elismerésnek örvendő gazdasági és tudományos eredményeiig.

Az ország függetlenné válása óta eltelt több mint hat évtizedben a történelmi családnevek mellett újabbak is feltűntek az indiai üzleti életben. Közéjük tartoznak a Kanvarok, akiknek neve a közeli múltban vált ismertté Magyarországon: a januári kormányfői látogatás során jelentette be Delhiben Gyurcsány Ferenc és Onkar Sz. Kanvar elnök-vezérigazgató, hogy az Apollo Tyres első európai autóabroncsgyárát Gyöngyösön hozza létre több száz millió eurós beruházásból.

De kik is Kanvarék, hogyan kerültek fel meglehetősen gyorsan az indiai gazdasági élet csillagai közé? A jelenlegi családfő nevében az Sz betű annyit tesz, hogy „Szingh”, ami szikh mivoltára utal. De ha ez nem állna is ott, az elnök külleme elárulja származását: a turbánba gyűrt haj és szakáll jellegzetesen szikh viselet. Ez az inkább vallási, mint nemzetiségi csoport mindig híres volt műszaki és katonai érzékéről, a modernizáció felkarolásáról. Nem véletlen, hogy Indiában – különösen északon – a legtöbb, motorral hajtott eszköz mellett (legyen szó esztergapadról, taxiról vagy repülőgépről) rendre feltűnik egy turbános kezelő. A szikhek a hadsereg műszaki alakulatainál is dominálnak, annak idején még a britek is elfogadták, hogy az egyenruhához egyenturbánt viseljenek.

A céget alapító Ronak Szingh (angol írásmóddal Raunaq Singh) néhány évtized alatt a semmiből milliárdos birodalmat teremtett. Karizmatikus, első generációs vállalkozó – így méltatta az indiai média, mikor néhány éve, 79 esztendős korában eltávozott az élők sorából. A dicsérő szavak őszintének tűnnek, mert halálakor Ronak Szingh már nem állt a cég élén, a vezetést korábban átengedte fiának, Onkarnak. Búcsúztatásán az indiai üzleti világ vezetői nem mulasztották el megemlíteni, hogy az elhunyt egyszerű acélkereskedőként kezdte. (Az acél a szikhek kultikus fémje, mindig magukkal hordanak legalább egy belőle készült karperecet, ami azután a repülőtéri beléptetéskor rendre galibát okoz.) Üzleti érzékét az újdelhi kormány is értékelte: annak idején őt nevezte ki a rossz bőrben lévő autógyártó Maruti elnökévé is. Emellett az indiai gazdasági élet szinte valamennyi fontos posztján megfordult, 1989–90-ben a nemzetközi tekintélyű kereskedelmi és iparkamara (FICCI) elnöki tisztét is betöltötte. (Ez volt az az időszak, amikor a hatalmas ázsiai ország gazdasága végleg szakított a korábbi szocialista típusú kísérletekkel, és egyértelműen a liberalizálás felé fordult.)

Ronak Szingh öt fia közül Onkart választotta a kilencezer alkalmazottat foglalkoztató Apollo Tyres vezetőjévé. Onkar már 1982-ben bekapcsolódott a cég irányításába az igazgatótanács tagjaként, 1998 óta pedig már ő vezeti a vállalatbirodalmat. Apa és fia nem mindenben értett egyet, 1993-ban például – az indiai bulvársajtó örömére – kemény vitába keveredtek a vállalat pénzeinek további forgatásáról. Míg Onkar a „birodalom” egységes, erőteljes fejlesztését szorgalmazta, az öreg inkább arra hajlott, hogy négy másik gyermeke egyéni elképzeléseit is támogassa, ám csak az egyik fiú, Szurinder sebességváltó-gyára ért el említésre méltó eredményeket.

A fejlődés egyértelműen Onkart igazolta, az évtizedek során négy autógumigyárat létesítettek Indiában, majd a XXI. században az Apollo Tyres áthajózott az Indiai-óceán túlpartjára, hogy Dél-Afrikában és Zimbabwében két-két újabb – a Dunlop nemzetközi gumióriástól megvásárolt – gyárban is megkezdje az indiai márkajelzésű abroncsok előállítását. Vállalatuk volt az első indiai cég, amelynek terméke megkapta az ISO 9001-es minősítést. Az Apollo a legnagyobb gumigyártó lett hazájában, világviszonylatban pedig a 15. helyet foglalja el, tavalyi forgalma első ízben haladta meg az egymilliárd dollárt.

A szakmai siker nyomán a társadalmi elismerés sem maradt el, aligha találni Delhiben vagy a gazdasági élet fellegvárának számító Mumbaiban (Bombay) olyan kamarát, üzleti klubot, amelyben ne lenne hangsúlyos szava az „abroncsnábobnak”. Apja nyomán haladva ő is elnyerte a FICCI elnöki tisztét, mintegy betetőzve társadalmi karrierjét.

Azt azonban kevesen tudják Indiában (és vélhetőleg még kevesebben Magyarországon), hogy Onkar Sz. Kanvar néhány éve a Magyar–indiai Közös Üzleti Tanács társelnöki feladatait is ellátta. Partnere, Székely Péter, a Transelektro egykori vezére úgy emlékszik együttműködésükre, hogy azt az indiai fél részéről a legnagyobb jóindulat jellemezte. Kanvar ekkor említette első ízben, hogy termelését Európára is ki szeretné terjeszteni, ám elsősorban ukrajnai gyártelepítésben gondolkodott. Nem kellett azonban hosszan győzködni arról, hogy egy övéhez hasonló méretű és piacszerkezetű cég számára előnyösebb az Európai Unión belül gyökeret ereszteni, és az a gondolat sem állt meg az „alapozásnál”, hogy ez a helyszín Magyarországon legyen. A remények szerint a végkifejlet is megfelel majd az eredeti elképzelésnek: 2009-ben megindul a termelés Gyöngyösön, évente hétmillió gumiabroncsot állítva elő és szállítva innen az Apollo Tyres jelenleg hatvan országra kiterjedő eladási hálózatába, mindenekelőtt az európai piacokra.

A 66 éves Onkar Sz. Kanvar – számunkra némileg egzotikus külleme dacára – ízig-vérig modern ember, ennek megfelelő gondolkodásmóddal. Mint az indiai gazdasági élet irányítói közül oly sokan, ő is Amerikában végezte felsőfokú tanulmányait: Pomonában, a Kaliforniai Állami Egyetemen diplomázott iparszervezési és igazgatási ismeretekből. A tudást másoknál is nagyra becsüli, a cégénél rövid úton lecserélte a középvezetői garnitúra jó részét egyetemről kikerült ambiciózus fiatalokra. Számos amerikai irányítási módszert átvett és eredményesen alkalmaz nemcsak vállalatainál, de a mindennapokban is, a szakszervezetekről ugyanakkor nincs jó véleménnyel. Ám humán kezdeményezései India-szerte ismertek, nevéhez fűződnek olyan, a gumiiparhoz nem kapcsolódó programok, amelyek a környezet védelmét, az egészségmegőrzés elterjesztését célozzák – India hosszú ideig nem éppen ezekről volt nevezetes. Elismerést aratott például az AIDS megelőzését és kezelését célzó delhi tudományos központ, amelyet más, hasonlóan progresszívon gondolkodó üzletemberekkel együtt szponzorált.

A dinasztia története folytatódik. Onkarnak két fia született, a fiatalabb, Níradzs (Neeraj) már 1995-ben, 24 éves korában bekapcsolódott a cég irányításába, ma a vállalat második embere. Apja szerint, ha egy családban nincs megfelelő utód, a vállalkozást be kell zárni, vagy jó menedzsert kell találni. Níradzsot azonban tökéletesen alkalmasnak tartja arra, hogy az Apollót az általa felvázolt elképzelések szerint vezesse és fejlessze tovább. Az ifjabb Kanvar, aki apjához hasonlóan amerikai egyetemet végzett, külsőségekben – turbán, szakáll – már nem követi a szikh hagyományokat. Az AIDS-központ létrehozását viszont maga irányította, úgy nyilatkozva egy lapnak, hogy Indiában a teherautósok óriási tábora a HIV-vírus első számú hordozója, ezért a legnagyobb abroncsgyártónak valahol morális kötelessége is felvennie a harcot a kór ellen. Ugyanő a sportok közül a teniszt kedveli leginkább, nemcsak űzi, de az Apollo támogatásával iskolát is működtet, ahonnan már több ígéretes tehetség került ki. Bátyja, a 38 éves Rádzsa (Raaja) is részt vesz a cég vezetésében – bár inkább a művészetek iránt érdeklődik, azon belül a digitális mozi a kedvence – a vállalatnál a kereskedelemért és a logisztikáért felel.

Onkar Sz. Kanvar már ma elmondhatja, hogy sikerült megkoronáznia családja eddigi teljesítményét, de abban is bízik, hogy három esztendőn belül az Apollo-csoport évi eredménye eléri a kétmilliárd dollárt. Bár erről még nyilvánosan nem nyilatkozott, feltehetően akkor akar majd több időt fordítani öt unokájára, kedvenc hobbijára, az olvasásra, esetleg hosszabb magánjellegű utazásokra is vállalkozik majd. Nem úgy, mint jelenleg, amikor maximum négy-öt napra tud kiszakadni a sürgős feladatok közül, vagy amikor hivatalos delegáció tagjaként vesz részt nemzetközi tárgyalásokon (nemrég az indiai kormányfő kíséretében Putyin orosz elnöknél is járt).

Külföldön mindent megeszik és megiszik, amit elébe tesznek, bár leginkább a japán, a francia és a kínai konyhát kedveli. Hazatérve azonban minden mennyiségben jöhet a dál (lencse) és a rótí (lepénykenyér). Mert ezek verhetetlenek – szögezte le egy interjúban.

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban megjelenő írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)