Már a könyv, a magyarul is eredeti címével megjelent „She said” is odavágott rendesen, de most a megfilmesített változat az „Azt mondta” igazi letaglózó élmény. Ki gondolta volna, hogy egy rengeteg dokumentumot felvonultató, afféle „száraz” nyomozás történet a filmvásznon is működhet, méghozzá meggyőző erővel. Ez különösen jó korunk nem olvasó közönsége szempontjából. Könyv nélkül is lehet szembesülni a rendszer szinten működő hatalommal visszaélés, nők tárgyiasítása, zaklatás, erőszakolása témával. És azzal, hogy a legnagyobb ragadozókat is csak ideig-óráig védi meg a „fogd a pénzt és kussolj” áldozatleszerelési technika, a legmagasabb körökig nyúló kapcsolati háló. Előbb-utóbb mindenkit elér egy Jodi–Megan-páros (a nyitó képen). A kitartó, elszánt, és mélyen elkötelezett oknyomozók nyakon csípik a Weinstein-féléket is.
Történelmet írt a The New York Times két újságírónője a cikkével, és a cikk elkészültét bemutató könyvével. Most a film talán azokhoz is elviszi az üzenetet, akik kevésbé tájékozottak, nemigen vesznek kézbe könyvet, vagy – ilyen könyvet. Igaz, aki kalandfilmekre, thrillekre, horrorra vagy édes romantikára vágyva jár moziba, megint csak kimarad a világ felvilágosultabb felébe elérkezett paradigmaváltás megértéséből.
Mi itt, a vak komondorok földjén, ahol „az asszony verve jó, egyébként meg szüljön, háztartson és kussoljon” vidékén különösen ki vagyunk téve az isten-haza-család zászlója alatt mindannak, amiről szerencsésebb országok már törvényeikkel, társadalmi szintén megváltozó szemléletükkel sokat tesznek.
Jodi Kantor és Megan Twohey, a The New York Times nyomozó riporterei olyan egetverő sztorival álltak elő 2017. október 5-én, ami megrázta a szórakoztatóipart, és egész Amerikában visszhangzott: „Harvey Weinsten évtizedeken át pénzzel hallgattatta el azokat, akik szexuális zaklatással vádolták”.
Harvey Weinstein hollywoodi nagyágyú régóta a filmipar egyik legnagyobb hatalmú tényezőjeként uralkodott. Producerként hatszor nyerte el a legjobb filmnek járó Oscar-t olyan mozikért, mint a Szex, hazugság, videó, a Ponyvaregény vagy a Good Will Hunting, így akkora befolyásra tett szert, hogy könnyen el tudott indítani vagy képes volt tönkretenni karriereket. Mint Kantor és Twohey közzétették, állítólag arra használta ezt a befolyását, hogy nőket zaklasson és szexuális kapcsolatra kényszerítsen.
Az újságírók 3321 gondosan megválogatott szóban három évtizedre visszanyúló, korábban elhallgatott bűnös cselekedetekről rántották le a leplet. Beszámolójukat aprólékosan dokumentálták: interjúkat készítettek Weinstein korábbi és jelenlegi alkalmazottaival; tanulmányozták mindazokat a periratokat, emaileket és dokumentumokat, amik a túlhatalmú producer két cége, a Miramax és a Weinstein Company – Hollywood meghatározó márkái – működése közben keletkeztek. Amit feltártak, megkérdőjelezhetetlen volt. Elszánt kitartásuknak és számos, bátor, egykori áldozat és más források segítségének köszönhetően végre feltárták az igazságot.
Így indult el a lavina, aminek még koránt sincs vége, hiszen Weinsteint 23 év börtönre ítélték Amerikában, ám újabb perek kezdődtek ellene, ma már 140 évnyi börtön néz ki neki. Ami még ennél is fontosabb, hogy az ő áldozatai félelmét és szégyenét feloldó kitörés, újabbakat indított be, és ma már megkerülhetetlen, hogy az igazság, a lelki felszabadítás elérje mindazokat, akik elszenvedői voltak efféle tetteknek. Sokan, nagyon sokan vannak világszerte a megnyomrítottak és megalázottak. Értük szól ez a film is.
Kantor és Twohey riportját Pulitzer-díjjal ismerték el, és a cikk a 2019-ben megjelent She Said című bestseller kiindulópontja lett. Alig néhány hónappal azután, hogy Kantor és Twohey riportja megjelent, a Plan B Entertainment megvette a történet megfilmesítésének jogait. „Jodi és Meghan nyomozása olyan vízválasztó volt, nem csupán a filmipar, hanem az egész kultúra számára, hogy film után kiáltott” – mondja Dede Gardner producer.
A történet ráadásul mögöttes tartalmakat is hordozott, nem csupán a nyomozás puszta tényeit. „A történetben szereplő nők közül sokan, Jodit és Megant is beleértve, édesanyák – mondja Gardner. – Jodi és Megan elsődleges feladata természetesen az volt, hogy pontosan és hitelesen elmondja az igazságot, de ezen erkölcsi, újságírói réteg alatt rábukkanhatunk egy mélyebb, érzelmi momentumra is. Számukra és az áldozatok meg a szemtanúk számára is az igazságkeresésbe vetett remény adott erőt. Miközben még mindig hihetetlenül messze vagyunk attól, hogy bebiztosítsunk magunkat az effajta viselkedés ellen, alapvető fontosságúnak tartottuk, hogy Jodi és Megan újságírói attitűdjét beillesszük abba a hagyományba, amelyet örökül szeretnénk hagyni a gyerekeinknek.”
Maria Schrader rendezőnek különleges kihívásokkal kellett szembesülni, hiszen meg kellett találni a módját, miként lehet hiteles és szórakoztató módon dramatizálni az információgyűjtés és -feldolgozás hihetetlenül munkaigényes folyamatát, ami vége-hossza nincs telefonálásból, email-küldésből, dokumentumok megszerzéséből és értékeléséből, a szerkesztőkkel hevesen végigvitatkozott értekezletek sorából áll. Ennek megvalósítására a rendező és a producerek olyan hagyományokhoz nyúltak vissza, amelyekkel a legkiválóbb oknyomozó thrillerek dolgoztak.
A film alkotói a maga nyers valóságában akarták ábrázolni a történetet, ám az „Azt mondta” nem dokumentumfilm. Az alkotók a mélyebb érzelmi igazságot akarták megragadni, megvilágítva – ahogyan Schrader fogalmaz – „a szavak közti üres helyeket, az érzelmeket, a személyes kockázatokat, a kételyt, a közvetlen tapasztalatot, a kimondatlan dolgokat, a képeket, az arcokat, a testbeszédet, a viselkedést”. A főszerepeket játszó Carey Muligan és Zoe Kazan nagyszerű.
Több mint két órányi feszült figyelem után úgy jöhetünk ki a moziból, hogy igen, sikerült szinte lehetetlent megalkotni. Megdöbbentő film született, izgalmas, elgondolkodtató, és végül is földhöz teremtő élmény. Kinek a rácsodálkozás, kinek valahonnan ismerős, a múltjából felsejlő mindeddig elnyomott érzések, emlékek.
A világ változik. Twohey és Kantor munkája nyomán, valamint a később megjelent cikkeknek és a #MeToo mozgalom globális terjedésének köszönhetően Hollywood kultúrája több szempontból is megváltozott. Még több áldozat jelentkezett, szexuális bűncselekményekkel vádolt nagy hatalmú férfiak vesztették el pozíciójukat és/vagy vád alá helyezték őket, és az iparág is komoly lépéseket tett. Általános gyakorlattá vált például, hogy a filmes és tévés produkciók intimitás-koordinátorokat alkalmaznak, akik a színészek védelmében jelen vannak a forgatáson, amikor szexuális természetű jeleneteket vesznek fel.
És mindez nem csak a filmszakma háza tájára vonatkozó áttörés. Ahhoz mérhető változásokat élünk, mint annak idejen a nők választójogának kivívása. Lehet rajta persze finnyásan eltartott kisujjal okoskodni, hogy ugyan-ugyan, mire ez a nagy felhajtás, de a világ kereke, szerencsére, nem állítható meg. Előbb utóbb mindenütt eljön a fenevadak alkonya. – Országos bemutató november 17.