Az Alapblognak nyilatkozó befolyásos európai döntéshozó kijelenti: „Nem hiszi, hogy az oroszok és az amerikaiak valamiféle nagy egyezséget készülnének kötni Európáról – Európa feje fölött”. Abban sem hisz egyébként, hogy Amerika az orosz várakozásoknak megfelelően fog politizálni. Asselborn ugyanakkor úgy véli, hogy a rendkívüli, új belső és külső kihívások az Európai Uniót nem gyengíteni fogják, hanem éppenséggel erősíteni. (A képen: Zentai Péter.)
Zentai Péter: Azt engedte sejtetni egy nyilatkozatában, hogy az amerikaiak Európa megosztására törekednek. Amerikaiakon ez esetben csak Trump elnököt és a Fehér Házban őt körülvevő szűk kört érti-e vagy az egész új amerikai kormányt, beleértve a külügy-és a védelmi minisztert is?
Jean Asselborn: Azt hiszem mindenki számára világos, hogy bizonyos törésvonalak húzódnak meg a Trump elnök által – különösen a választási kampányban – hangoztatott álláspontok és azon vélemények között, amelyeket a kormány némely tagjai és az elnök egyes tanácsadói képviselnek. Nem vagyok azonban abban a helyzetben, hogy megítéljem az egymástól eltérő nyilatkozatok mögötti viták mélységét. Hiszek viszont abban, hogy Tillerson külügyminiszter, Mattis védelmi miniszter és az új nemzetbiztonsági főtanácsadó, McMaster tábornok pontosan értik az Európai Unió jelentőségét az európai és az Európán kívüli béke és stabilitás megőrzése szempontjából. Abban szintén bízom, hogy ezek az emberek ténylegesen tudják azt is, hogy maga az USA is milyen sokat nyer – belső stabilitásban, prosperitásban –, ha erős marad a transzatlanti kapocs. Az említett személyek szerintem képesek mindezt jól megértetni magával az elnökkel és mindenki mással is Washingtonban.
– Miként ítéli meg Putyin orosz elnök Európa-politikáját? Mintha más és más taktikával kezelné a különböző európai országokat, köztük Magyarországot is. Tulajdonképpen mi lehet Putyin célja az EU-ra és a NATO-ra vonatkoztatva?
– Szerintem az orosz diplomácia, az orosz külpolitikai szakértők elemzései az új amerikai vezetésről nem térnek el a miénktől, tehát úgy látják a jelenlegi Washingtont, ahogy mi, európaiak látjuk. Kétségtelen, hogy Trump olyan megjegyzéseket, kommentárokat mondott egy sor nemzetközi konfliktusról, amelyeket szívesen vettek Moszkvában. Ennél fogva az orosz vezetők körében nagy várakozások előzték meg az új amerikai elnök hivatalba lépését. Én azonban a legkevésbé sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy ezek a reményekkel teli orosz várakozások megalapozatlannak bizonyulnak. De erről korai még beszélni – majd meglátjuk. Egy biztos, Oroszország fontos partnere az EU-nak. Felül kell kerekednünk vitáinkon, stabil és kölcsönösen előnyös viszonyt kell kialakítani az EU és Oroszország között.
– Mi történik, ha az amerikaiak beindítják a „protekcionista rezsimet”, ha az általuk beígért kereskedelmi korlátozások Európát is sújtani fogják? Mit tesz ez esetben az EU?
– Ezzel azért várjunk, ne rohanjunk ennyire elébe az eseményeknek! Korai lenne most spekulálni be nem következett akciókról és azok ellenakcióiról. Most arról beszéljünk inkább, hogy az USA és az EU együttesen 831 millió fogyasztó. A világon megtermelt GDP egészének 46,2 százalékát ez a kettős adja össze. Közvetlenül 15 millió munkahely léte függ az Egyesült Államok és Európa gazdasági együttműködésétől. Ezek az adatok mégis csak sokat nyomnak a latban, amikor meghozzák a végső döntéseket Washingtonban.
– Pence amerikai alelnök múlt heti európai látogatásán ki sem ejtette a száján az Európai Unió kifejezést. Vajon nem arról van-e szó, hogy az új amerikai kormány „meg akar szabadulni az Európai Uniótól”, legalábbis nem akarja annak létezését komolyan venni? Netán valamiféle alkut akarna kötni Moszkvával rólunk, de nélkülünk?
– A tények a következők: Pence alelnök Brüsszelben találkozott az EU egész elnökségével, majd a Donald Tuskkal (az Európai Tanács elnöke) tartott közös sajtóértekezletén kijelentette: „…megtiszteltetés számomra, hogy Trump elnök üzenetét tolmácsolhatom és az ő nevében fejezhetem ki, hogy az Egyesült Államok elkötelezett az Európai Unióval való együttműködés és partneri viszony folytatása mellett.” Donald Tusk a maga részéről még azt is felidézte a nyilvánosság előtt, amit személyesen neki mondott Pence: „Amerika teljes szívből és visszavonhatatlanul támogatja az egyesült Európa gondolatát”. Ehhez Tusk hozzátette: „az amerikaiak tudják a legjobban, micsoda értéket jelent a KÖZÖSSÉG. Ebben az összefüggésben mi, európaiak sem tudunk jobbat kitalálni, valami még jobbra felváltani azt, ami már létezik: s ez az Európai Unió.”
– Mindez arra utal szerintem, hogy az új amerikai vezetés meg fogja tanulni, hogy a transzatlanti partnerséget, annak minden aspektusát tiszteletben kell tartani. Persze lehetnek ettől függetlenül az elnök környezetében olyanok, akik nincsenek meggyőződve az EU fontosságáról. Őket majd az egyesült Európa azon ténykedései fogják meggyőzni, amelyek önmagukért fognak beszélni… Csak hinnünk kell magunkban, valóságos erőnkben.
Arra a kérdésre pedig, hogy szerintem van-e készülőben valamiféle „nagy egyezség” Moszkva és Washington közt – Európa feje felett – azt válaszolom, hogy nincs.
– Néhány európai uniós tagország kormánya máris euro-szkeptikus. Az tetszik nekik, ahogy Trump beszél és cselekszik. Nemsokára pedig további tagországok – a náluk esedékes választásokat követően – válhatnak ilyenekké. Ön szerint mennyire egészséges vagy mennyire beteg pénzügyi, politikai, gazdasági értelemben az EU?
– Nem hinném, hogy az Európai Unión belüli mérvadó demokratikus erők, pártok nem bíznának az Unió jövőjében. Szerintem senki se osztja köztünk Donald Trump Európa-képét. Az Európai Unióról persze lehet tudni, hogy sok problémával küszködik. Ezekre gyors és fenntartható megoldásokat kell találnunk. Azt azonban nem gondolnám, hogy az Unió beteg. Belülről még egységesebb unióra van szükség. Több szolidaritásra, több együttes kiállásra. Egyébként pedig – a Brexit és Trump győzelme – nem is hagyott egyéb választási lehetőséget számunkra, mint az egységesedés folytatását. Ezen az úton márpedig elindultunk – tanúk erre az Európai Unió tagállami vezetőinek legutóbbi két csúcstalálkozóján elfogadott dokumentumok. Meggyőződésem, hogy az EU erősebbnek és hatékonyabbnak fog bizonyulni a következő években, mint amilyen eddig volt.
– Sokasodnak a bizonytalanságok Európán belül és kívül egyaránt. Ennek fényében megkérdőjeleződik egy olyan EU életképessége, amely integrálódni akar – pénzügyekben, gazdaságban, politikában… De ha az unió mindenképpen életben akar maradni és ebben az újfajta Amerika és Oroszország gátnak mutatkoznának, akkor vajon Európának nem kellene-e Ázsiával/Kínával összefognia – Amerikával és Oroszországgal szemben?
– Az EU-nak nincs más választása, mint hogy alkalmazkodjék az új helyzetekhez és így fejlődjék tovább – nem feladva saját elveit és szabályait. Ugyanakkor, szerintem, saját magunknak ártanánk, ha életben maradásunk végett bárkit is el akarnánk szigetelni. Az EU igazi erejét akkor tudja felmutatni, ha mind kevesebb korlát akadályozza a globális mozgást, a szabad kereskedelmet, ha a világ bármely részén jelen lehet, ha senki sincs elszigetelve. Az EU a világkereskedelem egyik legnagyobb játékosa, egyúttal olyan térség, ahol jót üzletelhetnek a külső „játékosok”. És azért tudunk idáig eljutni, mert a globális játéktérben egy közös csapatot alkottunk. Továbbra is ezt kell mutatnunk Amerika, Oroszország és Kínával együtt egész Ázsia irányába. Az EU nagyon vonzó piac mindenki számára: 450 millió fogyasztó vár minőségi termékekre, szolgáltatásokra. A miénk a világ legnagyobb egységes piaca transzparens szabályokkal, szabályozókkal. Biztonságos, kiszámítható jogi és befektetési környezet teszi ezt a térséget a világ legnyitottabb piacává. Semmi okunk sincs bármitől, bárkitől félni, nyugodtan nézhetünk előre és kooperálhatunk tovább bármely külső partnerrel.