Jó harmincegy évvel azután, hogy a Mai Nap című (sajnos, már rég nem létező) déli napilap 1992. január 19-i számában megírtam: újfasiszta összeesküvőket lepleztek le Ausztriában, még viszonylag keveset tudtam arról, hogy milyen szégyenletesen széles körű fasiszta-nemzetiszocialista alvilág létezik-működik ebben a csodálatosan szép, Európának, mindenekelőtt pedig nekünk, magyaroknak oly’ sok jó és követendő példát mutató országban. (A nyitó képhez: Ausztriának a fasiszta Németország általi bekebelezésének 50. évfordulóján, 1988-ban avatták föl Bécs 1. kerülében Alfred Hrdlicka [1928-2009], a világhírű osztrák szobrász- és festőművész, egyetemi tanár szoborcsoportját, „A háború és a fasizmus ellen” című emlékművet.)
Igaz, nem is firtattam az osztrák–német fasizmus idején történteket, naivan úgy gondoltam: az osztrák és a nemzetközi bíróságok által meghozott ítéletek lezárták az alpesi köztársaság legsötétebb éveinek még sötétebb ügyeit, és a tettesek (már akit sikerült elfogni és bíróság elé állítani) elnyerték büntetésüket. Számtalan ausztriai utamon, rövidebb-hosszabb ott tartózkodásom idején senki sem hozta szóba: bizony aggódik amiatt, hogy újra megjelentek és egyre aktívabbak az országban az 1930-as, 1940-es évek ideológiájáért rajongók, mert nem sikerült egyszer s mindenkorra eltüntetni a fasiszta-nemzetiszocialista eszméket, melyeket egyre több fiatal mind hangosabban művel – már nemzetközi (mindenekelőtt osztrák–német) együttműködésben.
Holott kellett volna aggódni! És még határozottabban fellépni is – mindenekelőtt az 1958-ban „újjászületett führer”, Gottfried Heinrich Küssel, osztrák holokauszttagadó, szélsőjobboldali publicista (?), az osztrák és német neonáci alvilág kulcsfigurája, a gyűlöletkeltő „Volkstreuen außerparlamentarische Opposition” (VAPO) vezetője és társai ellen. Igaz, perbe fogták, el is ítélték, miközben enyhítették az ítéletét. Ő volt az, aki kamaszként falta Hitler Mein Kampfját, később pedig, amikor egy dokumentumfilmben majd az osztrák állami tévében is megszólalt, nyíltan nemzetiszocialistának vallotta magát. Az antiszemita alak a pángermánizmus szószólójának számít. A „Die Welt der Anne Frank (Anne Frank világa)” című kiállítás alkalmából Bécsben szórólapokat osztogatott, amelyeken Anne Frank naplóját zsidók által kitalált „hazugságnak” és „a német nép elleni hamisításnak” nevezte. Egy amerikai műsorszolgáltatónak adott interjúban Küssel Ausztriáról így nyilatkozott: „Össze fogjuk zúzni ezt az államot.” – Küsselt, aki 1976-ban kezdte „pályafutását” szélsőjobboldali-neonáci miliőben, 1983 óta bünteti az osztrák igazságszolgáltatás. Hívei élén (a többi között) az egykori sachsenhauseni koncentrációs táborban kitűzte a náci birodalom háborús zászlaját és egy kis emlékművet állított: nem a meggyilkolt zsidóknak, hanem azoknak az SS-eknek, akiket a szovjet katonák lőttek le, amikor a koncentrációs tábort felszabadították. Újságíróknak magyarázta: „Voltak gázkamrák, de nem az emberek kiirtására, hanem a fertőtlenítésre”, és miközben a theresienstadti koncentrációs tábort járta, végig röhögött.
És ezzel még nincs végre Küssel „dicső tetteinek”… (Aki kíváncsi rájuk, az interneten kötetnyit talál belőlük.)
Amikor a Mai Napban megjelent írásom Küsselről és elvtársairól megjelent, már túl volt az ABC televíziónak adott nyilatkozatán: „Adolf Hitler az egyik legnagyobb ember volt Németország történetében, különösen a 20. század történetében […] elvesztette, és vele együtt egész Németország elvesztette a második világháborút, de az ideológiája nagyon jó volt, és ez egy rendkívül nemzeti ideológia volt, és azt hiszem, hogy ez jó az egész világnak […] új lehetőséget teremtett a német nemzetnek a felemelkedésre, többséghez juttatta a németeket a saját hazájukban, ami nagyon szükséges a saját identitásához.” Amikor megkérdezték tőle, hogy rasszista-e, azt válaszolta: „Természetesen az vagyok, igen.” A gmundeni „bajtársi szövetség” megalakulásakor (1991. április 20-án, Hitler születésnapján!) kijelentette, a nemzetiszocialista VAPO (Volkstreuen außerparlamentarische Opposition) nevét NSDAP-ra (=Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) akarja változtatni, hogy bejuthasson az osztrák parlamentbe és így jusson hatalomra, „akár a kormány megdöntésével államcsíny útján”. Az ám, a VAPO-vezér helyettesét Gerd Endrésznek hívták…
«Igen nagy valószínűséggel a Második Osztrák Köztársaság eddigi legveszélyesebb ellenségeit sikerült leleplezni és ártalmatlanná tenni az új év első napjaiban. Bár az osztrák belügyminiszter, az államrendőrség és a bécsi rendőr-főkapitányság előbb nemzetközi sajtókonferencián, majd egy késő esti tévékerekasztal-beszélgetésen viszonylag sok részletet föltárt a híres-hírhedt porosz-osztrák Trenck báró nevét viselő „önvédelmi harcisport-egységről”, mindent persze nem árulhattak el. A Mai Nap munkatársának érdeklődésére dr. Günther Bögl, az osztrák főváros rendőrkapitánya (aki egyébként a neonáci összeesküvők felgöngyölítésére külön egységet alakított és vezetett) elmondta: a további nyomozás sikerét nem szabad veszélyeztetni elhamarkodott nyilatkozatokkal. Annyi azonban máris bizton állítható, hogy az eddig letartóztatott mintegy húsz személy az Osztrák Köztársaság államrendje, biztonsága ellen szőtt összeesküvést. Az osztrák újfasiszták vezetőjével, Gottfried Küssellel együtt vették őrizetbe az ugyancsak szélsőjobboldali német (alsó-szászországi) Klaus-Peter Kopanskit. A házkutatás alkalmával súlyosan terhelő írásos bizonyítékokat és fegyvereket foglaltak le.
Értesülések szerint a Trenck-csoport merényletet szervezett Waldheim köztársasági elnök, Vranitzky szövetségi kancellár és Löschnak belügyminiszter likvidálása céljából. (Ez utóbbi hírt Bögl rendőrfőnök nem erősítette meg, mondván: előtte ilyen terv nem ismeretes!)
A letartóztatott újnáci vezetők dokumentumai és a kihallgatásukkor szerzett információk viszont arról szólnak, hogy egy bizonyos „X napon” fegyveres puccsot robbantottak volna ki Ausztriában. Tervüket „Bécs túlzott idegenbarátságával” indokolták. Ide kívánkozik a hír: a felső-ausztriai Traunkirchen egyik szállodájában merényletet követtek el.
Az ott elszállásolt külföldieket támadták meg pénteken egyelőre ismeretlen személyek. Elhatározásuk komolyságát és veszélyességét mi sem bizonyítja jobban, mint a Trenck-különítménynek az alsó-ausztriai Königstettenben fölfedezett fegyveres kiképzőbázisa. Az őrizetbe vetteknél tartott házkutatásokon a rendőrség egész fegyverraktárra bukkant: géppisztolyokat, csőbombákat, lőszereket foglalt le és szállított el. Nagyon komoly figyelmeztetés az egész osztrák társadalom számára, hogy a most kézre került újfasiszta csoport négy tagja még fiatalkorú. Róluk egyébként ekként vélekedett dr. Jesionek, az osztrák fiatalkorúak bíróságának elnöke: „Nem nevezhetők holmi csínytevő gyerekeknek”. Megszólalt ez ügyben Neugebauer úr, az osztrák ellenálás dokumentációs központjának a vezetője is: „Nem elég hatékony az igazságszolgáltatás, a lakossági bejelentéseket nem veszik elég komolyan, sőt elfektetik. A szóban forgó esetekre vonatkozó törvények sürgős felülvizsgálatra szorulnak.” Dr. Michalek osztrák igazságügyi miniszter – a mundér becsületét védendő – arra hivatkozott, hogy ilyen ügyekben máris egész sor ítéletet hoztak. A miniszter a sajtó segítségét kérte és a tömegtájékoztatás felelősségére apellált.
Bögi rendőr-főkapitány beszélgetésünkkor utalt a most leleplezett újfasiszták külföldi, mindenekelőtt észak- és dél-amerikai kapcsolataira, meg arra, hogy onnan nem kis pénzekkel segítették Küsselt és társait. Azt a hírt, amelyet egy bécsi lap szellőztetett meg a rajtaütés kapcsán – nevezetesen, hogy magyarországi szélsőjobboldali csoportosulással is kapcsolatot ápoltak az osztrák neonácik, sőt, anyagilag is támogatták volna az állítólag a határ mentén működő egységet – a bécsi rendőrség főnöke nem kívánta kommentálni, arra hivatkozván, hogy a nyomozás és a felderítés céljait akadályozná.»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)