Amikor dr. Hoffmann Lászlóval, az első magyar szélerőmű-park létesítőjével, az Energy Corp Hungary Kft. igazgatójával beszélgettem (Kisalföld, 2009. január 10.), nem igazán volt optimista a jövőt illetően. Szélerőművekből az Európai Unióban a sor végén álltunk, és nem sok remény volt az előbbre jutásra. Olyan ziccerre azonban még ő sem számított, ami jött – pedig világbajnoki ezüstérmes, olimpiai negyedik helyezett kézilabdakapus volt.) Kilenc évvel ezelőtt, 2016-ban ugyanis jobbára mondvacsinált indokokkal az országgyűlés gyakorlatilag betiltotta a szélerőművek építését. A tilalmat csak 2023-ban oldották fel, 2024. januári hatállyal, de bonyolult procedúrát előírva…

Gigászok: az ember akkor csodálkozik el igazán, ha közel megy hozzájuk. Harmincemeletnyi magasságban kilencven méter átmérőjű rotorok, egy-egy lapát olyan hosszú, mint egy fél futballpálya… Óriáshoz illő méltósággal forognak, nem hinnénk, ez a kimért tempó mekkora energiákat rejt. Tizenketten vannak a gigászok Levél-Mosonszolnok határában. Hazánk első, igazi szélerőmű-parkja. Lehetett volna, és talán egyszer még lehet is kétszer ekkora…

Mostanában megint sokat beszélünk arról, mennyire fontosak lehetnek a megújuló energiaforrások. Aztán elmúlik pár nap vagy hét, az oroszok, ukránok megnyitják a gázcsapokat, az alternatív energiák felhasználása marad „elméleti síkon”, ott is talán csak azért, mert bizonyos uniós előírásokat illenék teljesíteni.

MAGYARORSZÁG FÜGG LEGINKÁBB A GÁZIMPORTTÓL

Túlzott optimizmusra mindenesetre nem nagyon lehet okunk. Azok alapján biztosan nem, amit dr. Hoffmann Lászlótól, az Energy Corp Hungary Kft. – az első magyar szélerőmű-park létesítője – igazgatójától hallottunk. A beszélgetés apropója persze az „aktuális gázmizéria” volt abban a nem titkolt reményben, hogy lám, megint baj van (s ki tudja, mikor lehet újra), most biztosan nagyobb teret, lendületet kap a megújuló energiák hasznosítása. Az igazgató azonban kicsit visszahozott bennünket a földre

Azzal kezdte, ha Európához (Európa működő feléhez – a szerk. megj.) akarjuk mérni magunkat, bizony, Magyarország függ leginkább a gázimporttól, és a legkevésbé ellátott valamely megújuló energiával. A mostaninál jobban, hatékonyabban kellene támogatni például az alternatív fűtési módokat, hiszen a magyar gázfogyasztás több mint fele a lakossági. A helyzeten az javíthat, ha minél több és olcsóbb, földgázt felváltó energiát állítunk elő – például szélerőművekkel. Az Energy Corp Hungary (ECH) spanyol–magyar vállalat, spanyol know-how alapján létesít szél-erőműveket. Az országban ma körülbelül 160 megawatt beépített teljesítmény üzemel, 2011-ig 330 megawattnyit lehet építeni – e „kvóta” 5-6 nagyberuházóé. Úgy kilencven százalékban megyénkben és a szomszédos Komárom-Esztergon megyében (Bana, Bábolna, Kisigmánd) valósul meg, érthetően a földrajzi viszonyok miatt, elvégre ezen a vidéken mindig fúj a szél.

A mostani a teljesítménnyel az utolsók között vagyunk az Európai Unióban, és dr. Hoffmann László szerint még 2020-ban is ott maradunk a mostani célok szerint, ha nem változik a politikai elhatározás. Amíg alapvető koncepció, hogy mindent gázzal kell megoldani, aligha lesz változás.

A SPANYOL CSODA

Az igazgató nem véletlenül említett ennek kapcsán spanyol példát (köztudott, az egykori nagyszerű kézilabdakapus, vb-ezüstérmes hosszú ideig élt ott). Azt mondta, nem az ír, hanem a spanyol csodáról kellene többet beszélnünk. Spanyolország utolérte Németországot, s még talán meg is fogja előzni. Vegyünk csak egy példát: Spanyolországban tavaly július óta tilos új házat építeni napkollektor nélkül… Nálunk nagyon rosszul kezdődött a megújuló energiaforrások bevezetése. Nem volt semmi előkészítve, szükséges rosszként kezelték – miközben a környező országok sokkal aktívabbak voltak gyártásban és telepítésben is. Hamarabb ráébredtek: hasznos is, szükséges is. Kell az olcsóbb energia – és kellenek az ennek kapcsán teremtődő munkahelyek is.

NEM OLCSÓK A SZÉLERŐMŰVEK

Apropó, villamosenergia! Mennyit is termelnek ezek a szélerőművek? A levél-mosonszolnoki park tizenkét, egyenként 2 megawattos turbinája egy Mosonmagyaróvár nagyságú várost képes ellátni árammal. Gyorsan tegyük hozzá – a helyzet afféle általános jellemzőjéül –, hogy eredetileg ebbe a parkba éppen kétszer ennyi szélerőművet terveztek. Az elképzeléseket (finoman szólva) igen érzékenyen érintette a kvótakorlátozás. És bár a park minden adottság szerint fejlődhet a jövőben, nem csoda, ha dr. Hoffmann László nem túl optimista. Tény: nem olcsók a szélerőművek. A levél-mosonszolnoki park építése 9 milliárd forintba került, a beruházás 10 év alatt térül meg. A baj az, hogy csak ennél rövidebb távban tudunk gondolkodni. Az ECH igazgatója szerint a most elaprózott forrásokat, például a gázártámogatást, ésszerűbben lehetne, kellene felhasználni. A támogatásra költött pénzből már az összes panellakást szigetelni lehetett volna.

NEM JELLEMZŐ AZ ÖSSZEFOGÁS

Vannak-e a gigászok mellett kisebb, egy-egy települést, közösséget ellátó szélerőművek? Hát persze, tőlünk kicsit nyugatabbra, mondjuk az osztrák gazdák, egyre több ilyet (meg biogáz-erőművet!) építtetnek. Létezik házi szélerőmű is, amely egy-egy családot képes árammal ellátni. Egy 2 kilowatt teljesítőképességű szélkerék kb. 3 millió forintba kerül. Ilyen kisebb erőműveket, többek szerint, ma már csak ott érdemes építeni, ahol (mondjuk egy tanyán) elérhetetlen a villamos hálózat. Településeken, vállalkozók között pedig ma, sajnos, nem jellemző az összefogás. Jogszabályi lehetőség van, csak a legfontosabb hiányzik: az anyagi háttér, a támogatás. A megújuló energiaforrások, köztük a szélerőművek szorgalmazása mindenütt állami feladat. Németország tavaly 150 millió euróra növelte a megújuló energiák kutatására (!) szánt összeget, 170 vállalkozáshoz hozzájárulva. Pályázatok nálunk is vannak, csak hát…

SZÉLERŐMŰVEK, MADARAK VS MACSKÁK

Tulajdonképpen már 2011 óta szinte lehetetlen volt hazánkban szélerőmű-parkot kétesíteni, aztán az építést 2016-ban országgyűlési határozattal gyakolatilag lehetetlenné tették. A fő indok a természet védelme volt. Például, hogy a madarak nekirepülnek az óriási lapátoknak, elpusztulnak. Köztük például Európa legnagyobb testű repülni tudó védett, ritka madara, a túzok. (Látott-e bárki is egy 16 kilós, rövid távot bejáró otis tardát 30 emelet magasan szárnyalni?)

Az Európai Unióban kb. félmillió madár pusztul el évente azért, mert szélerőmű turbinájának ütközik. Van azonban egy másik, súlyosabb veszélyforrás a madarakra nézve. Az Egyesült Királyságban egy öt hónapig tartó felmérésben arra jutottak, hogy a macskák 27 millió elejtett madárral büszkélkedtek el gazdáiknak. Ebben nincsenek benne azok az esetek, amikor a házi kedvenc nem viszi haza áldozatát, hanem megeszi vagy a helyszínen hagyja.

A magyar tiltásnak sokkal komolyabb oka volt: a gáz, amire nálunk mindent alapoztak. Egészen addig, míg az ellátás bajba nem került. Most már fújhatná a turbinákat a szél – két-három év múlva, mert addig tart az engedélyek beszerzése.

Még fellelhető, ám nem nyilvános dokumentumokból az látszik, hogy Győr-Moson-Sopron megyében a kiválasztott fejlesztő Vadosfa közelében 13 településen 45 szélerőmű építésére kért engedélyt. Ezek: Beled, Kisfalud, Gyóró, Páli, Szil, Szilsárkány, Potyond, Cirák, Rábasebes, Szárföld, Vág, Mihályi, Szany.

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)