Azt tudjuk, hogy Prága történelmi belvárosa 1992 óta a világörökség része; ha lett volna ilyen cím a múlt korokban is, már rég megkaphatta volna a cseh főváros. Jókai Mór (aki jó néhányszor gyógykezeltette magát Karlovy Vary fürdőiben) azt mondta, hogy Prága „egyetlen nagyszabású múzeum”. Ha Prágát említjük, bizonnyal mindenkinek az Óvárosi téri Orloj, a városháza oldalába 1410-ben épített, ma is működő óra jut az eszébe, meg a Vencel tér, a Károly híd, a Hradzsin várnegyede, a Szt. Vitus székesegyház, az alkimisták Arany utcája… Európa gyönyörűséges városa az általunk Moldvaként ismert Vltava partján. – A múlt század ötvenes éveinek vége óta számtalanszor megfordultam Prágában, vagy éppen átutaztam a csehszlovák (!) fővároson. Riportjaim, interjúim sokasága készült e csodálatos, földrészünk (Koppenhága mellett) minden bizonnyal legélhetőbb fővárosában, ahol 1986 márciusában az egyik városépítésszel beszélgettem. Íme:
«Prága, az arany Prága tovább nem bővíthető. A 497 négyzetkilométer területű (Budapest csupán 28 négyzetkilométerrel nagyobb a Zlatá Prahánál) és a majd’ 1,2 millió lakosú csehszlovák szövetségi főváros máris átlépett azon a határvonalon, amelyen innen az eszményi európai metropoliszok vannak. Jan Linha (38 éves) építészmérnökkel, a Prágai Főépítészeti Hivatal vezető tervezőjével beszélgetünk a szebbnél szebb történelmi-építészeti emlékek százait őrző várnegyed, a Hradzsin György utcájának egyik palotájában.
– Lényegében IV. Károly király – aki mellesleg a maguk Nagy Lajos királyának apósa is volt, miután Margit lányát a magyar uralkodóhoz adta feleségül – Prágáját kell újra aranyoznunk, megőrizni a jövendő századok nemzedékei számára.
– Milyen állapotban van most Prága?
– Figyelmünk mindenekelőtt az ősi magra, tehát a várnegyedre, a Kisoldalra, az Ó- és az Újvárosra, valamint Visehradra irányul. Ez a 866 hektáros terület, a XIX. századig épült-bővült, tehát napjainkban már műemléki együttes 3673 épületének 36 százaléka szigorúan védett épület. Századok „bűneit” kell nekünk és az utánunk jövőknek jóvá tenni. Nagyjából minden második ház rossz vagy nagyon rossz állapotú. Ezeket az épületeket és persze a környéküket, az utcákat, a közműveket föl kell újítani, még a közlekedést is újjá kell ott szervezni, lehetőség szerint elterelve a sűrű gépkocsi- és autóbuszforgalmat.
– Néhány évvel ezelőtt készültünk el A prágai műemlékegyüttes területi prognózisa című vaskos tanulmánytervünkkel, amely az eszményi állapotok megteremtését írja le …
– Létezik az építészek szerint ideális állapot?
– Igen, és mi, városépítészettel, urbanisztikával foglalkozók erre törekszünk. Célunk, hogy megállítsuk az épületek századok óta tartó romlását. Csupán erre évente százmillió korona kellene. Ugyanennyi pénzbe kerülne a jelenlegi állapot megőrzése. És persze az építésre-újjáépítésre is rengeteg pénz: 30 év alatt 1,5 milliárd korona; ebben az összegben nincs benne a közmű-korszerűsítés, a metróépítés, a központi vagy távfűtés. Csupán a metró métere 1,5 millió korona.
– Egy másik problémát is meg kell oldanunk: a műemléki mag elnéptelenedésének a megállítását; 1900-ban 171, most már csak 75 ezren élnek ott, 2000-re 60 000 lakossal számolunk. Az öreg, felerészt rossz állapotú, kényelmetlen lakásokban mindenekelőtt idős, alacsony jövedelmű emberek, valamint cigány családok élnek. És rettenetesen sok itt az iroda, a raktár meg az egyéb munkahely, ahová reggelente tízezrek áramolnak be a városperemi negyedekből, majd a munkaidő végén vissza. A 230 ezer itt dolgozó természetesen a belvárosi boltokban vásárol. Itt ülnek le egy csésze kávé mellett beszélgetni, ide jönnek moziba, színházba. És a turisták milliói is a műemléki magot csodálják, koptatják, használják. Prága lakosságának harmada tartózkodik nappal a főváros területének 1,8 százalékán!
– Mi tehát a teendő?
– Igen röviden: radikálisan csökkenteni a belvárosi munkahelyek számát, megállítani az irodaházzá alakításokat, kitelepíteni az üzlethelyiségekben, aluljárókban, házudvarokban létesített raktárakat. Aztán: várossá, lakóhellyé, az ott élők igazi otthonává tenni az új negyedeket: üzletek, kulturális létesítmények, szórakozóhelyek fölépítése által. Továbbá: folytatni a legkorszerűbb tömegközlekedési eszköz, a metró építését, hogy gyorsan és környezetkímélő módon érhessék el az emberek Prága minden részét. Közúti alagutakra is szükség van Már épül a többi között a két kilométer hosszú strahovi alagút. Miként Budapest, akként Prága is küszködik a városon átvezető észak–déli és kelet–nyugati gyorsutak hiányával. A körgyűrűt is mielőbb be kell fejezni. Nagy befogadóképességű parkolóhelyekre is szükség van, hogy megvalósíthassuk a Parkolj, és utazz tovább! (P+R) programunkat.
– Visszatérve az ősi városmagba, a pompás műemléki együttesbe: folytatják-e a gyalogosövezetek kiépítését?
– Bizonyára látta: nem szűkölködünk útlezárásokban, „ásatásokban”. Most építjük a Celetná utca és az Óváros tér közti szakaszt, ahol természetesen nem csupán az aszfaltot cseréljük macskakövekre. Teljes keresztmetszetű fölújításról van szó: közmű-alagútban kap majd helyet a csatorna-, a víz-, a gáz-, a fűtővezeték, a villany-, a telefon- és a tévékábel, és persze fölújítjuk, rendeltetésének megfelelően helyreállítjuk a lakásokat is, megpróbáljuk rábeszélni a vállalatokat: költöztessék ki zajos, piszkos, nem oda való egységeiket, raktáraikat a műemlék épületekből.
– Rábeszélni? Miért nem kötelezik őket? – Azért, mert mi nem vagyunk hatóság. Strougal kormányfő éppen a prágai pártkonferencián szállt síkra olyan hivatalért, amely hatóságként kötelezhetné a különféle cégeket a kitelepülésre. Szeretett Prágánk védelmében, újra aranyozásért a most folyó kongresszustól ebben az ügyben is kedvező döntést várunk – mondta végezetül Linha mérnök.»
(Az interjú 1986. március 28-án jelent meg az akkor tekintélyes Magyar Hírlapban.)