Még nem történt meg a cseh-szlovák ‘bársonyos válás’, de Pozsony alatt északi szomszédunk már eltérítette a Dunát Bős irányába. Ekkor, 1992 végén az Antall-kormány legerősebb pártja, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) vezetése – helyesen – úgy ítélte meg a kialakult helyzetet, hogy a megalakuló Szlovákia legjelentősebb politikai ereje a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM, ottani rövidítéssel HZDS) lesz. Így született meg a döntés: vele kell tárgyalni! Erről számolt be cikkünk szerzője, a Népszabadság prágai tudósítója 1992. november 30-án. (A nyitó képen: a tárgyalás helyéül választott szállodából szép a kilátás…)

«Pártközi egyetértés alapján, de előre kijelölt napirendi pontok nélkül tárgyalt szombaton Pozsonyban Farkas Gabriella, az MDF alelnöke Szlovákia legerősebb pártjának vezetőivel.
A napjaink első számú magyar-szlovák problémaforrására, a Dunára néző Borik szállóban zajlottak a tárgyalások, amelyeken a házigazdák delegációját Vladimír Mečiar, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom  (DSZM) elnöke, kormányfő vezette és tagja volt a párt három alelnöke is.
A reprezentatív felállással a szlovák fél nyilván jelezni akarta, hogy számára fontos a kapcsolatok javítása.
Mečiar még a megbeszélés előtt az újságíróknak elmondta: ha a kormányok és a parlamentek nem tudnak megegyezni, akkor a vezető pártokra hárul a párbeszéd elindításának a feladata. Hozzátette, hogy a magyar kormány kezét Bős ügyében megköti az Országgyűlés határozata, s amíg ez nem módosul, szerinte Budapest nem is kezdeményezhet. A Duna kérdéséhez itt is hozzákapcsolta Nagymarost. Az ottani gát megépítése nélkül nem lát lehetőséget a vízmennyiség 95 százalékának visszajuttatására – szögezte le a kormányfő, mondván: ha lesz gát, lesz víz! Mečiar tett egy oldalvágást Prága felé is, mondván, hogy a cseh vezetés az utóbbi időben inkább a magyar álláspont felé hajlik, de Pozsony nem kíván ellenségeskedést egyik szomszéddal sem.
Az MDF delegációját Farkas Gabriella alelnök vezette, tagja volt Herényi Károly vezetőségi tag, és a tárgyalóasztalnál foglalt helyet Boros Jenő pozsonyi főkonzul (később az első ottani magyar nagykövet – a szerző megjegyzése). Bő háromórás eszmecseréjük után a küldöttségvezetők
tájékoztatták a sajtót a találkozóról. Három pontban egyetértettek: 1.) A jövőben visszafogottan kezelik a vitás kérdéseket, az indulatok szítása csak tovább ronthat a helyzeten; 2.) A Bős körüli ellentéteket nem viszik át más területekre; 3.) Folytatják a politikai párbeszédet. Mečiar még hozzátette: megnyitották az ajtót a tárgyalások előtt, s e készséget a két párt átviheti kormányaikra, illetve a törvényhozásokba. Szerinte: ha ismertekké válnak a Bősről folyt brüsszeli egyeztetések eredményei, módosulnak a szlovák-magyar tárgyalások feltételei is, anélkül lehet megtalálni a megoldást, hogy „bármely fél elveszítené arcát”.

Farkas Gabriella (a bal oldali képen) a Népszabadságnak elmondta, felhívta házigazdái figyelmét: a bősi ügy már nemzetközi jogi síkon mozog, így a két érdekelt kormányzatot az a cél kell vezesse, hogy a kérdés mielőbb megoldódhasson. Addig is jót tenne, ha ezt a problémát különválasztanák a szomszédságból adódó számos más tennivalótól. Így az indulatok is nehezebben csapnának át más területekre, például a gazdasági együttműködésre, a visegrádi – most már inkább – négyek tárgyalásaira, a Szlovákiában élő magyarság helyzetére, a kulturális kapcsolatokra és egyebekre. „Hosszan beszéltünk arról, hogy ez a szétválasztás egyáltalán lehetséges-e, de úgy éreztem, hogy Mečiar úr is hajlik rá” – hangoztatta a politikus asszony, akinek másik javaslata a nyilatkozatok hangnemére vonatkozott. Ennek roppant visszafogottnak kellene lennie, aki szól, az ne keltsen félelmet a szomszéd ország állampolgáraiban. (Mint emlékezetes, a közeli múltban maga Mečiar fokozott magyar légi tevékenységről vélt tudni
a határ térségében, amit azután az – egyébként szlovák – szövetségi védelmi miniszter is cáfolt. Később „jól informált” pozsonyi lapok magyar csapatmozgásokról számoltak be – alap nélkül, (a tud. megjegyzése) Farkas Gabriella cáfolta azt a pozsonyi vádat is, hogy a honvédség „fegyverkezne”, de emlékeztette tárgyalópartnereit, hogy tőlünk délre súlyos harcok folynak, s Magyarország mint köztes állam, Szlovákia biztonságérzetét is erősítheti.
Az MDF–DSZM-találkozóra a brüsszeli Bős-fordulót követő napon került sor, a házigazdák megkísérelték „megelőlegezni” a várható fejleményeket. Mečiar a hágai bíróság várható állásfoglalását számukra kedvezőnek prognosztizálta.


A magyar nemzeti kisebbség kérdéscsomagját az idő rövidsége miatt nem sikerült teljesen kibontani – mondta végül Farkas Gabriella. A helységnévtáblák, személynévhasználat és egyéb aktuális gondok kapcsán Mečiar megígérte, hogy a látogatás viszonzásakor e kérdésekre is visszatérnek.