Azóta, hogy Barack Obama és Raúl Castro először találkozott, és látványos közeledésnek lehet tanúja a világ az USA és a karibi szigetország között, sokan úgy vélték, hamarosan megjelennek Kubában az amerikai gyorséttermek és a külföldi szállodaláncok is. Tehát amíg nem késő, mindenképpen látni kell a szigetországot a mostani állapotában (köztudott, hogy sok tekintetben az 1950-es, 1960-as éveket idézi), mert előfordulhat, hogy néhány éven belül (újra) olyan lesz, mint Amerika. Kuba tehát nagyon népszerű. (Nyitó képünkön: unokákkal nyaraló nagyszülők; forrás: https://www.familyvacationcritic.com/great-gramping-getaways/art)
Virágzik a katasztrófa-turizmus is, Csernobilba úgy mennek a turisták, mint Nizzába, mindennemű veszélyérzet nélkül. Az orvosok hiába figyelmeztetik a kíváncsiskodókat.
Közben az igazán tehetős turistákat világszerte elkényeztetik, pénzükért egyre különlegesebb szolgáltatásokat várnak el. Az utazási irodák nekik szánják az „ezercsillagos” hoteleket, az allergén anyagoktól mentes és öko-szobákat, magas szintű fitnesz-paradicsomokkal és diétákkal.
A vendégek újabban nemcsak napozni szeretnének, hanem edzeni, és itt korántsem csupán wellnessről van szó. Egyre több utazási iroda kínál lehetőséget arra, hogy vendégei sportoljanak, akár egyedileg, akár csoportosan, netán vízi tornázzanak, fussanak, túrázzanak. A gyerekeknek úszóiskolát szerveznek és más edzési lehetőségeket.
A helyi idegenvezetőktől újabban elvárják, hogy megismertessék a turistákat nemcsak a közismert nevezetességekkel, hanem egy adott ország hétköznapjaival, mellékutcáival is.
A németek a világ legszorgalmasabb utazói. A helyi társasági magazinok gyakran teszik közzé a legdivatosabb utazási irányzatokat. A legfontosabb jelszó: több mint wellness. Zene, jóga, meditáció, pszicho-coaching, diéták – elsősorban nők részére. Boldogsághormont adagoló túráknak is nevezik ezeket, amelyeket csendes, nem a tömegeknek és családoknak szánt szállodákban tartanak, Németországtól Olaszországig. Jellemző, hogy a nők egyedül vagy barátnőkkel utaznak.
A másik jellegzetes téli-nyári szórakozás: a faházakban, menedékházakban, hegyek, természetes anyagok és bio-ételek között eltöltött csendes napok.
Különösen divatos, menő módi: szállás magánlakásokban, nem csupán a nálunk is fölkapott airbnb-szállásokon. Nagy siker hírességek – Versacé-tól Victor Hugoig – kastélyainak kibérlése is. Az átmeneti (tehát nyaralás idejére) lakáscsere valaha a kispénzűek kedvelt megoldása volt, ma már természetes.
Nászút egyedül. (A kép forrása: www.mix1023.com.au)
Magyar neve még nincs, a The New York Times szerint viszont egyre szélesebb körben terjedő divat: az egyszemélyes, azaz az új házastárs nélküli nászút. Az amerikaiak persze nyomban két becenevet is adtak neki: solomoons és unimoons. Mindezt, lehet, hogy Carrie Bradshaw indította el vagy 10 éve a Szex és New York (Sex and the City) című filmsorozatban? Bár még a forgatókönyv szerint sem örömében… Első hallásra rossz viccnek vélhető az egyszemélyes nászút, holott nem az: kudarccal kezdődő házasságot jelez…
Vagy mégsem? Valójában egyikünk sem akarta, hogy ott legyen a másik – nyilatkozta a The New York Times-nak az egyik olvasó. Amikor mindketten visszatértünk Dublinba, tele voltunk friss történetekkel a kirándulásainkról, és örültünk, hogy megismertettük emlékeinkkel párunkat. Volt miről mesélni… (Ízlés dolga – véli a szerkesztő.)
Jessica Carbino online-társkereső szakértő és párkapcsolati szociológus szerint ez is része lehet a házasság 21. századi fejlődésének. Nem kell nyakra-főre együtt lenni, mert akkor hamar megun(hat)juk egymást. A partnerünknek annyiféle – fizikai, szellemi, érzelmi és szexuális – szerepet kell teljesítenie, hogy a szólóvakáció lehet számára az igazi szabadság.
Sok turisztikai szakember butaságnak tartja a szólónászutat, azt azonban már természetesnek veszi, ha egy kismama szabadságot kap a családtól, hogy egy kicsit pihenhessen. A babymoon nem más tehát, mint amikor egy kismama egyedül nyaral.
Bizonyára sokan hallott már a glampingről, ami a hajdani kempingek mai luxus változata és nagyon divatos. Most azonban célszerű egy újabb fogalommal megismerkedni: ez a gramping. A Boomer Magazine szerint az effajta kirándulás egy régi-új módja annak, hogy a nagyszülők kötődjenek az unokáikhoz.
A nemzedékeket összekötő túra nem azonos azzal, amikor egy egész család beköltözik egy lakókocsiba és együtt kél útra – most csak a nagyszülők és az unokák nyaralnak, vagy éppen síelnek együtt, hogy tovább erősödjék a kötődés az unokák és a nagyik között, miközben a szülők kettesben pihenhetnek. A mai unokák ugyanis már nem laknak együtt a nagyszülőkkel, sokszor alig ismerik egymást.
Nagyszülők és unokák sátra. (A kép forrása. pinterest)
Vélhetnénk, hogy nincs új a nap alatt: a múlt század ötvenes-hatvanas-hetvenes éveiben a városi lurkók falun nyaraltak a nagyszülőknél, kitombolhatták magukat, fára másztak, megismerkedtek a háziállatokkal, ahol volt, a méhessel, és örök ízélményként őrizték meg a nagyi paprikás csirkéjét, meggyes pitéjét. Csakhogy az ilyesmit akkoriban még nem „utazási trendnek” hívták.
Mostanság viszont a hippi-korszakban felnőtt nagyszülők is útra kelnek, és ez új ajánlatok kialakítását követeli az utazási irodáktól, hiszen úgy kell összeállítani a programot, hogy mindkét korosztály jól érezze magát, és a nagyszülőnek is jusson néhány szabad perc.
A gyerekek nélküli nyaralás igazi pihenést kínál a szülőknek, a többi között elutazhatnak rég nem látott barátaikhoz, netán részt vegyenek a munkahelyük által szervezett utazáson, társas rendezvényen.
A nagyszülőktől az „unokarontás” sok leleményt is kíván; mindenekelőtt el kell terelni a gyerekek figyelmét az okostelefonról, fel kell állítani őket a számítógép mellől, tehát érdekes, vonzó, aktív programokat – a természet felfedezése, vagy éppen egy laza pingpongozós délelőtt stb. – kell kitalálniuk. Az amerikai utazási irodák egy része már külön csomagokat állít össze azok számára, akik unokáikkal utaznának biztonságos, maradandó élményeket kínáló helyekre – írja a Travel and Leisure.