Kormányon vagy ellenzékben – a rendszerváltást követő évek egyik neves politikusa nem habozott, ha a magyarság sorskérdéseit saját véleményének kifejtésével lehetett megvilágítania. Így történt ez az akkor pár éve önállóvá vált – s erre kényesen ügyelő – Szlovákiában is, ahonnan cikkünk szerzője küldött összefoglalót a Népszabadságnak. A tudósítás a legnagyobb példányszámú hazai napilapban 1995. március 27-én jelent meg. (A nyitó képhez: Torgyán Józsefet nagyon szerették a fotoriporterek, tévések: nála színesebb egyéniség aligha volt valaha is a magyar törvényhozásban; a kép forrása: mtva.archív.)
Egy héten belül kétszer is mikrofon-közelbe jutott Szlovákiában a Független Kisgazdapárt elnöke: március 18-án Pozsonyban a Magyar Keresztény Demokrata Mozgalom országos tanácskozását, most pedig az Együttélés kongresszusát vélte alkalmas fórumnak arra, hogy a magyar–szlovák kapcsolatok történelmi és aktuális kérdéseiről véleményét kifejtse. Bár a kisebbségi sorban élő magyarok helyzetüknél fogva érzékenyebbek a nemzeti húrok pengetésére, még ők is elámulva vagy éppen – Dunaszerdahelyen – kuncogva hallgatták Torgyán József (1932–2017, politikus és ügyvéd. 1990–2002 között országgyűlési képviselő, 1991-től 2002-ig a Független Kisgazdapárt elnöke, 1998–2001 között földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter; a rendszerváltás utáni évtized politikájának emblematikus alakja – a szerk. megj.) fejtegetését hatezer éves magyar sírleletekről a Kárpát-medencében, vagy az egri nők török kardok által összeszabdalt gyönyörű arcáról Európa védelmében.
Az pedig már feltételezhetően nem csak szlovákiai magyar körökben számíthat visszhangra, hogy a kisgazda pártvezér „beneši fasizmusról” értekezett abban az országban, ahol – az ominózus dekrétumoktól függetlenül – az egykori államfő az antifasiszta ellenállás egyik jelképe. Mint ahogy pozsonyi fenyegetése – amely szerint az alapszerződés ratifikálása esetére pártja hétnapos nemzeti gyászt hirdet, ha pedig „a Jóisten segítségével” megnyerik a következő választást, akkor semmisnek nyilvánítják az összes „nemzetáruló” intézkedést – megdöbbenést keltett az ott helyet foglaló tekintélyes szlovák politikusok körében.
Kérdés, hogy a többi vendég túlnyomórészt józanságra intő, a két nép történelmi egymásrautaltságát hangsúlyozó felszólalásai mennyiben tudják semlegesíteni a magyarkodó, trianonozó torgyáni retorikát. Ellenkező esetben ugyanis a kisgazda politikus szlovákiai portyája akár gyászos következményekkel is járhat. Képletesen szólva olyan kótyavetyéig is elvezethet, amelyben az általa oly vehemensen védett kisebbségi magyarok nyugodt élete lehet a préda.
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
