Különleges, írhatnám: elképesztő rend van érvényben a győri polgármesteri hivatalban. Jó 300 nappal ezelőtt hivatalos ügyben újságírói kérést és kérdést intéztem a győri polgármesterhez. Háromszáz nap után érdeklődtem a válasz sorsa iránt. A titkárság megerősítette, hogy a hivatal megkapta a levelet, és most, 300 nap után javasolta, hogy forduljak a sajtóosztályhoz. Még csak arra sem méltatott, hogy elnézést kérjen, amiért 300 nap elteltével sem válaszolt a hivatal a korántsem magánlevelemre.
Miután a sajtóosztállyal már volt dolgom (értsd: ígérete ellenére sem válaszolt a hivatalos megkeresésre), a rossz tapasztalat alapján közöltem a polgármesteri titkársággal: semmi értelmét sem látom annak, hogy 300 nap után a sajtóreferatúrát keressem. Egyébként is: ha a győri polgármesterség úgy gondolja, hogy a kérdéseimet csak a sajtócsoport tudja megválaszolni, akkor küldje tovább házon belül, majd pedig a kész válaszokat a kérdezőnek – de a polgármestertől vagy annak a nevében.
Európa működő felében ugyanis ezt így szokták intézni, tessék csak megkérdezni, mondjuk, a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Dánia, Finnország stb. kormányhivatalaiban. Tudom, a győri polgármesterséghez az említett országok miniszteriális tisztségviselői nem érnek föl, ám egyszer megerőltethetné magát, és végezhetné úgy a munkáját, ahogy ésszerű és célszerű – mindennemű hivatali méltóságosság (nem méltóság!) elhagyásával, úgy, mintha fizetést kapnának a „szorgalmukért”.
Azért, hogy szavamat ne feledjem: a titkárság megígérte: „előterjeszti” a polgármesternél a kérésemet a válaszadásra. Ma telefonon újra érdeklődtem a magasságos titkárságon a 310 napja valahol iktatott levelem sorsa iránt. A javaslat újból: keressem meg a sajtócsoportot. Ismételten előadtam fenti indokomat, erre a replika: keressem a jegyző asszonyt.
Erre sem voltam/vagyok hajlandó, elvégre a levelem címzettje nem ő, hanem a polgármester. Ha a város első, a városlakók bizalmából választott emberének szól a korántsem magánlevél, akkor intézkedjék ő (vagy valamelyik munkatársa) a megválaszolásáról házon belül, végül pedig a választ méltóztasson manu propria szignálni – mert úgy illendő.
Ha mindezt megtette, csókolózhat a papagájaival.