Harminchárom évvel azután, hogy a Mai Nap című (sajnos, már rég nem létező) déli napilap 1992. január 19-i számában megírtam: újfasiszta összeesküvőket lepleztek le Ausztriában, még viszonylag keveset tudtam arról, hogy milyen szégyenletesen széles körű fasiszta-nemzetiszocialista alvilág létezik-működik ebben a csodálatosan szép, Európának, mindenekelőtt pedig nekünk, magyaroknak oly’ sok jó és követendő példát mutató országban. (A nyitó képhez: Ausztriának a fasiszta Németország általi bekebelezésének 50. évfordulóján, 1988-ban avatták föl Bécs 1. kerülében Alfred Hrdlicka [1928-2009], a világhírű osztrák szobrász- és festőművész, egyetemi tanár szoborcsoportját, „A háború és a fasizmus ellen” című emlékművet.)

Igaz, nem is firtattam az osztrák–német fasizmus idején történteket, naivan úgy gondoltam: az osztrák és a nemzetközi bíróságok által meghozott ítéletek lezárták az alpesi köztársaság legsötétebb éveinek még sötétebb ügyeit, és a tettesek (már akit sikerült elfogni és bíróság elé állítani) elnyerték büntetésüket. Számtalan ausztriai utamon, rövidebb-hosszabb ott tartózkodásom idején senki sem hozta szóba: bizony aggódik amiatt, hogy újra megjelentek és egyre aktívabbak az országban az 1930-as, 1940-es évek ideológiájáért rajongók, mert nem sikerült egyszer s mindenkorra eltüntetni a fasiszta-nemzetiszocialista eszméket, melyeket egyre több fiatal mind hangosabban művel – már nemzetközi (mindenekelőtt osztrák–német) együttműködésben.

Holott kellett volna aggódni! És még határozottabban fellépni is – mindenekelőtt az 1958-ban „újjászületett führer”, Gottfried Heinrich Küssel, osztrák holokauszttagadó, szélsőjobboldali publicista (?), az osztrák és német neonáci alvilág kulcsfigurája, a gyűlöletkeltő „Volkstreuen außerparlamentarische Opposition” (VAPO) vezetője és társai ellen. Igaz, perbe fogták, el is ítélték, miközben enyhítették az ítéletét. Ő volt az, aki kamaszként falta Hitler Mein Kampfját, később pedig, amikor egy dokumentumfilmben majd az osztrák állami tévében is megszólalt, nyíltan nemzetiszocialistának vallotta magát. Az antiszemita alak a pángermánizmus szószólójának számít. A „Die Welt der Anne Frank (Anne Frank világa)” című kiállítás alkalmából Bécsben szórólapokat osztogatott, amelyeken Anne Frank naplóját zsidók által kitalált „hazugságnak” és „a német nép elleni hamisításnak” nevezte. Egy amerikai műsorszolgáltatónak adott interjúban Küssel Ausztriáról így nyilatkozott: „Össze fogjuk zúzni ezt az államot.” – Küsselt, aki 1976-ban kezdte „pályafutását” szélsőjobboldali-neonáci miliőben, 1983 óta bünteti az osztrák igazságszolgáltatás. Hívei élén (a többi között) az egykori sachsenhauseni koncentrációs táborban kitűzte a náci birodalom háborús zászlaját és egy kis emlékművet állított: nem a meggyilkolt zsidóknak, hanem azoknak az SS-eknek, akiket a szovjet katonák lőttek le, amikor a koncentrációs tábort felszabadították. Újságíróknak magyarázta: „Voltak gázkamrák, de nem az emberek kiirtására, hanem a fertőtlenítésre”, és miközben a theresienstadti koncentrációs tábort járta, végig röhögött.

És ezzel még nincs végre Küssel „dicső tetteinek”… (Aki kíváncsi rájuk, az interneten kötetnyit talál belőlük.)

Amikor a Mai Napban megjelent írásom Küsselről és elvtársairól megjelent, már túl volt az ABC televíziónak adott nyilatkozatán: „Adolf Hitler az egyik legnagyobb ember volt Németország történetében, különösen a 20. század történetében […] elvesztette, és vele együtt egész Németország elvesztette a második világháborút, de az ideológiája nagyon jó volt, és ez egy rendkívül nemzeti ideológia volt, és azt hiszem, hogy ez jó az egész világnak […] új lehetőséget teremtett a német nemzetnek a felemelkedésre, többséghez juttatta a németeket a saját hazájukban, ami nagyon szükséges a saját identitásához.” Amikor megkérdezték tőle, hogy rasszista-e, azt válaszolta: „Természetesen az vagyok, igen.” A gmundeni „bajtársi szövetség” megalakulásakor (1991. április 20-án, Hitler születésnapján!) kijelentette, a nemzetiszocialista VAPO (Volkstreuen außerparlamentarische Opposition) nevét NSDAP-ra (=Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) akarja változtatni, hogy bejuthasson az osztrák parlamentbe és így jusson hatalomra, „akár a kormány megdöntésével államcsíny útján”. Az ám, a VAPO-vezér helyettesét Gerd Endrésznek hívták…

«Igen nagy valószínűséggel a Második Osztrák Köztársaság eddigi legveszélyesebb ellenségeit sikerült leleplezni és ártalmatlanná tenni az új év első napjaiban. Bár az osztrák belügyminiszter, az államrendőrség és a bécsi rendőr-főkapitányság előbb nemzetközi sajtókonferencián, majd egy késő esti tévékerekasztal-beszélgetésen viszonylag sok részletet föltárt a híres-hírhedt porosz-osztrák Trenck báró nevét viselő „önvédelmi harcisport-egységről”, mindent persze nem árulhattak el. A Mai Nap munkatársának érdeklődésére dr. Günther Bögl, az osztrák főváros rendőrkapitánya (aki egyébként a neonáci összeesküvők felgöngyölítésére külön egységet alakított és vezetett) elmondta: a további nyomozás sikerét nem szabad veszélyeztetni elhamarkodott nyilatkozatokkal. Annyi azonban máris bizton állítható, hogy az eddig letartóztatott mintegy húsz személy az Osztrák Köztársaság államrendje, biztonsága ellen szőtt összeesküvést. Az osztrák újfasiszták vezetőjével, Gottfried Küssellel együtt vették őrizetbe az ugyancsak szélsőjobboldali német (alsó-szászországi) Klaus-Peter Kopanskit. A házkutatás alkalmával súlyosan terhelő írásos bizonyítékokat és fegyvereket foglaltak le.

Értesülések szerint a Trenck-csoport merényletet szervezett Waldheim köztársasági elnök, Vranitzky szövetségi kancellár és Löschnak belügyminiszter likvidálása céljából. (Ez utóbbi hírt Bögl rendőrfőnök nem erősítette meg, mondván: előtte ilyen terv nem ismeretes!)

A letartóztatott újnáci vezetők dokumentumai és a kihallgatásukkor szerzett információk viszont arról szólnak, hogy egy bizonyos „X napon” fegyveres puccsot robbantottak volna ki Ausztriában. Tervüket „Bécs túlzott idegenbarátságával” indokolták. Ide kívánkozik a hír: a felső-ausztriai Traunkirchen egyik szállodájában merényletet követtek el.

Az ott elszállásolt külföldieket támadták meg pénteken egyelőre ismeretlen személyek. Elhatározásuk komolyságát és veszélyességét mi sem bizonyítja jobban, mint a Trenck-különítménynek az alsó-ausztriai Königstettenben fölfedezett fegyveres kiképzőbázisa. Az őrizetbe vetteknél tartott házkutatásokon a rendőrség egész fegyverraktárra bukkant: géppisztolyokat, csőbombákat, lőszereket foglalt le és szállított el. Nagyon komoly figyelmeztetés az egész osztrák társadalom számára, hogy a most kézre került újfasiszta csoport négy tagja még fiatalkorú. Róluk egyébként ekként vélekedett dr. Jesionek, az osztrák fiatalkorúak bíróságának elnöke: „Nem nevezhetők holmi csínytevő gyerekeknek”. Megszólalt ez ügyben Neugebauer úr, az osztrák ellenálás dokumentációs központjának a vezetője is: „Nem elég hatékony az igazságszolgáltatás, a lakossági bejelentéseket nem veszik elég komolyan, sőt elfektetik. A szóban forgó esetekre vonatkozó törvények sürgős felülvizsgálatra szorulnak.” Dr. Michalek osztrák igazságügyi miniszter – a mundér becsületét védendő – arra hivatkozott, hogy ilyen ügyekben máris egész sor ítéletet hoztak. A miniszter a sajtó segítségét kérte és a tömegtájékoztatás felelősségére apellált.

Bögi rendőr-főkapitány beszélgetésünkkor utalt a most leleplezett újfasiszták külföldi, mindenekelőtt észak- és dél-amerikai kapcsolataira, meg arra, hogy onnan nem kis pénzekkel segítették Küsselt és társait. Azt a hírt, amelyet egy bécsi lap szellőztetett meg a rajtaütés kapcsán – nevezetesen, hogy magyarországi szélsőjobboldali csoportosulással is kapcsolatot ápoltak az osztrák neonácik, sőt, anyagilag is támogatták volna az állítólag a határ mentén működő egységet – a bécsi rendőrség főnöke nem kívánta kommentálni, arra hivatkozván, hogy a nyomozás és a felderítés céljait akadályozná.»

És ha már osztrák nácik, fasiszták: 1992. január 21-én ezt írtam ugyancsak a Mai Napban:

«Viharfelhők gyülekeznek az osztrák belpolitika egén azóta, hogy a bécsi rendőrség és az osztrák államrendőrség különleges alakulatai lecsaptak a háború utáni Ausztria talán legveszélyesebb újfasiszta csoportosulására. A parlamenti baloldal, elsősorban a Zöldek, a szélsőséges kijelentéseiről ismert szabad demokrata pártvezért, Jörg Haidert tartják az újfasiszta mozgalmak szellemi atyjának. A kormányzásban koalíciós társ szocialista és néppárt vezetői sincsenek azonos platformon az újfasiszta tevékenység büntethetőségét illetően. A szocialisták a büntetőtörvény-könyv paragrafusainak keményebb alkalmazásáért szállnak síkra, hogy elejét vegyék a szélsőséges propagandának s tetteknek.

A hatóságok eddigi ismeretei szerint a fegyverekkel is jól ellátott „Gruppe Trenck” (Trenck-csoport) mintegy 25 főből áll – tájékoztatta a Mai Nap munkatársát Walter Kratzer, az osztrák szövetségi belügyminisztérium szóvivője. Elmondta: különös aggodalomra ad okot, hogy a hónap első hetében lefülelt újfasiszta csoportosulás jórészt 18–28 éves fiatalemberekből áll; vezetőjük az egyéb államellenes ügyek miatt is körözött, szerfölött széles körű nemzetközi – ekként magyarországi! – kapcsolatokkal rendelkező Gottfried Küssel osztrák állampolgár.

– Mennyire veszélyesek a Trenck-csoport tagjai és a velük hasonszőrűek az osztrák államrendre, a közbiztonságra? Elvégre az a szóbeszéd járja, hogy likvidálni akarták az ország állam- és kormányfőjét, valamint belügyminiszterét…

– Ez utóbbiról annyit, hogy sem az államrendőrség, sem az igazságügyi szervek a nyomozás során mindeddig nem találtak egyértelműen terhelő bizonyítékot bármiféle merénylettervre a szóban forgó személyek ellen. Ugyanakkor hibát követnénk el, ha akár túlértékelnénk, akár bagatellizálnánk a Trenck-csoport tevékenységét. A jelek szerint azonban még egy olyan békés, kiegyensúlyozott közéletű országban is, mint Ausztria, számolni kell az újfasizmus, a szélsőséges radikalizmus megjelenésével. Hatóságaink törvény adta joga és kötelessége küzdeni ellenük, megvédeni tőlük a társadalmat.

– Lapunk is megírta: a Trenck-csoportot tengerentúli újfasiszta szervezetek pénzelték, és mostanra már bebizonyosodott, hogy magyarországi kapcsolata is van. A szálak Győrbe vezetnek. Mit sikerült eddig kideríteni erről a „fekete együttműködésről”?

– Löschnak osztrák belügyminiszter és Morvay magyar belügyi államtitkár hétfőn a Magyarországra vezető szálak fölgombolyításáról is tárgyalt Bécsben. A bőbeszédűség azonban veszélyeztetné a nyomozás eredményességét. Elmondható: a Trenck-csoport tagjaihoz hasonló életkorú győri társaság összeesküvésre készülődött a magyarországi demokratikus államrend megdöntésére.

Oswald Kessler, az osztrák államrendőrség főnöke szerint akár hónapokig eltarthat, mire teljesen földerítik a Trenck-csoport kapcsolatait. Az osztrák és a magyar szakemberek kölcsönös bizalommal ezen dolgoznak.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)