Ferenc pápa budapesti látogatása során magánfogadáson találkozott a moszkvai patriarkátus külső egyházi kapcsolatokért felelős korábbi vezetőjével, Hilarion Alfejevvel, akit 2022 nyarán neveztek ki a magyarországi orosz ortodox egyházmegye kormányzójának. (A nyitó képen: beszélgetés a moszkvai pátriárka budapesti képviselőjével; fotó: VaticanNews) Hilarion metropolita, aki e minőségében Kirill pátriárkát képviseli fővárosunkban, cikkünk szerzőjének régi ismerőse. Első budapesti szolgálata idején hosszabb interjút adott a Népszabadságnak, ami sok szempontból ma is tanulságos. A beszélgetés 2003. augusztus 19-én jelent meg a legnagyobb példányszámú napilapban.

A mindössze 37 éves Hilarion püspököt nevezte ki II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája magyarországi képviselőjévé. A fiatal főpap emellett Bécsben és az Európai Uniónál, Brüsszelben is képviseli az orosz pravoszláv egyházat.

Hilarion püspök az ökumenével, a keleti és a nyugati kereszténység közötti kapcsolatépítés helyzetével kezdte a Népszabadság munkatársával folytatott beszélgetését. A püspök szerint az egyházszakadás jóval több, mint ezeréves múltra tekinthet vissza, hiszen az elméleti viták, véleményeltérések már a hivatalos elválás időpontjától sokkal korábban napvilágra kerültek Róma és Bizánc között. Abban mindkét oldalon egyetértés mutatkozik, hogy ha az árkokat betemetni nem is, áthidalni lehetséges és szükséges.

Hilarion szerint az egyik legaktuálisabb téma most a katolikus és az ortodox egyház együttélése egy adott területen. Ez többnyire zavarmentes, de akadnak súlyos, történelmi gyökerű konfliktusok is, például a Nyugat-Ukrajnában tapasztalható feszültség a pravoszlávok és a Róma fennhatóságát elismerő görög-katolikusok között. Megoldást csak a türelmes párbeszéd hozhat, az orosz egyház ezt szorgalmazza – szögezte le a püspök. Abból kiindulva, hogy Magyarország jó példa a keleti és a nyugati kereszténység évszázados békés egymás mellett élésére, Hilarion feltétlenül folytatásra érdemesnek minősítette azokat az itteni erőfeszítéseket, amelyek a két egyház közelítését célozzák. E folyamatban helye van a pápa és a moszkvai pátriárka személyes találkozójának is, de az előkészítés során megnyugtató megoldást kell találni például az olyan problémára, mint a missziós, térítő tevékenység a másik oldal kánoni területén. Erről mindkét félnek le kellene mondania, az ide vonatkozó egyezmény aláírása a pápa és a pátriárka részéről komoly előrelépést jelenthetne a kelet-nyugati keresztényi közeledés útján – hangoztatta.

– Az orosz ortodox egyház nem etnikai alapon működik – folytatta eszmefuttatását Hilarion. – Ez nemzetközi egyház, amelyhez a volt Szovjetunió egykori tagállamaiban, továbbá az EU számos országában élő pravoszlávok is tartoznak. így számunkra sem közömbös, hogy milyen lesz az egységesülő Európa, milyen szerepet játszik benne a vallás, s szerintünk egyházunk rendkívüli intellektuális potenciáljával komoly hozzájárulást jelenthet az új Európa szellemi hátterének megformálásához. Ezt szem előtt tartva létesítettük egy éve brüsszeli képviseletünket, amelynek irányításával engem tiszteltek meg – magyarázta a püspök.

Hilarion sok szempontból egyedülállónak minősítette magyarországi feladatát. Hangsúlyozta, hogy ez az egyházmegye nem orosz, hanem – a hívek túlnyomó részét tekintve – magyar közösség, papjai is – egy kivételével – magyarok. Az itt élő oroszok többsége a Szent Szergij egyházközség budapesti, Lendvai utcai kápolnáját látogatja, a Petőfi téri Nagyboldogasszony-székesegyházban az istentiszteletek magyar nyelvűek, bár szolgálnak itt görögül és ószlávul is.

Mint arról korábban már beszámoltunk, vita folyik a budapesti, Petőfi téri templom tulajdonjogáról. Konstantinápoly ortodox pátriárkája, aki arra hivatkozva, hogy a XVIII. század végén görög kereskedők pénzén épült a templom, ki kívánná terjeszteni rá joghatóságát, s e cél érdekében pert is indított egy budapesti bíróságon. Hilarion püspök mindenekelőtt arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a Nagyboldogasszony-székesegyház valóban görögök, továbbá magyarok és makedón-vlachok közös munkájának, áldozathozatalának gyümölcse, soha nem tartozott Konstantinápolyhoz, a XX. század közepéig a szerb ortodox egyház kánoni joghatósága alatt állt. A szertartásokból kizárták a magyar nyelvet, ennek is tudható be, hogy a hívők száma folyamatosan csökkent. A püspök szerint a budapesti ortodox hívek fordultak a moszkvai patriarchátushoz, felvételüket kérve az orosz ortodox egyházba, amit – a szerb egyházzal folytatott konzultációt követően – 1949-ben I. Alekszij és a Szent Szinódus jóváhagyott. Egyúttal engedélyezték a magyar nyelv liturgikus használatát, amelynek következményeként a Nagyboldogasszony Egyházközség nemcsak átvészelte „a hivatalos istentagadás” évtizedeit, de megerősödött, és mára teljes értékű egyházi életet él, magyar nyelvű hitoktatással, könyvtárral. A püspök ezzel kapcsolatban kiemelte legidősebb paptársuk, Berki Feriz érdemeit.

Azt, hogy Konstantinápoly a templom hovatartozásának ügyét világi bíróság elé vitte, a püspök szégyenletes tettnek minősítette, amely blokkolta a két érdekelt fél közötti közvetlen megállapodás lehetőségét. Így azután e kérdés szóba sem került, midőn a konstantinápolyi görög patriarchátus ugyancsak Bécsben székelő képviselőjével, Mihail érsekkel találkozott. De nem vetődött fel a probléma a pravoszláv egyház „külügyminiszterének”, Kirill metropolitának (a jelenlegi pátriárkának, akit a magyar kormány kívánságára mentesített a háborús szankcióktól az Európai Unió – a szerző) közelmúltban folytatott isztambuli tárgyalásain sem. Egyértelmű, hogy immár mindkét oldal a polgári per befejezését és kimenetelét várja. „A legszomorúbb az, hogy az ilyen esetek – amelyek szerencsére ritkán fordulnak elő a világban – nemcsak a hívek között váltanak ki meghasonlást, de jelentős kárt okoznak a kereszténység ügyének is” – jegyezte meg a főpap.

– Konstantinápoly nem tudja dokumentumokkal alátámasztani az igényét – folytatta Hilarion. – E helyett az V. századi chalkedoni zsinat egyik döntésére hivatkozva azt hangoztatják, hogy nekik jogukban áll püspököket kinevezni „a barbár földek” ortodox egyházainak élére. Nos, szerintünk Magyarország nem „barbár föld”, hanem gazdag történelmi múlttal, ezeréves keresztény hagyományokkal rendelkező ország, s a vita tétje nem az egyházi vagyon, hanem a magyar ortodoxia jövője – szögezte le a püspök.

Még az Orbán-kormány ajánlotta fel: anyagilag támogatná egy új budapesti orosz templom felépítését, ha Moszkva lemond a Petőfi téri székesegyházról és a hozzá kapcsolódó egyéb ingatlanokról. Erről Hilarion kifejtette, hogyha ilyesmi – „ne adj’ isten!” – valóban megtörténne, akkor a Nagyboldogasszony-templom görög, az új vallási létesítmény pedig orosz lenne. „Hol imádkozzanak ezt követően a magyarok?” – tette fel a kérdést a püspök. „Járjanak az orosz vagy a görög templomba? Egy biztos: a magyar ortodoxia elveszne!” Ha a görögöknek vagy a – jelenleg a Lendvai utcai imaházba járó – oroszoknak új templomra van szükségük, ám építsenek maguknak, de ez a Petőfi téren maradjon meg a magyar ortodox egyháznak, ahol a hívek anyanyelvükön hallgathatják az istentiszteleteket. Ami pedig az egyéb ingatlanok kérdését illeti, itt mindenekelőtt a szomszédos lakóépületről van szó, amelyben 36 bérlakás is található, de ezek igen szerény jövedelmet biztosítanak az egyháznak, ebből fizetik papjaikat.

Végezetül felvetettük, hogy Konstantinápoly egyik súlyos érve a vitában: a templom annak következményeként került a moszkvai patriarchátus fennhatósága alá, hogy a második világháborúban győztes Szovjetunió magyarországi képviselői az erő helyzetéből ezt diktálták. A gesztus egyfajta „ellentételezése” mintegy annak, hogy a pravoszláv egyház 1941 és 1945 között maga is lelkesítette a hazájukat védő szovjet katonákat, megáldotta a Vörös Hadsereg fegyvereit. „Ez az érv nemcsak demagóg, de történelmileg sem felel meg az igazságnak, ráadásul mélyen sérti az orosz egyházat, amelynek tagjai – papok és hívek egyaránt – hihetetlen megpróbáltatásokon és szenvedéseken mentek át a szovjetrendszer hét évtizede alatt. Egyházunkat, amelynek szolgáit templomainkkal együtt sikerült csaknem teljesen megsemmisíteniük, közös nevezőre hozni a kommunizmussal – gyalázatos koholmány” – szögezte le a moszkvai patriarchátus budapesti képviselője.

■ Hilarion püspök (világi nevén: Grigorij Valerijevics Alfejev) 1966-ban született Moszkvában. 1973–83: zenei tanulmányokat folytatott (hegedű, zeneszerzés). 1984–86: katonai szolgálatát töltötte a szovjet hadseregben, ezt követően vallási tanulmányokat kezdett. 1987-ben szerzetessé avatták. 1989-től a moszkvai szemináriumban tanult, később a teológiai akadémián tanított. 1993-tól Oxfordban tanult. 1995-ben megkapta a filozófia doktora tudományos fokozatot. 1995-től 2001-ig az orosz egyház nemzetközi titkárságán töltött be felelős tisztségeket. 2001- ben püspökké szentelték. 2002-ben kinevezték az orosz egyház képviselőjévé az EU-nál és Bécsben. 2003-ban megbízták a magyarországi képviselettel is.

■ ÚJ UKRAJNAI ÉRSEKSÉG létrehozásához adta beleegyezését II. János Pál katolikus egyházfő, a 43 esztendős Vasztil Ivaszjuk érseket nevezve ki az Odessza-Krím exarchátus (nem katolikusok lakta térségben működő katolikus egyházterület) élére. A pápa 2001 nyarán látogatást tett Ukrajnában, hogy – mint hangsúlyozta – az ukrajnai katolikusok és a többségben lévő ortodox keresztények megbékélésén munkálkodjék. Az ortodox egyház viszont úgy véli, hogy a Vatikán és maga a pápa térítői tevékenységet folytat Ukrajnában, ezért már több ízben hangot adott tiltakozásának. (MTI)