Szeretnek a németek vigadni, jókat enni-inni és közben akár harsányan derülni. Szeretik a németek a jó zenét (volt is/van is számos kiváló zeneszerzőjük!), és az elterjedt vélemény ellenére: szeretik a jó tréfákat is. Mindezt kínálta nekik már évtizedekkel ezelőtt, még a valamikori Német Demokratikus Köztársaság merev dogmatizmusáról ismert rendszerében a sokak által oly’ áhított Nyugattól távoli Drezda egyik remek lokálja, a hagyományos kocsmától csak pár lépéssel följebb „elhelyezkedő” Maygarten. Pompás hely – félő, hogy csak volt.
A Magyar Hírlap csaknem három négy évtizeddel ezelőtti egyik (1986. április 15.) számában még jelen időben írhattam róla. Ma viszont hiába keresem (hol másutt, az interneten?!) a Maygarten / Linie 6 éttermet, amelyet hosszú ideig vezetett a snauzer-bajuszos Karl-Heinz Bellmann, és lépett föl a drezdai 6-os villamos régi szép időket idéző kalauz-egyenruhájában…
Megöregedett (talán), 22 évig volt a blasewitzi hagyományos „Maygarten / Linie 6” étterem vezetője volt. Alighanem Bellmann fölött is eljárt az idő (becslésem szerint a 75. felé közeledik. Csodálatos művész párja, a német színház és szórakoztatóipar sztárja, Dorit Gäbler azonban még ma is gyakorta vállal szereplést. Mindkettőjükre csak nagy-nagy szeretettel emlékezhetem…
«Főúr, meddig várjak még?! Míg éhenhalok? — Nem, kérem szépen; 23 órakor zárunk … — Százak hajlandók heteket, hónapokat is várni arra, hogy majd a főúrra várhassanak. Persze, ha már benn vannak a drezdai Schaufußstraße emberemlékezet óta Maygartennek nevezett vendéglőjében, könnyen beszélnek. Nyelvük oldódik – vagy éppen kitörik. Nagyon sokan megpróbálták ugyanis megnyerni a tétként fölajánlott jófajta pezsgőt azzal, hogy hibátlanul és hat másodperc alatt elmondják a főnök, Karl-Heinz Bellmann „kétsorosát”:
In Linie Sechs serviren sechs Sachsen Sekt und Haxen. / Der Gästestrom wird wachsen, denn Sechs lockt weit über Sachsen.
Ne kívánja, kedves Olvasó, hogy legalább ilyen nyelvtörő és szellemes műfordítással szolgáljak. Legjobb igyekezettel is csak műferdítés lenne belőle, és a hat szász elképedésében kiejtené kezéből a vendégnek szánt pezsgőt és csülköt. És a hatos villamos bánatában kicsilingelne Szászországból… Az a 6-os villamos, amely már jó néhány esztendeje a Maygarten előtt „horgonyozik” – Bellmann és kétszer hat társa, valamint vendégei legnagyobb gyönyörűségére. A vágy vendéglői villamosa ez: 1898-ban indult első útjára, és 80 évesen vonult nyugdíjba. Minden eredeti rajta: a vezetői ülés most a mixerfiú állása, a fapadok közé keskeny asztalkákat csúsztattak, és aki szédül a fölszolgált átszállótól (konyak, curacao és kávé keveréke), az megfogódzhat az eredeti sárgaréz és bőr kapaszkodókban… Míg haza nem viszi a Lumpensammler, a kimaradók gyűjtőjárata, az utolsó villamos. (Bellmannéknál egyébként ez is egy italfajta, akárcsak a végállomás: whisky, citromszörp, cukor és szódavíz arányos keveréke.)
Dorit Gäbler, Bellmann felesége alighanem az NDK legsokoldalúbb egyénisége. Egy személyben színésznő, énekes, táncos,
filmszínész, tévésztár, előadóművész és sanzonénekes, Kurt Tucholsky nagyszerű tolmácsolója – és családanya. Tavaly ősszel született tíz esztendő után kislánya, Peggy. Peter fia a jelek szerint az anyját követi a világot jelentő deszkákon: énekel, táncol, műsort vezet tízévesen, és focizik, sakkozik, ráadásul íjászversenyeket nyer.
Kézenfekvő és logikus lenne, hogy a férj és feleség esténként együtt szerepeljenek vendégeik gyönyörűségére a Maygartenben. Dorit azonban csak nagyritkán vállalkozik ilyen közös föllépésekre: szabadúszóként is alaposan be van táblázva. így aztán Bellmann kénytelen (bár szívesen teszi!) leakasztani a szögről a kalauztáskát és a mikrofont, hogy – mint mondja: „zwischen Tür und Angel” – kutyaszorítóban (és századeleji uniformisban) elbeszélje legújabb episztoláit. Egyre szorongatóbb a helyhiány az ottani árakhoz mérten olcsónak korántsem nevezhető drezdai vendéglőben. Lehet, hogy mire e sorok megjelennek, Bellmann-nak sikerül véghez vinni tervét: beépíteni a lokál fölötti emeletet. A drezdai sikló kocsijainak a mását szeretné ott fölállítani.
Dorit Gäbler és férje, Karl-Heinz Bellmann. (A kép forrása: https://www.superillu.de)
Még mindig a helyszűkéről: a vendégkönyvnek se’ jutott másutt hely, csak a plafonon. Oda írhatják véleményüket a villamosvendéglő utasvendégei, nem kisebb személyiségek, mint von Ardenne professzor, Peter Schreier kamaraénekes, kiruccanó külföldi politikusok és mások, akiknek Bellmann a jó ételek, italok és ötletek mellett a nap legbarátságosabb vagy legjobb vendége oklevelet ajándékozza, ha az üveg pezsgőt már nem nyerhették is el, mert a feltételül szabott mondókától közben kitörött a nyelvük.
A Maygarten 6-osába egyébként a drezdai 6-os villamos viszi a vendégeket. Átszálló nélkül.»
Utóirat: Ezúton köszönöm Nora Domschke kolléganőm, a drezdai Sächsische Zeitung szerkesztője kiegészítő tájékoztatását, amelynek lényege: Bellmann lokálja 2003 januárjában bezárt. Az 1898-ból származó oldtimer villamost és a szórakozóhely teljes berendezését 2005-ben eladták, ám továbbra is Drezdában maradt: a belvárosi Neumarkton működő Anno 1900 étteremben szolgál tovább. A tolkewitzi épület azóta teljes egészében lakóházként működik.