Révkomáromban tanácskozott a Szlovák Nemzeti Párt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ‘ráijesszenek’ a magyarokra, a Duna mindkét oldalán. Cikkünk szerzője, a Népszabadság akkori pozsonyi tudósítója 1994. június 6-án megjelent írásában igyekezett higgadtan beszámolni az eseményről… (A nyitó képen: az Európa-udvar a szlovákiai Komáromban.)

«A Szlovák Nemzeti Párt (SZNP) a hét végén a szlovákiai magyarság egyik központjának számító Révkomáromban rendezte meg VI. kongresszusát.

A szélsőségesen nacionalista párt tanácskozásán egyebek között arról kellett volna dönteni, hogy az őszi rendkívüli parlamenti választás előtt koalícióra lépnének-e a Vladimír Mečiar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal (amellyel márciusi megbuktatásuk előtt néhány hónapig együtt kormányoztak). Az SZNP áramlatai nem tudtak egységes álláspontot kialakítani a kérdésben, így a kongresszus munkája nemzeti hevületű nyilatkozatokban és magyarellenes kirohanásokban merült ki.

Ján Slota pártelnök – akit a médiában gyakran „szlovák Zsirinovszkijként” (Vlagyimir Volfovics Zsirinovszkij [Alma Ata, 1946. április 25. – Moszkva, 2022. április 6.] orosz ultranacionalista politikus; 1992-től haláláig az Oroszországi Liberális Demokrata Párt vezetője, 1993-tól az Állami Duma tagja volt) – sajtótájékoztatóján utalt rá: a tanácskozást azért rendezték Révkomáromban, hogy megmutassák a magyaroknak, „Komárno szlovák volt és az is marad”. Mint mondta, másik céljuk az volt, hogy jelenlétükkel lelket öntsenek a déli országrész „megrémült” szlovákjaiba, akiket szerinte az elmagyarosítás veszélye fenyeget.

 Slota össze akarja fogni a nemzeti beállítottságú erőket a szlovák veteránszövetségtől a Keresztényszociális Unión át Július Binderig. Lapunknak elmondta: Binder (a bősi vízlépcső kivitelezője – a szerző) független képviselőjelöltként indul a csatába a mandátumért.

 A sajtóértekezleten az is elhangzott, hogy a magyarok konokul nem tanulnak szlovákul, s azért érzik magukat kisebbségnek, mert úgy is akarják magukat érezni. Holott – tette hozzá a pártelnök – kimagaslóan szabványok feletti jogokat élveznek. Slota örömét fejezte ki, hogy a parlamentben nem szavazták meg a táblatörvényt; szerinte a kétnyelvű feliratok az elszakadási folyamat első elemei lettek volna. Bírálta Horn Gyulát is, mert szerinte, a magyarok autonómiaelképzeléseit támogatja.

Az SZNP alelnökének, Marián Andelnek minapi kijelentéséről, ami szerint az 550 ezres szlovákiai magyarságból 300 ezer a cigány, Slota a Népszabadságnak elmondta: a magyar politikusok a választások előtt azzal a szándékkal fizették le a szlovákiai cigányok egy részét, hogy azok vallják magukat magyaroknak. Slota szerint Szlovákiában az összlakosság 5–6 százaléka lehet magyar, s nem a hivatalosan is elfogadott 11–12 százalék.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)