Az EU megfigyelő mechanizmusa legutóbb is azt állapította meg, hogy Bulgária jó úton halad a jogállam megteremtése felé, ám az ország évek óta leghátul kullog, ha a korrupció és a sajtószabadság állapotát vesszük a tagállamokban – írja a német Der Spiegel.
Ennek ellenére az ősszel közzétett jelentés kilátásba helyezi, hogy Brüsszel a jövőben már nem figyeli árgus szemekkel a bolgár politika alakulását. Az viszont rejtély, hogy az unió mi alapján jutott kedvező következtetésekre, mert Szófia erős embere, Boriszov, aki jó egy évtizede van hatalmon, Orbántól eltérően kerüli ugyan az összecsapásokat a Bizottsággal, és nem is vetemedik olyan szóbeli kirohanásokra, mint magyar kollégája, de odahaza meglehetősen keményen tartja kézben a dolgokat. A törvény az, amit ő mond és parancsol, sokszor csak telefonon.
Szeret jópofizni, mert semmiképpen sem akar autokratának látszani. Ám amit csinál, annak nem sok köze van a jogállamisághoz. Csak nagyon ritkán indul nyomozás olyan vesztegetési ügyekben, amelyekben politikusok, vagy a kormányhoz közeli üzletemberek érintettek. Független sajtóorgánum már nemigen működik Bulgáriában. Az újságírók a megélhetésüket kockáztatják, ha netán lelepleznek valamilyen visszaélést. Tavaly derült ki, hogy kormánypárti és ellenzéki notabilitások jóval a piaci ár alatt szereztek meg luxuslakásokat Szófiában. Ebbe mindenesetre három miniszter és hatalmon lévő GERB frakcióvezetője belebukott. De ezen túlmenően a vizsgálat nem állapított meg semmiféle turpisságot. Mások a saját céljaikra fordítottak a vidéki idegenforgalom fejlesztésére szánt EU-s pénzeket.
A korrupciót vizsgáló bizottságot most egy olyan volt főügyész vezeti, aki annak idején, a vádhatóság élén egyetlen nagy botrányt sem tisztázott kellőképpen. Pedig akkor volt Bulgária legnagyobb bankválsága is, a KTB csődje miatt. Az ügy idáig kétmilliárd euróba került az adófizetők számára. Ráadásul hírek szerint a jogászt szoros kapcsolatok fűzik a visszaélések egyik főszereplőjéhez. A médiát immár csaknem teljes egészében oligarchák között osztották fel, ők különféle politikai pártokhoz állnak közel. Ily módon a hatalomnak, a vállalkozóknak és a köztisztviselőknek nem kell túlzottan tartaniuk a nyilvánosságtól.
Az állapotokra csupán egyetlen példa: versenyjogi aggályok miatt egy cseh jelentkező nem vehette meg a svéd tulajdonostól az ország legnagyobb médiakonszernjét. Amikor viszont Boriszov két milliárdos cimborája jelentkezett be vásárlási szándékkal, már nem voltak ilyen fenntartások.
A The Guardian azt tanácsolja a brit Munkáspártnak, hogy szívelje meg a baloldal világméretű visszaesésének tanulságait, ha ki akar lábalni a választási vereség utáni sanyarú helyzetéből. Ez persze nem menti fel a Labourt a saját maga által elkövetett hibák felelőssége alól, de tény, hogy a szociáldemokrácia mindenütt válságban van, legyen szó a németekről, a franciákról, az olaszokról, osztrákokról és így tovább. Európa távolabbi részein pedig igen kevés a reménysugár.
Magyar- és Lengyelországot tekintélyelvű, jobbos rezsim irányítja, a balközép erők teljesen margóra szorultak. Brazíliában a szélsőjobb jelöltje futott be a baloldal képviselő képviselője előtt, Indiában pedig a szélsőséges BJP tönkreverte az egykor egyeduralkodó, világi, balos Kongresszus Pártot. Északon ígéretesen megújul a baloldal, de ezen kívül csupán az Ibériai-félsziget nyújt vigaszt. Ezért érdemes számba venni a portugál szocialisták sikerének titkát. A párt 5 éve radikális erőkkel állt össze, majd balra tolódott, és a végén ennek köszönhetően futott be. Spanyolországban új, haladó kormány hívogat, hála a szocialisták és a radikális baloldali Podemos összefogásának. A jobboldali populizmus és a kulturális háború korában, amikor meggyengült a hovatartozás és az identitás érzése, mind a radikális, mind a középbalnak kellő alázattal el kell ismernie, hogy egyikük sem tudja a választ, illetve Macron testesíti meg a sajátos riposztot, aki azonban nem tartozik a baloldal egyetlen árnyalatához sem, regresszív politikát folytat, vagyis a gazdagokat jutalmazza, viszont csak a 2. fordulóban tudta legyűrni szélsőséges vetélytársát. De a felmérések szerint ott már bárki más győzni tudott volna Le Pen ellen, beleértve a radikális balt is.
Egy sor országban éles ellentét alakult ki az idős, tehetős, konzervatív rétegek, illetve haladó nézeteket valló fiatalabb korosztályok között, amelyeket sújt a gazdasági bizonytalanság. Ebben a helyzetben igen nehéz nyerő szövetséget létrehozni vagy a középbalon vagy még radikálisabban balos alapokon.
(A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.)