(Szerző: Rácz K. Bence) Az októberi kazanyi BRICS-csúcs mérlege kettős: Oroszország politikai erődemonstrációként próbálta bizonyítani, hogy nem elszigetelődő globális hatalom. A találkozón lehetett volna gazdasági kérdésekről egyeztetni, a csúcs azonban inkább diplomáciai aktus maradt. A szakértők szerint ez nem véletlen: nem reális cél a sokat rebesgetett közös valuta létrehozása. Bár a szervezet valószínűleg sosem lesz képes koherens politikai formációvá válni, szimbolikus politikai gesztusokat hajlandóak a tagországok tenni.

Októberben zajlott a BRICS 16. csúcstalálkozója Kazanyban. Az Oroszország által rendezett tanácskozás gazdaságstratégiai jelentőségű diplomáciai aktus lehetett volna. A nagy számban részt vevő és világviszonylatban egyre fontosabb fejlődő országok meghívásával Oroszország mint házigazda azt igyekezett hangsúlyozni, hogy a világpolitikában nem elszigetelt hatalmi szereplő. Bár teljes körű erődemonstrációra törekedett, ez több szempontból sem sikerült. Az elemzők úgy vélik, a tanácskozás inkább volt komoly tárgyalásokat nélkülöző, diplomáciai jelentőségű meeting, semmint tartalmas gazdaságszakmai találkozó.

Az öt alapító (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) mellett 2024-ben csatlakozott négy állam (Egyiptom, Etiópia, Irán és az Egyesült Arab Emírségek) képviselői voltak jelen a csúcson. A mostani volt az új tagok első csúcstalálkozója.

Felemás célok, ellentétes érdekek: ez történt az idei BRICS-csúcson

A The Washington Post szerint az egyik fontos oka, hogy az egyeztetés csak félig volt sikeres, hogy a BRICS-tagállamok között  ellentétek feszülnek alapvető kérdésekben, Deák András György, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Institute tudományos munkatársa szerint a kohézió mellett a „közös ügyek” is hiányoznak. Például abban a kérdésben, hogy ki, mit gondol magáról a szövetségről: Oroszország és Kína a szervezet politikai jelentőségét igyekszik növelni, India és Brazília viszont sokkal inkább a gazdasági együttműködést helyezné előtérbe.

Oroszország az ukrajnai invázióval bevállalt egy sor nyugati szankciót. A találkozón – ezen felülkerekedve – végig azt próbálta hangsúlyozni, hogy Moszkva valójában nincs elszigetelve. Politikai céljainak hangsúlyozásában Vlagyimir Putyin Kínában kellemes szövetségesre talált. Hszi Csin-ping kínai vezető, aki szintén gyakran hirdeti a nyugati hegemónia Peking-képviselte alternatíváját, országának Moszkvához fűződő szoros kapcsolatait üdvözölte.

Ezzel szembe menve jelentette ki Narendra Modi indiai miniszterelnök, hogy országa „a párbeszédet és a diplomáciát támogatja, nem a háborút”. A brazil elnök kiállt Modi törekvése mellett és új gazdasági együttműködés javaslataival igyekezett konstruktív irányba terelni a találkozót: új fizetési módok bevezetését sürgette.

„Ezt a vitát, bár óvatosan és komoly szakmai szempontok alapján kell lefolytatni, nem lehet tovább halogatni. Nem arról van szó, hogy lecseréljük a valutáinkat, de azon kell dolgoznunk, hogy az általunk megcélzott többpólusú világrend eszményét a globális pénzügyi rendszer is tükrözze” – hangsúlyozta októberben Lula da Silva videokonferencia-hívásban, miután egy fejsérülés miatt lemondta oroszországi útját.

Lula megismételte álláspontját az orosz–ukrán és Izrael körüli háborúkkal kapcsolatban: „ostobaságnak” nevezve őket – bírálta a háborúkat.

Kanwal Sibal, India volt külügyminisztere a szekértáborosodó globális politikával kapcsolatos aggályait fejezte ki:

„Számunkra az Egyesült Államok messze a legfontosabb partner a jövőbeli növekedésünk, és a legmodernebb technológiákhoz való hozzáférés szempontjából. Ezért nem akarjuk, hogy a BRICS a Nyugattal való konfliktus középpontjába kerüljön a gazdaságpolitikai frontokon” – mondta a volt moszkvai nagykövet a The Washington Postnak.

Stewart Patrick, a Carnegie Endowment for International Peace (Carnegie Nemzetközi Békealapítvány ) washingtoni kutatóintézet (agytröszt) munkatársa az Euronewsnak elmondta: azzal, hogy egyre többen csatlakoznak a blokkhoz, egyre nehezebb lesz megtalálni a valódi kohéziót és a közös célokat. Elmondása szerint ugyanis nemcsak Kína és India regionális és világgazdasági rivalizálása jelent komoly belső feszültségeket, hanem az új tagok, például Szaúd-Arábia és Irán közötti, történelmi előzményekre visszavezethető ellentétek is.

Bár a BRICS egyelőre távol áll attól, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) gazdasági kihívója legyen, vagy hogy az amerikai dollár dominanciáját megrengesse, a szövetség jelentősége a 2024 eleji csatlakozási hullámot követően egyre növekszik. Peter Techet, a bécsi Institut für den Donauraum und Mitteleuropa tudományos munkatársa és a Gemist újságírója szerint elsősorban nem erősödésről vagy gyengülésről kell beszélnünk a BRICS kapcsán.

„Inkább a multipolarizáció célja határozza meg a szervezetet. Széttartóbb ez a szövetség annál, hogy egységes gazdasági szervezetként legyen képes fellépni. Ráadásul az egyes BRICS-országok önmagukban is komoly geopolitikai tényezők. A közös gazdasági egységhez hiányoznak a politikai feltételek. Ráadásul a tagországok többsége, főleg India és Brazília, és részben Kína sem érdekelt konfrontatív kül- es gazdaságpolitikában. Ez Oroszországnak is legfeljebb szimbolikus értelemben lehetne érdekében” – mondja lapunknak.

Széttartó célok ide vagy oda, az októberi csúcstalálkozó záróközleménye kevés részletet tartalmazott arra vonatkozóan, hogy milyen új gazdasági, elsősorban fizetési és kereskedelmi mechanizmusokat hozna létre a szövetség abból a célból, hogy a nyugati dominanciájú gazdasági intézményeket és jogi kereteket – így az Oroszország elleni szankciókat is – megkerüljék. A csúcs tehát kevésbé a gazdasági szempontokat érvényesítő szakmai egyeztetések miatt volt fontos.

Mennyiben világgazdasági tényező a BRICS?

A BRICS számos olyan kezdeményezésbe kezdett a közeli múltban, ami azt sugallja, hogy az orosz–kínai-tengely lelkes a dolláralapú nemzetközi pénzügyi rendszerrel szembeni építkezésre. Ilyen fejlemények a BRICS Fejlesztési Bankjának (NDB) felállítása, a SWIFT-tel szemben létrehozott BRICS PAY és a BRICS tartalékvaluta-képzése is. Moszkva a háborús szankciók óta lett ezekben a kérdésekben különösen motivált, Peking megfontoltabban vonódik be e gazdasági projektekbe. 

A sorolt kezdeményezések egyelőre azonban erőtlenek vagy fikciók. Az NDB-től az idén várható 5 milliárd dollárnyi kölcsön másodlagos a Világbank által kínált hitelek, kölcsönök és támogatások formájában kiosztott 72,8 milliárd dollár mellett. A Világbank több mint ötször nagyobb, mint az NDB, emiatt a szakértők kételkednek abban, hogy hasonló szerepkörre jogosan ácsingózik-e a szövetség. Egy közös valuta kiadása és forgalmazása csökkentené ugyan a dollár jelentőségét és funkcióját a globális tartalékvaluták sorában, a végcél, hogy új fizetőeszközt vezessenek be, a szakértők szerint nehezen elképzelhető. 

Peter Techet szerint az új valuta bevezetésére nincs esély. Ezt az eltérő gazdasági érdekekkel és politikai pozíciókkal magyarázza. Szerinte azért sem érdemes erről beszélni, mert a szóban forgó BRICS-valutára az Oroszország elleni szankciók is negatívan hatnának. Ez kétségtelenül nehéz ügy. Techettel egyetért Byrappa Ramachandra, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Történeti Tanszékének adjunktusa, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója is. A kutató szerint India az egyik legfontosabb tagállam, ami köti az ebet a karóhoz, hiszen India a maga nemzeti valutájával, a rúpiával kereskedő országokat kulcsfontosságú partnernek tekinti és nem szeretné őket elveszíteni.

„Jelenleg 1,5 milliárd indiai használja a rúpiát minden nap. A valutát Dél-Ázsiában és az Indiai-óceán térségében szabadon elfogadják. Saját fizetési platformot is kifejlesztett India (Unified Payments Interface), amit 10 ország használ. India inkább egy decentralizált fizetési rendszert képzel el, és független próbál maradni attól az elképzeléstől, hogy az amerikai dollár egyszerű leváltásával járó új valuta mögé álljon be” – mondja lapunknak.

A szakértő szerint a közös valuta bevezetése tartós és egyértelmű gazdasági elköteleződést jelentene: India számára viszont ez nem elképzelhető. 

„Ennek a döntésnek a tétje a gazdasági semlegesség és a nemzeti szuverenitás. Az olyan országok számára, mint India, ez a két érték a létezésük alapját jelenti” – indokolja.

Máthé Réka Zsuzsanna, az NKE kutatója szerint, ha az új valutát bevezetnék, abból az Európai Unió akár profitálhatna is. 

„Ez akár még előnnyel is járhat. Jelenleg az euró a második leghasználtabb tartalékvaluta, a globális devizatartalék 20 százalékát teszi ki. Az EU közös piaca és stabilitása miatt talán bizalomkeltőbb is lehet a befektetők számára, így növekedhet az euró iránti kereslet” – írja egy elemzésében.

Peter Techet elmondta: EU-BRICS kapcsolatokról nehézkes lenne beszélni. Véleménye alapján feltételezhető, hogy ilyen jellegű stratégiája nincs az Európai Uniónak.

Az Európai Unió a BRICS-től mint egységes szervezettől valószínűleg nem remél semmit. Kézzelfogható gazdasági kapcsolatai inkább az egyes országoknak vannak. Például Németországnak, aminek a kínai piac fontos. És nem a németek az egyetlenek, akiknek fontosak egyes BRICS-tagországok. Bár a jobboldali olasz kormány visszalépett a projekttől, Olaszország korábban egyedüli Nyugat-európai országként vett részt a kínai selyemút-projektben (One Belt One Road)” – mondja lapunknak.

Egyelőre tehát fölösleges a világgazdaság teljes megingatását várni a BRICS-től. Más típusú érdekellentéteket azonban rövid és hosszú távon is okozhat a csoportosulás gazdasági ereje. Élelmezési és nehézipari kérdésekről ma már nem lehet a szövetségtől függetlenül beszélni, ugyanis a tagállamok fokozatosan az olaj- és fémpiacok legfontosabb szereplőivé válnak.

Jelenleg a BRICS a szénhidrogén-piacok legnagyobb exportőre és a szövetségnek vannak a legnagyobb tartalékai is a világon. Így az országok az Egyesült Államok potenciális versenytársaként pozícionálják magukat az olajpiacon. Ramachandra szerint azonban nem várható, hogy a BRICS monopolhelyzetbe kerüljön a világ olajiparában.

„Jelenleg a BRICS-fórum tagjai a világ olajtermelésének mintegy felét ellenőrzik, de ez nem jelenti azt, hogy a BRICS irányítja is. Ebben a kérdésben nincs konszenzus. A termelés és a kereslet nem kölcsönös a csoportosuláson belül. Az olaj nem a BRICS-fórum ügye, ez továbbra is marad OPEC+ ügye” – mondja lapunknak.

A fémágazatban Brazília, Kína, Oroszország és Dél-Afrika súlya már önmagában a fémpiacok főszereplőivé teszi a szövetséget. Az idén csatlakozott Szaúd-Arábiát a jövő bányászati nagyhatalmaként tartják számon. A „fém-kérdés” azért fontos, mert a fémek központi szerepet játszanak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású iparágak fejlődésében és a digitális átmenetben. A BRICS-országok tehát jelenleg domináns pozíciót foglalnak el egyes kritikus fémek, például a réz termelésében.

A csoport ráadásul a globális élelmezés egyik tartópillére: a világ búzájának 42%-át, a rizs 52%-át és a szója 46%-át termeli. Ezek miatt, de elsősorban az olajpiacon betöltött előkelő helyek okán – a jövőben kihívóként lép majd fel a BRICS az amerikai dollár világkereskedelemben betöltött monopolhelyzete ellen.

A BRICS tehát tagállamai révén a világgazdaság fontos szereplője, összehangolt gazdaságpolitikai projektjei gyerekcipőben járnak gazdasági, illetve politikai érdekellentétek miatt. Felvetődik a kérdés: Hol tart most a BRICS és mi volt az idei csúcs valódi fejleménye?

Váratlan figurák és hírhedt aspiránsok: lesz-e további bővülés?

Valójában a diplomáciai kapcsolatok erősítése miatt volt fontos esemény az idei BRICS-csúcs. Ez értendő a szervezet külső és belső kapcsolataira is.

A csúcstalálkozón jelen volt Antonio Guterres ENSZ-főtitkár és Recep Tayyip Erdogan török elnök. Az előbbit rengeteg bírálat érte ezért, ám csakúgy, mint a második Trump-adminisztrációt, jelenléte hatással lehet az orosz–ukrán háború jövőbeli eseményeire és kimenetelére. Ha valós tárgyalási helyzetre nem nyílt is alkalom a felek között, Guterres részvétele a NATO és a BRICS együttműködését sejteti. Részben erre ad okot Törökország – mint NATO-tagállam – részvétele is. Ám függetlenül a NATO-tagságtól a török elnök nagyon érdeklődő volt a BRICS-csoport kapcsán: visszafogottan csatlakozási szándékát is kifejezte. Sokadjára. A török nyomulás felveti a kérdést, hogy vajon bővülhet-e újból a szervezet a januári integrációt követően?

Ramachandra Byrappa szerint nagy lehetett az ellenállás a többi ország részéről, amikor Kína közölte, hogy 36 új tagot akar felvenni: ez nem történt meg. 

„Kompromisszum született: a BRICS-országok megállapodtak abban, hogy a következő öt évben nem lesz vita új tagok felvételéről. Kívülről tekintve a szervezetre az a benyomás, hogy Kína új tagokkal szeretné elárasztani a fórumot, hogy szövetségeseivel hegemón helyzetbe kerüljön. India és Brazília persze ezt nem akarja. Nem szeretnék azt a benyomást kelteni, hogy a BRICS egy ENSZ-et helyettesítő, Nyugat-ellenes szervezet” – fejti ki a kutató.

Min múlhat a BRICS hosszú távú sikere? 

Sem a belső tárgyalásokon, sem pedig vendégpartnerekkel tartott üléseken tehát nem igazán történtek reformintézkedések. Ezek hiányában és a várakozásokkal ellentétben tehát Kazany biztosan nem volt olyan jelentőségű világpolitikai találkozó, mint a dollár fölényét biztosító Bretton Woods-i tanácskozás 1944 nyarán. A kölcsönös partnerségek ellenére a BRICS csoport gazdasági érdekellentétek miatt nem lép fel egységes ideológiai tömbként. Ennek tüneteit az elemzők kiemelik a találkozóról szóló értékeléseikben. Szerintük a csoport növekedésével a tagországok közötti méretbeli és befolyási egyenlőtlenségek és a szembenálló nemzeti érdekek egyre csak nehezítik a közös kezdeményezések gyakorlati megvalósulását. Akik azonban sorban állnak a tagságért, úgy tekintenek a BRICS-re, mint de facto kereskedelmi fórumra, amely már most a globális kereskedelem ötödét teszi ki. Csatlakozási kérelmüket akár a politikai gesztusok szintjén, akár hivatalosan azonban hiába terjesztik be: nem reális, hogy a közeli jövőben új tagokkal bővüljön a szervezet. Mindennek fényében felvetődik a kérdés: Mi érdemi történt Kazanyban? Mi volt az idei találkozó jelentősége?

A találkozó kézzelfogható eredményei

A több mint húsz ország vezetőinek részvételével megtartott BRICS-csúcstalálkozó legfontosabb eredménye nem gazdasági jellegű volt: a csúcs megmaradt egy szokásos éves diplomáciai találkozó szintjén azzal a különbséggel, hogy jelen voltak az aktuális katonai eseményekre nagyban hatással lévő politikusok is, például az ENSZ főtitkára. A Közel-keleti konfliktusgóccal kapcsolatos az esemény egy szimbolikus aktusa is. A tagországok kijelentették: támogatják egy független palesztin állam létrehozását az 1967-i határokon belül. Ez mindenképpen fontos üzenet a konfliktus globális értékelésében.

A BRICS-találkozót lehet mindemellett Oroszország Nyugat felé gyakorolt szimbolikus politikai erődemonstrációjaként értelmezni. A jövőben talán további hasonlókra is felfigyelhetünk, hiszen Donald Trump beiktatását követően a hírek szerint kemény védővámokat tervez bevezetni a Kína elleni intézkedéseket követően. A szervezet tehát a továbbiakban sem pontosan kialakított politikai együttműködések mentén lesz érdekelt felvenni a kesztyűt a világpolitikában, inkább gazdasági érdekellentéteket vetít előre a mostani világrend.

Az átrendeződésre a BRICS sokféleképpen reagálhat. Egy bárminemű gazdasági reakció azonban a belső klikkharcokon és a csatározásokból kikerülő győztesek kilétén múlik majd.

E cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.