Hatvan évvel ezelőtt kezdődött meg Győrött a „nagyüzemi” lakásépítés első üteme előregyártott panelekből, majd három évvel később, a Győri Házgyár munkába állásával még több lakás épülhetett. Ne feledjük: Győr az 1950-es évek első felében kiemelkedően nagy ütemben fejlődött iparának köszönhetően. A frissen a városba áramló ezreknek otthont kellett teremteni, tekintettel arra, hogy a város lakásállománya elavult, jórészt pedig megsemmisült a második világháború utolsó két évében a várost ért, tucatnál is több bombázásban. A tömeges lakásépítés egyik fejezetét örökítettem meg a megyei napilap 1965. május 4-i számában megjelent írásommal. (A nyitó képet Nagy József/MTI készítette.)  

«Ha a tréfacsinálás szakma lenne, akkor Tóth Gyula tízszer annyit keresne, mint most, ácsként. Mert az ő szája ritkán van csukva. Huncut ember, sziporkázóan szellemes, magával ragad mindenkit. Aki látja és hallja, megkedveli. Piros arcú, vállas ember. Sokáig figyeltem, lenn is, fenn is. Akikor mondja a legjobbakat, amikor a legnehezebb a dolga. Amikor másodmagával nagyot emel, vagy mit sem törődve a veszéllyel, három emelet magasságban végigsétál az alig húsz centiméter vastag falon.

– Ha a Gyula nem lenne köztünk, nem menne ilyen szaporán a munka – mondják a többiek, akik a győri Mester utcában építik a házakat. Tizenhárman kilencvenhat lakást szeretnének átadni ebben az évben. Négy épület lesz egymás mögött. És milyen szépek!

Mondják, válasszak magamnak lakást. A lépcsőháztól balra lévőre mutatok az első emeleten. Összenéznek, aztán megjegyzik: Ráhibázott, fiatalember! Az ott háromszobás!

Horváth Imrével körbejárom a háromszobást, meg a kétszobást is. Tágas, szép nagy ablakokkal. – Beépített konyha lesz – jegyzi meg a hegesztő. Megkérdem tőle, hogy mennyi idő kell a ház összeszereléséhez. Három-négy hét – feleli. – Valószínű, hogy a többit már gyorsabban csináljuk. Meg kell szoknunk az óriástéglákat.

Óriástégla – nagypanel. Szürke betonlap, benne az ajtó vagy az ablak. A betonlap közepén kohósalak van: ez véd a hideg ellen. A legjobb szigetelők egyike.

A harmadik emeleten tevékenykednek most az építők. Közöttük ötnek Lajos a keresztneve. Egyébként sorban: Fejes (a darus), Nagy (a brigádvezető), Selmeczi (kőműves), Sovny (ács), Tóth (kőműves). A többi: két Imre, Gyula, György, István, János, Sándor és Tibor. Tibor a legfiatalabb, alig huszonhárom esztendős

– A legényünk – mutatják be a markos fiatalembert.

– Mikor nősül? – érdeklődöm tőle.

– Először megházasodom, csak aztán – felel mosolyogva. Hitetlenkedve nézek rá, ezért megmagyarázza:

– Addig nem választok feleséget, míg fel nem építem a házat.

– Hová valósiak?

– Lebényiek vagyunk – mondják. – Egy helyen dolgozunk, a bort is egy helyről isszuk…

– De csak ünnepnapon – szól közbe a csöndes szavú Nagy Lajos.

– Az ám – veszi át a szót a tréfamester –, mert nekünk olyan brigádvezetőnk van, aki nagy rendet tart közöttünk. Ha vennénk tíz liter bort, hogy közösen megigyuk, Lajos bácsi húszat venne, csakhogy ne igyunk.

– Ezek szerint nagy a rend itt – mondom. – Bizonyára szép jutalmakat is kapnak…

– Kaptunk… jól kaptunk az ősszel, aztán azóta abbamaradt. No, majd talán most, ha ezzel készen leszünk – mutat körbe az öreg. „Az öreg” – Nagy Lajos, mert ő a legidősebb, ötvenkét esztendős. A másik Lajos, a Selmeczi csak egy évvel fiatalabb, mégis Lajos bácsinak szólítja. Hasonlóképpen bácsi a harmincöt éves Horváth Imre is, mert közöttük ez a szokás járja.

A Mester utcai lakóházak nem sokkal az átadásuk után (foto: GyőriTerv)

A beszélgetésnek a „darus” Lajos vet véget. Türelmetlenül dudál – mutatja, hogy jó lenne igyekezni, mert nemsokára ebédidő. Néhány lakás fölött nincs tető. Az emberek szétszélednek; egyik-másik leballag a pincébe. A pincében csinálják a tetőt, kőszivacslapból. A többiek pedig fent maradnak, és várják az óriástéglát. Lassan, méltóságteljesen vonul el a fejünk fölött a daru terhe, egy pillanatra eltakarja a napot, aztán leereszkedik. Mint a pincér az ínyencfalatokkal teletűzdelt tálat, úgy rakja a soktonnás lapot a Lajosok elé a darus, elegánsan, könnyedén, szinte kínálja nekik. És a Lajosok, az Imrék, a Gyula meg a többiek hozzálátnak, hogy elfogyasszák. Elfogyasszák, építsenek, mert nagyon sok ifjú pár vár lakásra türelmetlenül. Ők nem úgy cselekedtek, mint Tibor.

A városi fiatalok sokszor előbb nősülnek, és csak azután házasodnak.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)