A rendszerváltás éveiben mindaddig nem tapasztalt népszerűségre tett szert Magyarországon az új bulvár hetilap, a Reform. Tőke Péter főszerkesztő főleg ‘vendégmunkásokkal’ dolgoztatott, s ha az ő anyalapjuk nem örült különösebben ennek a maszekolásnak, akkor az érintettek álneveket használtak. Alábbi cikkünk is Ujvári Flórián aláírással jelent meg a Reform 1991. február 8-i számában… (A nyitó képhez: a gondola.hu portál 2005. november 13-án jelentette, hogy az 1991 augusztusában, miként 1956 októberében Budapesten a Sztálin-szobrot, ledöntötték a bolsevista terror atyjának, Feliksz Dzerzsinszkijnek a hatalmas szobrát, ám minap ismét felállították. Ez a tény véglegesen hiteltelenné tette Putyin elnök külvilágnak szóló szép szavait, amikben az oroszországi demokrácia megteremtését ígérte. „Oroszországban nyugati értelemben vett demokrácia soha nem létezett, és sajnos az új évezred küszöbén sem láthatóak az ebbe az irányba mutató jelek (….) az oroszok a szobor visszaszállításával nagy hibát követtek el, és a 14 éve reménykedő orosz emberek ezreitől vették el ismét a szebb jövőbe vetett hitet” – nyilatkozta egy nevét elhallgatni kívánó Moszkvában dolgozó diplomata.)
(A szerk. megj.) Mindenekelőtt a mai olvasó számára tisztázzunk néhány fogalmat!
CSEKA (forrás: a moszkvater.hu portál): alapítva 1917. december 7-én, egy hónappal a novemberi forradalom győzelme után, teljes nevén az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság az Ellenforradalom és Szabotázs elleni Harcra, emberek tíz-, vagy százezreinek halálával járt Szovjet-Oroszországban. A CSEKA kijelölte azt az utat, amelyen haladva utódszervezetei – a GPU, az NKVD és a KGB – a kegyetlen módszereket a tökélyre fejlesztették.
A jó négy és fél esztendeig (1922. februárig) létezett bolsevik erőszakszervezet meghatározta a Szovjetunió belső rendvédelmét. Az alapító csekisták között alig voltak oroszok; vezetője a lengyel származású Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij volt, két helyettesének egyike szintén lengyel (Józef Unszlicht), a másik, a fő ideológus a lett Martin Latsis volt. Ő határozta meg a lenini terror lényegét: „A rendkívüli bizottság sem vizsgálóbizottság, sem törvényszék. Harci szerv, amely a polgárháború otthoni frontján ténykedik. Az ellenséget nem elítéli, hanem lecsap rá. Nem egyének ellen háborúskodunk. A burzsoáziát, mint osztályt irtjuk ki. Nem keresünk bizonyítékokat vagy tanúkat, hogy felfedjük a szovjethatalom elleni tetteket vagy szavakat. Az első kérdés, amelyet felteszünk, ez: melyik osztályhoz tartozik, honnan származik, milyen volt a neveltetése, mi a hivatása? Ez a vörös terror lényege.”
A CSEKA létszáma és hatásköre folyamatosan nőtt. A titkosrendőrség toborzásba kezdett, a szervezethez tömegesen csatlakoztak a „forradalomban” hívő radikálisok, szadisták. A kommunisták mellé 1918 elejétől felvettek eszereket, azaz parasztpártiakat is, de az 1918 nyarán lejátszódott eszerlázadások miatt kizárták őket. A Népbiztosok Tanácsa rendkívüli intézkedések végrehajtására is felhatalmazta a szervezetet – ez konkrétan a hatalomra veszélyesnek tartott emberek kivégzését jelentette –, és mindenben megpróbált megfelelni az elvárásoknak. 1918 januárjában csak 120, három évvel az alapítása után, 1920 végén 250 ezer főfoglalkozású ügynöke volt. Hiteles források szerint politikai okokból átlagosan havi ezer embert végeztek ki, a meggyilkoltak számát napjainkban 100 és 200 ezer közé teszik, de nem kevés történész szerint az áldozataik száma a 250 ezret is meghaladta. Már 1918 első felében létrehozta a CSEKA az első koncentrációs táborokat, ahova tömegesen vitték a rendszer és a forradalom ellenségeit. Ezeket a táborokat először külvárosokban vagy falvak mellett állították fel, de később egyre inkább elhagyatott helyekre telepítették ki, ahol a földrajzi távolságok és az időjárási körülmények is visszatartották a rabokat a szökés gondolatától. Ezek voltak a hírhedt „gulag-rendszer” alapjai. A CSEKA állam lett az államban, a legfőbb hóhérok gyülekezete, gyakorlatilag a társadalom nagy többségét ellenforradalmárnak tekintette. A CSEKA-t 1922 februárjában megszüntették a bolsevikok, és megalapították a belügyi népbiztosság alatt működő Állami Politikai Hatóságot, a GPU-t, aminek vezetője nem volt más, mint a már jól ismert, hírhedt Dzerzsinszkij.
NKVD: a Belügyi Népbiztosság, az államigazgatás belügyi ágának legfőbb szerve volt a Szovjetunióban 1934–46 között. 1946-ban a népbiztosságok nevét minisztériumra, a népbiztosok tanácsáét pedig minisztertanácsra változtatták, az NKVD utóda így az MVD, a belügyminisztérium lett. Az NKVD feladata szerteágazó volt, jelentőségét történelmi szempontból annak köszönheti, hogy hozzá tartozott az állambiztonsági szervezetrendszer (magyar megfelelője az ávéhá/ávó, azaz az Államvédelmi Hatóság) irányítása is, így a Gulag és az állambiztonsági főigazgatóság is az NKVD részlege volt. A szovjetrendszer NKVD törvénytelen gyilkosságok százezreit hajtotta végre, működtette a Gulag fegyencmunkatábor-rendszerét, felszámolta a földalatti ellenállást, teljes nemzetiségek és a kulákok az ország lakatlan régióiba való deportálását vezette le, őrizte az országhatárokat, kémkedést és politikai gyilkosságokat hajtott végre külföldön, felelős volt a külföldi kormányok befolyásolásában, valamint érvényesítette a sztálini politikát más országokban.
A KGB, azaz Állambiztonsági Bizottság a Szovjetunió állambiztonsági feladatokat ellátó szerve volt 1954 és 1991 között. Vezetője miniszteri posztot töltött be, aki a minisztertanácsnak felelt. 1954. március 13-án alapították és 1991. december 3-íg működött. Alkalmazottainak száma 480 000 volt.)
Berija és Jezsov, Sztálin egykori készséges hóhérai nyilván forognak a sírjukban, de még talán a „vasöklű Feliksz”, a Cseka egykori megalapítója, Dzerzsinszkij is hitetlenkedve simogatja kecskeszakállát a másvilágon! A rettegett elődök mai követői ugyanis elhatározták, hogy a lehetőségek szerint „feldobják” a szovjet állambiztonsági szolgálat renoméját. S nem ám a hagyományos (Gulag stb.) módszerekkel, amelyeknek hatása kimutatható ugyan, ám sikere annál kevésbé. A nagy tekintélyű (inkább félelmetes! – a szerk. megj.) szervezettel kapcsolatban a KGB diszkósra vette a figurát. Azt követően, hogy rendszeresen tart bemutatókat, tájékoztatókat, sőt, múzeumát is megnyitotta (nyilván a horror szerelmesei számára), a közeli múltban versenyt hirdetett női munkatársai között a legszebbnek járó Miss KGB címért!
Miután a szervezetről, különösképpen a létszámáról nem állnak rendelkezésükre megbízható adatok (megbízhatatlanok meg pláne nem), azt sem tudjuk, hány amazon tette-vette magát a titkosszolgálatok szokásainak megfelelően feltehetőleg sötétben helyet foglaló zsűri előtt.
Azt viszont tudjuk, hogy a versenyfeltételek, a résztvevőkkel szemben támasztott követelmények jócskán különböztek a szépségversenyeken szokásosaktól. Nos, nem a küllemről van szó! Azt itt is elvárták, hogy a lányok ne csak szimmetrikusak, de legalábbis jó alakúak, sőt a hivatásuk határain túlmenően is bájosak legyenek. (Csak remélni tudjuk, hogy azokat a titkosügynök kisasszonyokat, akik éppen hogy bájaik bevetésével szervezik be vagy faggatják ki „célpontjukat” – szóval a profikat nem engedték versenyközelbe: ez nem lett volna fair!) A külsőségek mellett a Miss KGB cím eldöntésénél számításba jött, hogyan tud a jelölt hölgy bánni a fegyverrel, földhöz szögezi-e ellenfelét karatéban, s milyen kecsesen billeg el az ítészek előtt tűsarkain, miközben lágyan omlik gömbölyű vállára a hatkilós golyóálló mellény.
Nos, a versenyt a képünkön látható Jekatyerina Majorova nyerte meg. Katyusáról nem sokat tudunk azon túlmenően, hogy 23 esztendős és tényleg helyes pofa. A Novosztyi Hírügynökség fotósa igyekezett életszerűen bemutatni a KGB szépét, ami a kávéfelszolgálós beállításon sikerült a legjobban, ám a közlekedésrendészet képviselőjével való „spontán” csevegés már nagyon kényszeredett. Nem csoda: a kép a moszkvai Dzerzsinszkij téren készült. Lehet, hogy a KGB-székház közelsége még nekik is ajkukra fagyasztotta a mosolyt?
Persze, az is lehet, hogy ha a mokány kis orosz főtörzs helyett a „Vörös Zsarut” megszemélyesítő Arnold Schwarzenegger állt volna ott, Kátya is oldottabban viseli a Miss KGB címet.