Ferenc pápa, aki háromnapos szlovákiai látogatására igyekezvén, ma átutazóban néhány órára megállt Budapesten, és szentmisét celebrált az eucharisztikus kongresszus méltó zárásaként, a magyar fővárosban sem titkolta azt, amit gondol, ami a szent meggyőződése. Mindenki érthet, értsen is szavaiból – ha a tud, ha akar. Izgalmas mondatok. Lehet (el)gondolkozni mindegyiken, itt és most – külön-külön és együtt… (A nyitó képen: Ferenc pápa; foto: telex.hu)

„A Lánchíd jelképe a keresztények és zsidók kapcsolatának… Zsidók és keresztények már nem az idegent, hanem a barátot akarjuk látni egymásban, nem az ellenfelet, hanem a testvért…” Azon kell együtt dolgozni, hogy a „gyűlölet hullámai ne söpörhessék el többé a jó viszonyt (..) az antiszemitizmus veszélyére gondolok, amely még mindig itt lappang Európában és másutt (…), ezt a gyújtózsinórt kell eloltani.”

„A kereszt: híd a múlt és a jelen között, ami nem csak azt jelenti, hogy a hagyományokhoz ragaszkodjunk. Ne elégedjünk meg ezzel; merítsünk a forrásból és adjunk inni mindazoknak, akik szomjaznak a mi korunkban. Azt kívánom nektek, hogy legyetek ilyenek: megalapozottak és nyitottak, mélyen gyökerezők és másokat tisztelők.”

„Elszigeteltség és részérdekek helyett az egység hidjait építő emberek és közösségek szükségesek, mindenki vallásszabadságának tiszteletben tartásával.”

„Segíteni kell, hogy kortársaink elfogadják és szeressék egymást (..), a világ csak akkor fog nekünk hinni, ha a béke gyökereivé és az egység csíráivá válunk”.

„Testvériségre kell nevelnünk az embereket… A klérus képviselői arra kaptak meghívást, hogy hagyjuk magunk mögött egymás múltbeli meg nem értését, a ragaszkodást a magunk igazához a másik rovására, és induljunk el a megígért béke irányába, mivel isten tervei mindenkor a békéről szólnak, és sohasem a csapásokról.”

„Mindig fenyeget a veszély, hogy az emberek és nem isten elképzelése szerinti Messiást hirdetünk…A lényegi különbség a valódi isten és az énünk istene között van. Mennyire messze áll ő, aki csendben uralkodik a kereszten, attól a hamis istentől, akitől elvárjuk, hogy erővel uralkodjék és elhallgattassa ellenségeinket! Mennyire más Krisztus, aki egyedül a szeretettel áll elénk, mint e világ hatalmas, győzedelmes és ajnározott messiásai!”

„Ha kimondjuk, hogy Jézus a Krisztus, a Messiás, pontos a megfogalmazás, de nem teljes. Mindig fenyeget a veszély, hogy az emberek és nem isten elképzelése szerinti Messiást hirdetünk.”

„Előre nézzünk, hogy befogadjuk a kegyelem átformáló ajándékát, és hogy mindennap újra ébredjen bennünk a kérdés, amit Fülöp Cezáreájában az Úr feltett a tanítványainak: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?”

Véletlen, nem véletlen, ehhez hasonlókat érzek, gondolok, az eucharisztikus világkongresszus végén: attól vagy emberként keresztény – urambocsá’ akár hitetlenként is – ha a kereszténység szellemében cselekszel, amikor kell, nem pedig attól, hogy milyen hangosan tudod kiabálni, hogy keresztény vagy!

(A fentiek (nem csak) Kocsis Tamás gyűjtéséből valók…)