Dr. Ivo Lapenna jugoszláv jogászprofesszor (*Split, 1909. november 5., †Koppenhága, 1987. december 15.) az eszperantó nyelv és mozgalom lelkes apostola volt, számos könyvet írt; 1964–74 között az Eszperantó Világszövetség elnöki tisztségét töltötte be. Az ő kezdeményezésére dolgozták ki és fogadták el 1954-ben az UNESCO nyilatkozatát, amelyben az ENSZ elismerte az eszperantómozgalom hatalmas érdemeit a népek közötti megértésben, a sokoldalú kapcsolatok ápolásában. A vele készült interjú történelmi előzményei a Wikipediáról: a Corvina kiadásában megjelent Kalocsay Kálmán professzor fordításában az Ember tragédiája, azaz a La tragedio de l’homo (1965). A Magyar Rádió 1966. február 1-jén újra indította az 1949-ben megszüntetett eszperantó nyelvű adásokat – napi 15 percben. Májustól eszperantó nyelvből is lehet állami nyelvvizsgát tenni. Pécsett július 23–30. között megtartották az Ifjúsági Eszperantó Világszövetség 22. kongresszusát 900 résztvevővel. Budapesten 3975 résztvevővel 1966. július 30–augusztus 6. között megrendezték az 51. eszperantó világkongresszust. Az 1966. április 17-én a Kisalföld megyei lapban megjelent interjúm ebből az alkalomból készült; Lapenna professzorral eszperantóul beszéltem: egyévi tanulás után folyékonyan, választékosan, helyesen. (A nyitó képen: az eszperantó nyelv és mozgalom sikereit elismerő montevideói UNESCO-értekezlet.)
A világ eszperantistái 51. kongresszusukat 1966. július 30–augusztus 6-ig Budapesten rendezik meg. E kongresszus előkészületeinek megbeszélésére néhány napos látogatásra hazánkba érkezett dr. Ivo Lapenna, az Eszperantó Világszövetség elnöke, a Londoni Egyetem Gazdasági és Politikai Tudományok Főiskolájának jogi professzora, az összehasonlító szovjet és kelet-európai jog docense.
Dr. Ivo Lapenna professzor nyilatkozott a Kisalföld munkatársának. Elmondotta:
– Nagyon fiatal voltam, amikor először jártam Magyarországon: 1929-ben ugyancsak Budapest látta vendégül világkongresszus alkalmával a nemzetközi eszperantó mozgalom küldötteit. Lehet, hogy általánosságként hangzik, de majdnem négy évtized alatt rengeteget változott a Duna gyöngye, Budapest. Rá sem lehet ismerni. Barátaim mondták, hogy a második világháború rettenetesen megtépázta: kerestem nyomait, örömömre, nem találtam. Helyettük egy szorgalmas nemzet derék polgárainak hatalmas építőmunkájával találkoztam.
– Elnök úr, miképpen értékeli az immár nyolc évtizede élő eszperantómozgalmat, az eszperantó szerepét a nemzetközi kapcsolatokban?
– Értékelésem szubjektív. Jómagam az 1929-i budapesti világkongresszus után
azért maradtam eszperantista, mert rájöttem, hogy az egységes nemzetközi nyelv az első és legfontosabb összekötő kapocs a népek között. Ugyanakkor azt is tapasztaltam, hogy az eszperantó – mint könnyen elsajátítható, világos grammatikai felépítésű nyelv – mesterséges volta ellenére élő nyelvvé vált.
Az eszperantó fontosságát már sok nemzetközi és világszervezet méltatta – folytatta az Eszperantó Világszövetség elnöke. – Egyebek között az UNESCO egyetemes értekezlete Montevideóban, 1954. december 10-i határozatában elismerte a nemzetközi nyelv sikereit a világ népeinek kulturális kapcsolataiban, és megállapította: ezek az eredmények megfelelnek az UNESCO céljainak és eszményeinek. Ugyancsak az UNESCO az emberiség egyik nagy személyiségének nyilvánította dr. Zamenhof Lajost, az eszperantó megalkotóját, születésének 100. évfordulója alkalmából. Több mint 300 magas képzettségű és állású személy az Eszperantó Világszövetséget javasolta az 1965-i Nobel-békedíjra. E javaslatukat 1966-ban is megújították…
– Mit tett az utóbbi években az Eszperantó Világszövetség a népek közötti barátság elmélyítéséért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért?
– Az idén nyáron fejeződik be az ENSZ által meghirdetett „nemzetközi együttműködés éve”. Az Eszperantó Világszövetség és minden szervezete külön munkaterv alapján csatlakozott és közreműködött a nemzetközi megértés erősítése és elmélyítése érdekében, a feszültség megszüntetéséért és a népek közeledéséért. Minezt azzal a céllal tették, hogy segítsék a világbéke kibontakozását. A népek teljes megértése nem képzelhető el a nyelvi problémák megoldása nélkül. Ezért javasolja az Eszperantó Világszövetség az Egyesült Nemzetek Szervezetének, nyújtson hatásos segítséget a nemzetközi nyelv további elterjesztéséhez és felhasználásához.
– Mi jellemzi napjainkban a nemzetközi nyelv mozgalmát?
– Az eszperantónak sikerült behatolnia a világ minden országába, híveket toborozni magának. Eredeti és fordított irodalma sok ezer kötetet számlál; a Brit Eszperantó Szövetség londonikönyvtárában harmincezereszperantó nyelvű művettartanak nyilván. Ez önmagában is hatalmas kulturális érték. Eszperantóul a világ minden táján jelennek meg lapok, folyóiratok. A különböző tudományok és foglalkozások részére készített szakszótárak száma ma már meghaladja a százötvenet. Ilyen eredménnyel kevés nemzeti nyelv rendelkezik,a világ 24 rádióállomása – köztük a budapesti is – rendszeresen sugároz eszperantó nyelvű műsort. Azutóbbi években a nyelvet 32 ország 600 iskolájában vezették be. Harminc egyetemeneszperantóoktatás működik.
– Utolsó kérdésként a budapesti világkongresszus előkészületeiről, programjáról érdeklődünk:
– Előreláthatólag mintegy négyezer résztvevője lesz a kongresszusnak; eddig több, mint háromezren jelentkeztek harmincnyolc országból.
A kongresszussal egyidőben rendezzük a III. nemzetközi művészeti fesztivált is, ennek kiemelkedő programja lesz a nyári eszperantó-egyetem 17. ülése, ahol tíz, nemzetközileg elismert egyetemi tanár és tudományos munkatárs tart előadást a matematika, a nyelvészet, a nemzetközi jog, a zene- és műveszettörténet, orvostudomány stb. köréből. A fiatalok részére szónoki versenyt rendezünk. Három eszperantónyelvű színházi előadáson is részt vehetnek a kongresszus tagjai. Az eszperantisták művészeti fesztiválja ezenkívül szépirodalmi vetélkedővel is gazdagítja a műsort.