Borkai belerondított a magyar választásokba

A francia elnök módosít a hangon Orbánnal szemben és a populisták ellen vívott európai kampány után immár próbálja begyógyítani a sebeket, írja a Le Figaro Macron és a magyar kormányfő találkozója után.

A házigazdának alkalmi szövetségesek kellenek, hogy helyreállítsa tekintélyét, miután a francia biztos jelöltet visszautasította az EP. Ám a magyar politikus esetében az ellentétek áthidalhatatlannak látszanak. Macron a tárgyalások előtti sajtótájékoztatón példaként említette a bevándorlást, a légkörváltozást és az európai költségvetést. Magyarország azonban már nem fő téma a francia vezető számára. Sokkal inkább aggasztja az Európai Parlament és a Bizottság közti „politikai válság”. Szólt arról is, hogy egységes unióra és erős Bizottságra van szükség, ami úgy hangzott, mint a vendégnek címzett diszkrét kérés. Egy pontban lehet is köztük egyetértés, hiszen mindketten felsültek jelöltjükkel Strasbourgban. Orbán azonban ezt a kérdést egyetlen szóval sem említette a nyilvánosság előtt. Azt taglalta, hogy intellektuális kíváncsiságból látogatott el Párizsba.

A másik oldalon úgy látszik, Macron kénytelen stratégiát váltani és barátságosabb hangot megütni. Ezzel együtt igyekezett emlékezetbe idézni néhány elvet, amit védelmez. Így olyan közös talapzatnak nevezte a jogállamot és az egyéni szabadságjogokat, ami egyszerűen nem lehet vita tárgya. Emlékeztetett arra, hogy az EP egy éve vizsgálatot indított Magyarország ellen. Ám egyelőre nem jutott előbbre a folyamat.

A vasárnapi választáson vizsgáznak mind a magyar, mind a lengyel nacionalisták, és az ellenzék mindkét országban reméli, hogy – népszerű konzervatív politika ide vagy oda – megszoríthatja őket – így a The Wall Street Journal. Magyarországon az a veszély fenyegeti a Fideszt, hogy elveszíti a fővárost és a koalícióba tömörült ellenzéki pártok megszerzik első igazán fontos hadállásukat, miközben a kormánypártnak kétharmada van az országgyűlésben.

A lengyel felmérésekben jól áll a PiS, ám oda lehet a parlamenti fölénye. Ez esetben pedig akár hatalomra is kerülhet a másik tábor. Az ellenzék mindkét országban azzal érvel, hogy az eltelt évek puha tekintélyelvűséghez vezettek. A tét az, hogy a szavazópolgárok új életet lehelnek-e abba a nacionalizmusba, aminek sorsa mostanában vegyesen alakul. Ausztriában és Olaszországban visszaszorult, és ez azt mutatja: lehet, hogy ezek az erők már túl vannak a zenitjükön, bár a lendület még visszahozhatja őket.

Ehhez képest Budapest és Varsó esettanulmányként szolgál, mármint hogy a liberális eszményeket elvető nacionalista vezetés képes eredményeket felmutatni. Gazdasági reformokat hajtott végre, ám egyidejűleg gyengítette a fékeket és ellensúlyokat. Erre mondják azt a bírálók, hogy na, itt érhető tetten a tekintélyelvűség. Orbán Viktor az ellenfelek szerint megalkotta a forgatókönyvet, hogy miként kell bebetonozni egyetlen párt uralmát egy méretes országban. A sajtó megszerzésével, a választási körzetek határainak átrajzolásával, az igazságszolgáltatásban végrehajtott tisztogatásokkal. Több korrupciós botrány és a miniszterelnökkel szembeni fokozódó elégedetlenség Budapesten azonban összefogásra bátorította a rivális ellenzéki tömörüléseket Karácsony Gergely mögött, aki azt mondja, hogy külföldi példák bizonyítják: az ellenállás a jobboldali-populista rezsimekkel szemben a nagyvárosokból indul ki.

Ha többséget tud szerezni a lengyeleknél holnap a Jog és Igazság, akkor az ország valószínűleg éppen olyan tartósan és mélyen eltolódik a liberális demokráciától a nacionalizmus és a jobboldaliság felé, ahogyan az Magyarországon történt – állapítja meg a Bloomberg. Ám a párt nem a populista retorikával, hanem kedvező gazdasági eredményekkel és a szociális ígéretek megtartásával nyer. Ehhez nem kellett megugrania a hiánynak, viszont nőtt a lakossági fogyasztás és tavaly már 5,1 százalékos volt a fejlődés üteme. Csakhogy nincs elég munkaerő, ezért a kormány engedélyezte olcsó ukrán vendégmunkások behozatalát. Az ellenzék nem tud érdemi alternatívát kínálni és a májusi választások kudarca után nem játszhatja ki az európai kártyát sem. Von der Leyen részben Kelet-Európának köszönheti, hogy a Bizottság elnöke lehet Timmermans ellenében, aki a jogállam megsértése miatt az uniós támadásokat vezényelte a magyar és a lengyel vezetés ellen. A német politikus el akarja tüntetni a kelet-nyugati megosztottságot és valószínűleg visszafogja a hangot a demokrácia ügyében.

Ha a PiS győz, akkor alapvető változás valószínű a nem hivatalos hatalmi hierarchiában, mert a csalódott ellenzéki értelmiség elfordul a politikától, illetve külföldre távozik. Mások várhatóan békét kötnek a nacionalistákkal. A jelek szerint a kormánypárt megindul a nagyrészt külföldi kézben lévő sajtó ellen. Orbán Viktor példája mind az ideológiában, mind a gazdaságban fontos Kaczynskiék számára. Ők hasonló uralmi viszonyokat akarnak, ehhez szép csendben együttműködnek a római katolikus egyházzal és egymás után adják a szociális juttatásokat. És most nagyon közel járnak ahhoz, hogy bebetonozzák uralmukat, és így az illiberális értékek beépüljenek a társadalom, illetve az intézmények szövetébe. Ezen legföljebb látványos gazdasági visszaesés tud változtatni. Ám az jelenleg nem fenyeget, és akkor az ország hosszú ideig nem a liberálisok földje lesz.

A Borkai-féle orgiáról készült videó miatt bizonytalan, miként alakul Orbán Viktor népszerűsége – írja a The Times. Még a legcinikusabb bulvárlapok riporterei sem igen kívánhattak volna ennél szaftosabb botrányt, hiszen pr-katasztrófa fenyegeti a győri polgármestert, a tekintélyelvű miniszterelnök szövetségesét. De itt messze nem a kellemes izgalom a lényeg, hanem a választás, amely az ellenzék utolsó komoly esélyének számít, hogy gyengítse a kormányfő uralmát. Ha beválik az összefogás, akkor az modellként szolgálhat, miként kell megbuktatni a Fideszt 3 év múlva. Ám ha kudarcot vall, Orbán szinte megállíthatatlan lesz.

Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója úgy látja, hogy ez lesz az ország legújabb kori történetének egyik legfontosabb erőpróbája. Mert ha sikerül elhódítani Budapestet, annak hatalmas jelképértéke volna. De ugyanannak számítana, ha elesnék Győr, Orbán egyik választási erődje. A Borkai-ügy legkárosabb következményei abból fakadnak, hogy villámgyorsan terjednek a hírek a panamákról. A városvezető bocsánatot kért, a Fidesz szerint magánügyről van szó, de hogy mindez elégnek bizonyul-e, mármint hogy a politikus megőrizze tisztségét, az majd kiderül.

Létharc a választás a magyar, illetve a lengyel ellenzék számára, amely megpróbálja visszaszerezni a nacionalistáktól legalább a hatalom egy részét Közép-Európa két populista fellegvárában – írja a The Guardian. Magyarországon azonban úgy látszik, hogy a küzdelem jóformán már el is dőlt, a kormányellenes erők legfeljebb némi lendülethez juthatnak. De ha netán mégis győznek Budapesten, az ritka vereség lenne Orbán számára, aki arról beszél, hogy 2030-ra teljesen át akarja formálni az országot. Mindkét verseny szorosnak ígérkezik, de a zászló a kormánypártoknak áll. A lengyeleknél még sok az ellenzéket támogató sajtóorgánum, elevenek a politikai viták. Orbán ezzel szemben már előbbre tart a teljes ellenőrzés megszerzésében, javarészt elfojtotta a független médiát és egyfajta haveri kapitalizmust valósított meg, miközben azt nyomatja folyamatosa, hogy a magyarok élete veszélyben van a muzulmán migránsok miatt. Zgut Edit, a Varsóban dolgozó magyar politológus úgy véli, hogy vereség esetén több ellenzéki párt is lehúzhatja a rolót. Pikó András úgy nyilatkozott a lapnak, hogy éppen azért választotta a politikát és lett újságíróból az ellenoldal józsefvárosi polgármester-jelöltje, mert érzi, hogy ez az utolsó eshetőség.

A lengyel ellenzék, amely figyeli, Orbán miként szilárdította meg a hatalmát, fél, nehogy Lengyelország kövesse a magyar utat.

Mocskos a választási kampány Magyarországon, szexügyekkel, cinizmussal és botrányokkal körítve – állapítja meg már cikkének címében a Neue Zürcher Zeitung. Az ellenzék azon van, hogy legalább Budapestet megszerezze, a kormány viszont mindent elkövet, hogy a polgárok vasárnap otthon maradjanak undorukban. A Fidelitas emberei pl. bohócnak öltözve igyekeztek megzavarni Karácsony egyik választási gyűlését, azt üzenve, hogy Tarlós vetélytársa vicc, nem érdemes rá voksolni. Jó pár botrány erősített az érzést, hogy az egész magyar politika egy merő cirkusz. Közülük a legnagyobb az, amelyik Borkai körül robbant ki. A módszerek bizonyítják, hogy nem kicsi a tét. László Róbert a Political Capitaltól ezt azzal magyarázza, hogy az ellenzék a fővárosra pályázik, mert az lenne az első lépés Orbán, illetve a Fidesz megbuktatása felé. Budapest kemény terep a kormányfő számára, ott még sosem tudott többséget szerezni az országos választásokon. Tarlós leharcoltnak látszik. Még Kiszelly Zoltán, a jobboldali politológus is úgy gondolja, hogy a polgármester az utóbbi években már nemigen volt képes elérni bármit is. Olyannyira, hogy el is ismerte: csakis Orbán nyomására indul újra.

Ellenben Karácsony megújulást ígér. Zöld programot hirdetett és bírálja a kormányzati korrupciót, illetve hatalmi visszaéléseket. Úgy ítéli meg, hogy az ellenzéknek nincs sok vesztenivalója, de azzal is tisztában van, hogy ha nyer is, egymaga nem sokra megy. Bízik azonban abban, hogy sikerül mozgósítani az embereket, de a felmérések nem sok okot adnak neki a derűlátásra. László Róbert szerint mivel az alacsony részvétel a Fidesznek kedvez, a párt a csömört igyekszik sulykolni. Vagyis: mocskos a politika, ezért kár az urnákhoz járulni. Győr azonban még belezavarhat a dolgokba, bár a kormánypárti sajtó alig-alig tudósít róla. Kiszelly azt mondja, nincs ezzel semmi gond, a médiában a hatalomnak van nagyobb befolyása, így az inkább az ellenzék botrányairól beszél. No, meg ott van bármikor a migránskérdés, ismeri el a szakértő a Fidesz ideológusainak cinikus számítását. Annál is inkább, mert újra felizzott a vita a menekültek elosztásáról és ez ajándék a Fidesznek.  

Helyi választások előtt még sosem zajlott ennyire piszkos és brutális kampány Magyarországon, ám az ellenzéknek van reménye arra, hogy elhódítsa Budapestet – írja az osztrák Die Presse. Sőt, a Fidesz elveszíthet több más fontos települést is. De a legnagyobb tét a főváros, mert az az országos politikában is hatalmi bázist nyújt a birtokosának. És láttuk már, mit hozott a látványos isztambuli siker a török ellenzék számára Erdogan ellenében. Karácsony nagyjából olyan népszerű, mint Orbán. Ugyanez áll Tarlósra is, de nála inkább személye számít, nem pedig a pártbéli hovatartozás. Az is közös a két vetélytársban, hogy kölcsönösen úgy nyilatkoztak: nem korrupt a másik. Elméletileg nyerhet az ellenzéki jelölt, mert a Fidesz Budapesten gyengébb, mint másutt. Ám Puzsér rontja a zuglói polgármester kilátásait.  

Három évtizeddel a berlini fal leomlása után nagy szívóssággal kell megóvni a szólásszabadságot, mert ha az meghal, azaz meghal az igazság, akkor a legrosszabb válik lehetségessé, sőt alighanem elkerülhetetlenné – figyelmeztet a The New York Times kommentárja, kiemelve a meggyilkolt gdanski polgármester feleségének véleményét: a szabad beszéd az általunk nem szeretett elméleteket is védi, de ez a szabadság ára és a szabadságot minden nap újra és újra kell tanulni. Ezért a legfontosabb az oktatás. Kötelesség, hogy fennmaradjanak a 20. század legfőbb értékei: a jogállam, az emberi jogok, a demokrácia és önrendelkezés, a biztonság, a szabad piac. Ezeket aligha lehet előmozdítani nacionalizmussal és kerítésekkel, mítoszgyártással és dobpergéssel, uszítással és idegengyűlölettel.

És nagyon igaz, amit a szír vérfürdő egyik túlélője mondott a minap az athéni nemzetközi demokrácia-fórumon: ha nem harcolsz a demokráciáért, nem is érdemled meg. Egy másik részvevő pedig arra mutatott rá, hogy a bankok túl nagyok, ezért nem bukhatnak meg, a népek ezzel szemben túl kicsik ahhoz, hogy számítsanak. A rendezvényen a bolgár politológus, Ivan Krasztev a mítoszok erejére hívta fel a figyelmet, hiszen Magyarországon többen gondolják, hogy ufót láttak, mint azt, hogy egy menekülttel találkoztak.

Az idegengyűlölő illiberalizmus Orbán Viktornak dolgozik. És semmi sem könnyebb, illetve veszedelmesebb, mint a mások elleni gyűlöletet kelteni. A demokrácia híveinek pedig alázatosaknak kell lenniük és oda kell figyelniük az elfeledett hangokra. Mert a mostani nacionalista hullám mögött éppen az van, hogyan reagálnak a globalizációra a láthatatlanok, a perifériára szorultak.  

Uniós biztonsági szakértők arra figyelmeztettek a héten az EU-belügyminiszterek luxemburgi tanácskozásán, hogy egyre nagyobb veszélyt jelent a jobboldali terrorizmus – így a német Der Spiegel Épp ezért azt javasolták, hogy kanadai mintára minősítsék terrorszervezetnek a náci csoportokat. Ám mint az ülés jegyzőkönyvéből kitűnik, a részvevők még abban sem tudtak megállapodni, mit kell erőszakos jobboldali szélsőségen érteni. Az Európai Bizottság jelenlévő képviselői ugyanakkor felhívták a figyelmet, hogy az ilyen csoportok mind inkább alkalmazzák a radikális iszlám módszereit, pl., amikor a világhálón terjesztik a gyűlöletet. Az EU terrorellenes koordinátora kifejtette, hogy a szélsőjobbosok az egész világon nyomulnak, gondoljunk csak az új-zélandi, norvég vagy amerikai merényletekre. A német belügyminiszter üdvözölte, hogy lépjenek fel keményebben a jelenséggel szemben. Egyébként éppen másnap történt a két áldozatot követelő hallei támadás.

(A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.)