Szerencsésnek mondhatom magam, kétszer is készíthettem interjút a piruett királynőjével, egy magyar család gyerekeként Kairóban született (*1913) Rökk Marikával (a nyitó képen lányával, a szintén színésznő Gaby Jacobyval), aki igen fiatalon lett világsztár, miután a párizsi Moulin Rouge-ban, a New York-i Broadway-n tanult és szerepelt hatalmas sikerrel. Az operett csillaga lett Budapesten („Ami Honthy Hannának a torkában, az nekem a lábamban van” – szokta mondani a tehetségéről) és Bécsben, majd miután egy időre Berlint választotta lakhelyéül, férje, Georg Jacoby (1940–64 között voltak házasok) filmjeiben szerepelvén európai, sőt világsztárrá lépett elő – magyarságát azonban mindig megtartva, amit beszédével is megerősített. Szerfölött bájos, magyaros akcentussal beszélte a németet mindvégig, annak ellenére, hogy élete igen nagy részét (a Bécs melletti Badenben hunyt el 91 évesen, 2004-ben) németországi és ausztriai színpadokon, filmgyárakban, tévéstúdiókban töltötte. Kedves, közvetlen modoráért, és persze tehetségéért szerették, rajongtak érte a német anyanyelvűek, és tisztelték honfitársai, miután büszkén hirdette magyarságát. Legalább öt kiadást megért a „Herz mit Paprika” című önéletrajzi írása, amely itthon „Egy tüzes magyar szív” címmel jelent meg. Szülei hazájában sokáig csak a korosztálya ismerte, elterjedt róla, hogy a nácik kémnője (persze, nem volt az), miközben a szovjet diktátor, Sztálin rajongott érte, szobamozijában megvolt Rökk Marika valamennyi filmje. Sok évtized után itthon csak a rendszerváltás táján, először 1988-ban járt – magánügyben, betegeskedő fiútestvérét látogatta meg. Akkor találkoztam Marikával másodszor (az alábbi monológja erejéig), miután 1988 novemberében jubileumi interjút készíthettem vele a 75. születésnapján. Marika igyekezett ápolni a kapcsolatait, a születésnapi beszélgetés után jó néhányszor telefonoztunk egymással, mi több, Tóth Árpád költő lánya, Tóth Eszter költő és író, Rökk Marika egyik nagy rajongója szerénységemet kérte, hogy szervezzem meg Baden bei Wien-i találkozóját Marikával… Alább az 1989. június 23-i pesti találkozásról szóló írásom, amely a Magyar Hírlap, 1989. június 24-i számában jelent meg. Íme:
„Mindig a szívemre hallgattam. Tegnap is, amikor a Keletiben kiszálltam a bécsi gyorsból, olyan erősen tolultak föl bennem a gyerekkori emlékek, hogy el kellett mennem a Murányi utca 24.-be. Mintha csak a nagymamám várt volna! Ott futkostam a gangon, mezítláb, kis bugyiban, szőkén, csacskán, gondtalanul, sok-sok szeretettől övezve, ötvenhat esztendő óta nem láttam azt az öreg pesti bérházat, amely most – mintha csak várt volna – ünneplőbe öltözött: frissen festve, derűsen, mint gyerekkoromban…”
Rökk Marika, a világhírű magyar művésznő, a színpad, a film, a tévé rajongott és keresett sztárja most magánemberként van közöttünk, családi ügyben. De ígéri: hosszabb időt is eltölt majd itthon. Keresik a lapok interjúra, a tévé „legalább egy fél órára”. A rádió a jövő kedden este sugároz műsort „a Rökk-ről”. Marika, túl a 75. születésnapján is, fiatal. „Gondban vagyok a külsőmmel, a mozgékonyságommal”, vall magáról.
„Ebben a korban az ember lányának már mamuskaszerepeket kínálnak a rendezők, azt várják, hogy ősz öregasszonyként, tipegve járjon, selypítsen, ráncos és tompuló tekintetű legyen. Magam is mondtam, ország-világ előtt kijelentettem: 65 év színpad után végre slusszt kell csinálni. Elvégre nem ugrálhatok, pöröghetek örökké – bár tudnék. És énekelni is. De nem hiszik el az emberek, hogy a Rökk fölött is eljártak az évek. Mert mást mutatok, mert flott a járásom, hál’ istennek, vág az eszem, pörög a nyelvem… És mint minden nő, én is egy kicsit hiú vagyok. Ha egész életemen át telt házakat vonzottam deszkán, filmen egyaránt, most sem adom alább, amikor életem harmadik szerepváltására készülök. A nekem legdrágább, a publikum, amely nemzedékeken át kísért, tapsolt, szeretett, ünnepelt, ma és holnap sem csalódhat a Rökkben. Hűségéért a szívemet, tehetségemet kínálom cserébe, igaz, már ritkábban, mint egykoron, és nem nagyoperettben, 200-as szereplőgárdától övezve, kétezer ember előtt, hanem szerényebben, bulvárszínházban, de színpadon!”
További Rökk-írások: Rökk Marika, 100 – A színpad és a film nagy fiatalja (Eredeti megjelenés: Magyar Hírlap 1988. november 3.); Az újságíró archívumából – Nagyságoknak közvetítve: Eszter és Marika; Az újságíró archívumából – Rökk Marika: a Bambi értékesebb az Oscarnál (Eredeti megjelenés: Képes Európa című hetilap 1995. november 15-i (43.) szám.)
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)