Engedtessék meg a krónikásnak, hogy a német nemzeti ünnep, a német egység napja (Tag der Deutschen Einheit) megünneplése után archívumából elővegye azokat a jegyzeteket és a belőlük szerkesztett tudósításokat, amelyek a történelemkönyveknél pontosabban mutatják be a harminchárom esztendővel ezelőtt történteket. A forrás az akkor tekintélyes orgánum, a Magyar Hírlap, amelyet itthon és külföldön egyaránt a magyarországi véleményalkotás mértékadó napilapjaként ismertek. (A nyitó képen: keletnémet nemekültek ezrei várakoznak kitazásra a prágai nyugatnémet nagykövetség területén / foto: picture-alliance/AP)
Az MTI tudósítói jelentették Prágából, Varsóból, Berlinből és Bonnból: Öt NDK-különvonaton, saját NDK-okmányaikkal, NDK-felségterületen át utaztak el Prágából az NSZK-ba azok a keletnémetek, akik heteken át mind növekvő számban várakoztak a pillanatra, amikor engedélyezik kitelepülésüket a Német Szövetségi Köztársaságba. Ugyancsak a hétvégén Varsóból is Nyugat-Németországba érkezett az a különvonat, amely az ottani NSZK-nagykövetségről Nyugatra áttelepülni szándékozó NDK-sok mintegy 600 fős csoportját szállította. Minden vonatszerelvényt a nyugatnémet kormány tagjai kísérték Prágától, illetve Varsótól az NSZK-beli Hof, illetve Helmstadt pályaudvaráig.
Genscher nyugatnémet alkancellár-külügyminiszter személyesen közölte a prágai NSZK-külképviseleten tartózkodókkal kiutazásuk engedélyezését. Genscher a sajtó képviselőinek elmondotta: a megegyezés intenzív diplomáciai erőfeszítések eredménye. Oskar Fischerrel, az NDK külügyminiszterével ő maga tárgyalt New Yorban, s a megállapodást pályafutása egyik legdiadalmasabb fejezetének tartja.
Tegnap estig már 5800 keletnémet személy érkezett meg Prágából a bajorországi Hof pályaudvarára, és a késő délutáni órákra várják az egyelőre utolsónak jelzett szerelvény befutását kereken 1000 utassal. A bajor határőrség hivatala szerint, amelyet a nyugatnémet rádióállomások idéztek, ez a szám jóval meghaladja az eredetileg feltételezettet. Ennek oka az, hogy több NDK-állampolgár Drezdában felugrott a mozgó vonatra, mások pedig az utolsó pillanatban Prágában furakodtak fel az induló autóbuszokra és vasúti kocsikra.
A nyugatnémet rádióadók jelentették, hogy a csehszlovák rendőrkordonnal körülvett prágai diplomáciai képviseletre Hermann Huber NSZK-nagykövet ideiglenesen felvett 200 keletnémet személyt. Ezt személyesen jelentette be az ott várakozóknak. A bonni külügyi hivatal – mint a Deutschlandfunk (DLF) rádió közölte – este nem mulasztotta el szóvivője útján tisztázni, hogy a nagykövetség rendőrséggel való körülvételét a csehszlovák hatóságok nem az NSZK kérésére határozták el.
Genscher a ZDF-nek adott nyilatkozatában célzott rá, hogy a mostani humanitárius megoldás alapjait az ENSZ-közgyűlési ülésszak alkalmával New Yorkban vetették meg Fischerrel és Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel.
Megkapták az NDK-ból való kiutazásra az engedélyt azok is, akik a múlt héten (a keletnémet) Vogel ügyvéd közbenjárására távoztak a prágai nyugatnémet misszióról – az NDK-ba. Meyer nagykövet, az NDK külügyminisztériumának szóvivője az ADN keletnémet hírügynökségnek azt nyilatkozta, hogy Berlin a lengyel, a csehszlovák és a nyugatnémet kormánnyal folytatott konzultációk után határozott a szóban forgó több ezer NDK-állampolgár „kiutasítása” mellett.
A bajor határőrség jelentése szerint változatlanul tart a keletnémet menekültek beáramlása; Magyarországon és Ausztrián át két nap alatt ezernél is többen érkeztek.
Az NDK hatóságai vasárnap házi őrizet alá helyezték a Demokratikus Ébredés nevű alternatív polgárjogi csoport több tagját – jelentették nyugat-berlini rádióállomások az evangélikus sajtószolgálatra (EPD) hivatkozva.
(Kiküldött tudósítónk jelenti Berlinből) Semmi értelme elhallgatni: ha csak néhány napra is, de Berlin vált a világ fővárosává. Már csak néhány óra, és teljesül a németek jó negyvenéves álma: hazájuk visszanyeri egységét, az eddig NDK néven ismert országrész öt tartomány formájában fölvétetik a német szövetségbe. Tegnap este percek alatt jutott megállapodásra a 4+2 külügyminiszter New Yorkban : aláírásukkal szentesítették Németország visszanyert szuverenitását. (Képünkön erre koccintanak.) Berlin ezeregy módon szeretné kifejezni együvé tartozását: újra járnak az emeletes sárga buszok, amelyeket a keletnémet városvezetés 1974-ben tiltott ki az „NDK fővárosából”. Tegnap a szövetséges megszálló hatalmak parancsnokságai ünnepélyesen bevonták zászlaikat, és jogaikat-kötelességeiket átruházták Berlin szenátusára és tanácsára. Tegnap déli egy órakor Berlin rendőrsége egyesült: a keleti népi rendőrség föladta szuverenitását, és alávetette magát a nyugat-berlini belügyi szenátor felügyeletének. Csupán 35 órával előbb kerül sor a keleti rendőrautók átfestésére, a sapkarózsák és részben az egyenruhák cseréjére, mint ahogy különben is megtörtént volna. Október 3-án nulla órakor meglehetősen nehéz lett volna a parancsnokságot átruházni, miközben Berlinben milliók tombolnak örömükben. A már ma délután kezdődő rendezvény főbb színhelye a 28 esztendeig kettévágott város jelképe, a jövőre 200 esztendős Brandenburgi kapu és környéke. Nagyjából a Reichstagtól a Potsdami térig terjedő volt falszakasz. Este 9-kor a keletnémet kormányfő, Lothar de Maiziére – akit tegnap a szavazatok 97 százalékával választott Kohl pártbeli helyettesévé, az immár össznémet CDU a Schauspielhausban elbúcsúztatja a megszűnő Német Demokratikus Köztársaságot. A Brandenburgi kapunál addigra már minden bizonnyal „áll a bál”. Éjfélkor pezsgőspalackok millióinak pukkanása közepette vonják föl a Reichstag előtt erre a célra állított árbocra a szövetségi köztársaság zászlaját, és fölcsendül a nagynémet nemzeti himnusz: „Deutschland, Deutschland über alles…” Kulcsár LászlóHírmagyarázónk írja: Bonn diplomáciai mesterműve – hangzott az első minősítés azután, hogy nyilvánosságra hozták a hírt: egyszeri emberséges megoldásként öt és fél ezer keletnémet távozhat a hét végén – különvonatokon a Német Demokratikus Köztársaság területén át – Prágából és Varsóból a Német Szövetségi Köztársaságba. Berlin is föllélegezhet: pár nappal a nagy nemzeti ünnep, a köztársaság kikiáltásának negyvenedik évfordulója előtt ideiglenesen megoldódott egyik égető problémája.
Elkeserítő tény, ha emberek, családok ezrei hagyják el otthonukat. hozzátartozóikat, barátaikat, ismerőseiket – szülőhazájukat. Elsősorban nem a klasszikusnak mondható ok, az anyagiak késztették, késztetik az NDK-belieket, hogy hátat fordítsanak szülőföldjüknek. A legtöbbjüknek ugyanis rendezettek (voltak) a körülményeik, volt hol lakniuk, dolgozniuk, viszonylag olcsón juthattak élelmiszerhez, alapvető fogyasztási cikkekhez… És mégsem érezték jól magukat a saját hazájukban! Gyerekestül is vállalták a veszélyt, a kockázatot: ha emberi joguknál fogva nem utazhattak oda, ahova szerettek volna, hát ők maguk próbáltak változtatni bezártságukat megszüntetendő.
„Seiters szövetségi miniszter úr és jómagam azért jöttünk ide, Prágába, hogy bejelentsük: a nagykövetségen tartózkodó NDK-beli németek előtt megnyílt az út, kiutazhatnak a szövetségi köztársaságba – mondotta szombaton Genscher külügyminiszter Prágában a menekültek üdvrivalgása közepette.
Ez annak az intenzív tárgyalássorozatnak az eredménye, amelyet a szövetségi kormány folytatott egészen a mai nap hajnaláig… Nagy megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy az NDK vezetését is az emberiesség vezérelte, amikor engedélyezte a kiutazásukat.”
A prágai követségi udvaron, a sárban táborozók egymás kezét szorongatták, összeölelkeztek, sírtak örömükben. Ugyanazok a jelenetek ismétlődtek, mint szeptember 11-én hajnalban a magyar–osztrák határon, amikor ugyancsak NDK-beliek ezrei özönlöttek Nyugat felé.
Dráma, sőt tragédia ez a huszadik századvégi Európa kellős közepén! Miként dráma és tragédia az is, hogy tízezreknek kell elhagyniuk szülőföldjüket Erdélyben, százezreknek Bulgáriában. Dráma és tragédia, hogy hetven, ötven, negyvenöt, negyven évvel ezelőtt a nagyhatalmi érdekektől elvakultan rendelkezők egyáltalán nem voltak tekintettel a népek, a nemzetek, nemzetiségek érdekeire, a történelmi századok során kialakult körülményekre. Dráma és tragédia, hogy sokan még ma sem képesek európai módón gondolkodni és cselekedni, nem veszik észre: féligazságok mesterséges éltetésével már rég eltávolodtak a valóságtól, és ami a legrettenetesebb, a saját népüktől, nemzetüktől is.
Egyáltalán nem biztos, hogy bölcsen döntenek, cselekednek azok a tíz- és százezrek, akik ezekben a hetekben, hónapokban elhagyják hazájukat, szülőföldjüket. Egyáltalán nem biztos, hogy bölcsen és helyesen igazgatnak azok a kevesek, akik életkoruk előre haladtával mind görcsösebben ragaszkodnak a kor és a körülmények által rég meghaladott elképzeléseikhez s gyakorlatukhoz.
Biztató viszont, hogy a nagy többség a szülőföldön maradásával szavaz az elkerülhetetlen változtatások mellett, hogy e többségnek vannak már értelmes (igaz, a hatalom áltál nem szívelt!) szószólói, akik nem kívülről, hanem otthon akarják megoldani a problémákat. Akik építő és sokoldalú párbeszédre törekszenek „a nép bizalmának eddigi letéteményeseivel”.
Csak az szomorú, hogy mindaddig, amíg a tömegek nem tapasztalják a kedvező változásokat, lesznek nem kevesen, akik a lábukkal szavaznak.
ÉS EGY ÉVVEL KÉSŐBB Mai Nap, 1990. október 2.):
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)