(Írta: Finy Petra / 21. Század Kiadó) Kordos Szabolcs egy sor sikerkönyv szerzője és egyben Budapest szerelmese is. A Palotanegyed titkai című blogját rövid idő alatt rengetegen megkedvelték, követői hétről hétre figyelték a városi históriák folytatását. Egykori újságíróként interjúk és a beszélgetőtársak segítségével hozta el az igaz budapesti meséket mindazoknak, akik könnyed, mégis tartalmas szórakoztatásra vágynak, és szívesen megismernék a város titkait. Kordos Szabolcs (41) tíz riportkönyv és jó néhány ezer cikk szerzője; dolgozott a repülőtéren, újságíróként és lapszerkesztőként, jótékonysági szervezetnél, élt Észak- és Dél-Amerikában, jelenleg pedig egy kommunikációs ügynökség társtulajdonosa.
Bródy Sándor utca 46. Ebben a házban élsz, ennek a háznak a története kezdett el foglalkoztatni először. Majd a környék épületeinek kutatása annyira lázba hozott, hogy létrejött a Palotanegyed titkai blog. Most pedig megérkezett a nyomdából az Egy város titkai című köteted. Gondoltad volna, hogy a saját otthonod története nyitja ki majd számodra Budapestet?
– Igazából arra voltam kíváncsi, hogy miért van két ledéren öltözött hölgy az épületem homlokzatán. Megkaptam a választ: egy nőbolond mágnás – aki mellesleg lovag és pasa is volt egy személyben – a lányává fogadott színésznőnek építtette a bérházat. Az ifjú hölgy nem volt igazán hálás típus, egy idő után be sem engedte a lovagját a saját házába. Pár sarokkal arrébb egy alkimista krőzus lakott, meg a férje elől menekülő, már súlyosan beteg Szendrey Júlia. Kiderült, hogy minden homlokzati dísznek van valamilyen titkos jelentése, ám ezt csak azok tudják, akik ismerik a históriákat. Szóval sejtettem, hogy izgalmas világba nyerek betekintést, ám hogy ennyire magával ragad, azt nem. Eddig bárkinek meséltem a történeteket és mutattam meg a helyszíneket, önkéntelenül is elkezdte az épületek homlokzatát figyelni.
Teljesen új arcodat mutatod meg ebben a könyvben. Mesélnél picit a műfajváltásról? Milyen érzés volt a bulváros ténykötetek irányából a komolyabb infotainment, az ismeretterjesztés világába kerülni?
– Eddig is az infotainment világában mozogtam, riportkönyveket írtam, amik jó kor- és kórtünetként szolgálnak. Azonban a témaválasztás nyilván bulvárosabb megközelítést igényelt. Eddig bárpincéreket, szállodai dolgozókat vagy séfeket faggattam, most egy teljes várossal teszem ezt. Mások egy kicsit a hangsúlyok. Azt remélem, hogy aki elolvassa ezt a könyvet, az nemcsak jól szórakozik, hanem legalább annyit tanul a városról, egykori és mostani lakóiról, mint én a kutatás során.
Miközben a könyvben a város érdekességeiről mesélsz, információt adsz át, mérhetetlen derűvel és humorral teszed azt. Melyik volt a legviccesebb történet a kutatásaid során? Netán az épületek fotózása közben, hiszen a könyvhöz csodálatos képanyag is készült.
– Jót derültem Móricz Zsigmondon, aki jó érzékkel egy ruhásszekrényt húzott a saját és az anyósa szobáját összekötő ajtó elé. Krúdy sorait mindig jó olvasni, de az első feleségének írott sorai különösen szórakoztatóak – ezeket akkor írta, amikor már elfelejtett hazajárni. Örök humorforrásul szolgálnak az egykori bordélyházak elnevezései is, valamint az, amit az európai uralkodóházak trónörökösei ott műveltek. A Király utca akkor is mulatókkal volt tele, de a 19. században sokkal keményebb bulikat tolt az angol trónörökös, mint a mostani legénybúcsús britek.
Budapesti legendák, legendás budapestiek az alcím. A kötetben inkább az emberek történetein vagy épületek történetein van a hangsúly?
– Mindenképpen az embereken, de egy-egy történethez az épület, vagy városnegyed szolgál biztos háttérként. A házakon keresztül mutatom be az egykori lakóik, bérlőik, tulajdonosaik drámáit – legyenek azok vidám vagy éppen tragikus kimenetelűek. Sokan elcsodálkoznak: soha nem gondolták volna, hogy azok az épületek, amelyek előtt nap mint nap elsétálnak ilyen titkokat rejtenek.
Három évig dolgoztál a könyvön, nem kevés levéltárba járással, legendás budapestiek vagy leszármazottaik felkutatásával, meginterjúvolásával. Neked melyik történet(ek) lett(ek) a személyes kedvenced?
– Tauffer Vilmos a nőgyógyászat és a szülészet „atyja” volt, akinek a mai Bródy Sándor utcában a mai napig látható a palotája. Stílszerűen kisbabák fejei és baglyok díszítik a homlokzatot – ez utóbbiak a bölcsességet hivatottak jelképezni. Csodálatos ember lehetett, egy igazi hős, aki gyermekek és anyák ezreinek az életét mentette meg. Köztük Blaha Lujzáét is, akit a saját konyhaasztalán operált meg. Saját betegségét azonban nem tudta elviselni, és a palotájában agyonlőtte magát. Jelen pillanatban egyetlen utca sem őrzi az emlékét, ami nagyon szomorú. A másik személyes kedvencem szintén orvos, dr. Lengyel Árpád, ő kezelte a Titanic összes túlélőjét. Kevesen ismerik a tragédia magyar vonatkozásait, de volt szerencsém találkozni a doktor unokájával is.
Mi volt az a tény, érdekesség Budapesttel, budapesti épülettel vagy budapesti lakossal kapcsolatban, amin a legjobban meglepődtél?
– Azt nem gondoltam volna, hogy az Anker kupolájában egy helyes kis család lakik. Azt sem, hogy a belváros közepén, egy elátkozott telken kivégzőhely működött. Az egykori mágnások, Weiss Manfréd vagy Törley József élete is hihetetlen izgalmakkal szolgált, és mindegyiknek kézzel fogható nyoma van ma a városban.
Hogyan olvassuk a könyvet? Otthon a fotelben vagy egy-egy izgalmas épületnél áhítatos zarándok-jelleggel?
– Mindkettő működő módszer. Ha tehetjük, egyszer azért nézzük meg a helyszíneket.
Az Egy város titkai című kötet képeit Huszár Dávid készítette.