Az újságíró archívumából – útlevél nélkül a magyar külügyminiszter

A NYITÓ KÉPHEZ MAGYARÁZATKÉNT: Egy boszniai katona viszonozza a tüzet, amikor a civilek a szerb mesterlövészek tűze alá kerülnek Szarajevóban. (Kép: Keystone/EPA). – 1992. április 5-én a boszniai fővárosban, Szarajevóban mesterlövészek tüzet nyitottak a tüntetőkre, akik békésen kampányoltak Bosznia-Hercegovina jugoszláv alkotmányos köztársaság területi integritásának megőrzése mellett, és a vérontás befejezését követelték. Két fiatal nő vesztette életét, a bosnyák (muszlim) Suada Dilberovic és a horvát Olga Sucic. A Miljacka folyó felettI – a parlament épülete közelében lévő – híd, ahol a két gyilkosság történt, ma már az ő nevüket viseli: “Most Suade i Olge”, azaz Suade és Olge hídja.

„Miniszter úr, kérem az útlevelét” – fordult Jeszenszky Géza magyar külügyminiszterhez a török kormány protokollosa 1992. november 25-én, szerdán este az isztambuli repülőtéren. Az udvarias készségéről jól ismert professzor végigkutatta valamennyi zsebét, ám nem találta a paszportját. Végül kénytelen volt (kissé sápadtan) bevallani, hogy nincs útlevele. Azaz: biztosan van, de ebben a pillanatban Budán, a miniszteri páncélszekrényben pihen. – A nem mindennapi sztorit, tekintettel arra, hogy egyszemélyi fül- és szemtanúja voltam, megírtam lapomnak, amelyik erre az útra akkreditált helyszíni tudósítóként. Hazaérvén tudtam meg, hogy a külügy sajtófőnöke szokatlan hevességgel követelte főszerkesztőmtől a megbüntetésemet, mert „titkot sértettem”. Horváth Pista, a főszerkesztő csak mosolygott, és közölte a külügy sajtófőnökével: a büntetésem ötezer forint jutalom lesz – a sztoriért. – Alább az isztambuli napok krónikája (Mai Nap, 1992. november 25–27.):    

Bizáncban Bosznia békéjéről

Kiküldött munkatársunk jelenti Isztambulból: Még szerencse, hogy Hikmet Cetin török külügyminiszter ismeri magyar kollégáját, mert különben bajban lett volna Jeszenszky Géza: az isztambuli Atatürk repülőtéren a kormányváróba belépéskor vette észre, hogy otthon maradt az útlevele…

Boszniáról lesz szó ma itt, a Boszporusz, a Márvány-tenger partján, az Európát Ázsiával összekötő majd tízmilliós metropolisban, az egykori Bizáncban. A török kormány ide invitálta meg a délszláv válságban érdekelt országok és szomszédaik kormánymegbízottait.

Jeszenszky miniszter a Mai Napnak adott nyilatkozatában elmondta: a magyar kormány minden tőle telhetőt meg akar tenni a délszláv válság, mindenekelőtt pedig a boszniai vérontás megállításáért. Éppen ezért Budapest igen nagyra értékeli a nemzetközi szervezetek erőfeszítéseit éppúgy, mint a regionális kezdeményezéseket. Miután közvetlen szomszédságunkról van szó, létérdekünk diplomáciai részvételünk, a harci cselekmények megállítása és a balkáni béke helyreállítása.

A ma sorra kerülő isztambuli sokoldalú Bosznia-értekezlet – a magyar külügyminiszter értékelése szerint – egy újabb kísérlet: az Iszlám Konferencia esetleges nagyon radikális lépései előtt fegyvernyugvást hozó javaslatot kidolgozni. A világnak tudomására kell hozni, hogy nem muzulmánok és keresztények vallási fanatizmusa keltette polgárháború zajlik Boszniában.

A horvát külügyminiszter, Zdenko Skrabalo lapunknak elmondotta: a szerbek csak területet szereztek Boszniában, erkölcsi veszteségük viszont fölmérhetetlen. Zágrábnak nem érdeke Bosznia feldarabolása.

Füst száll fel a nemrég kiégett házak romjaiból Dobrinjában, a harcok sújtotta boszniai főváros, Szarajevó egyik kerületében 1992. július 22-én. © picture-alliance / dpa | epa

1992. november 26., csütörtök:

Cselekedni azonnal

Kiküldött munkatársunk jelenti Isztambulból: Sikernek könyvelhető el, hogy a balkáni és a térségbeli országok itt véget ért konferenciája eredményeként a délszláv, mindenekelőtt a boszniai háborús válság mielőbbi békés megoldását sürgető közös nyilatkozat jelenhetett meg. Siker továbbá, hogy a meghívottak – Szerbia és Görögország kivételével – mind eljöttek. Síkraszállnak a résztvevők az agresszió és az etnikai tisztogatások megszüntetéséért.

A nemzetközi közösségnek határozottabban kellett volna cselekednie, mert csak az előzhette volna meg a napról napra több emberáldozatot követelő délszláv háborút – mondta a Mai Napnak Gyarmati István, a külügyminisztérium biztonságpolitikai főosztályának vezetője.

A magyar diplomácia – összegezte isztambuli javaslatainkat Jeszenszky Géza külügyminiszter, amire a Boszporusz-parti konferenciára egybegyűlt jó száz tudósító is fölfigyelt – a balkáni problémakör megoldásának három elemét külön hangsúlyozta.

1. Részvétel az újjáépítésben.

2. Az utódállamok integrációja az európai együttműködésben.

3. A hat délszláv utódállamot magában foglaló fegyverzetkorlátozási megállapodást kell kötni, és hosszú távon megnyugtató megoldást kell találni a nemzeti csoportok és kisebbségek számára.

Ezt magyar felfogás szerint az autonómia biztosíthatja, mivel szavatolja a kisebbségek jogait, az államnak pedig azt, hogy a kisebbség nem akar elszakadni, hanem azon belül keresi a boldogulását.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar állásponthoz a török és az osztrák külügyminiszter politikai meggyőződésből táplálkozó felfogása állt a legközelebb. A jugoszláv utódállamok – a szlovén kivételével – harcosabbak voltak a többieknél, elvégre az ő húsukba vágó problémák voltak napirenden. A román s a bolgár álláspont viszont a mienknél visszafogottabbnak minősíthető.

1992. november 27., péntek:

(Isztambulba kiküldött munkatársunktól) A török kezdeményezésre néhány nap alatt tető alá hozott isztambuli konferencián a részt vevő miniszterek, magas beosztású diplomaták és a tanácskozást értékelő sajtójelentések egybehangzó megállapítása: a balkáni béke megteremtésének fő eszköze továbbra is a londoni konferencia, ahol erősíteni kell a közvetlen környező országok aktivitását. Világosan kell látni: az etnikai tisztogatás nem következménye, hanem oka a konfliktusnak.

Budapest – mint ezt a Mai Nap helyszíni tudósításaiban már jelezte – támogatja a katonailag őrzött biztonsági zónák létrehozását és „a humanitárius folyosók” fegyveres védelmét. Jeszenszky Géza külügyminiszter leszögezte: ha fontossági sorrendet kellene felállítani, akkor az első teendő lehetne, hogy a nemzetközi közösség minden ésszerű eszközzel akadályozza meg a konfliktus kiterjedését Macedóniára, Koszovóra, a magyarok által is lakott Vajdaságra, valamint a Szandzsákra. Ennek legjobb módja lenne további ENSZ-erők telepítése az említett térségekbe.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar diplomácia igen nehéz helyzetben van. Miközben az az álláspontja, hogy meg kell állítani az agresszort (az isztambuli konferencia más részvevői nevezték ekként Szerbiát!), támogatnia kell a Panics miniszterelnök köré tömörülő, a konfliktus megoldását szorgalmazó erőket. Budapest javasolta, hogy Jugoszlávia EBEÉ (Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet)-tagsága felfüggesztésének megtartása mellett a következő miniszteri tanácsülésre Panicsot is hívják meg, hadd ismertesse elképzeléseit, amelyeket aztán – teljesítésük elmaradása esetén – már számon lehetne kérni tőle. Különös jelentőséget adott a szerdai isztambuli konferenciának, hogy ha csak néhány nappal is, de megelőzte az iszlám országok konferenciáját, az európai biztonsági és együttműködési folyamatban részt vevő országok stockholmi külügyminiszteri értekezletét, valamint az észak-atlanti tanácsülést. – Nem lehet várni, cselekedni kell – hangoztatta Jeszenszky külügyminiszter –, ugyanis igen nagy a balkáni háború tovább terjedésének a veszélye a volt délszláv tagállamok határain túlra is.

„A boszniai vérontás a II. világháború utáni időszakban példa nélküli, a magyarországi tatárdúlás óta nincs rá példa az európai történelemben” – szögezte le a magyar diplomácia irányítója. A háborús cselekmények legfőbb célpontja ugyanis a polgári lakosság, és ami ma Boszniában folyik, az genocídium, népirtás. „Itt kaptam meg a török nőügyi miniszter aszszonytól azt a dokumentumot, amely fehéren-feketén bizonyítja a szerb katonák embertelen tetteit boszniai nők, gyerekek sérelmére.”

A Mai Nap kérdésére – miről tárgyalt osztrák kollégájával, Alois Mockkal, a miniszter elmondta: a közép-európai kezdeményezés legutóbbi, grazi tanácskozásán felvetett javaslattal az isztambuli konferencia is messzemenően egyetértett. Nevezetesen: az EBEÉ-külügyminiszterek – a stockholmi találkozójuk előtti órákban – tegyenek villámlátogatást Szarajevóban, ezzel is kényszerítve a szemben álló feleket a tűzszünetre és a politikai úton való béketeremtésre.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)