(Írta: Berend T. Iván) Al Caponét, az 1920-as évek híres gengszterét, a szervezett chicagói bűnözés koronázatlan királyát, a hírhedett „St. Valentine nap” mészárlásának, hét konkurrens bandita meggyilkolásának végrehajtóját sohasem sikerült bíróság elé állítani. 1931-ben azonban adócsalás miatt végül letartóztatták és tizenegy évre ítélték. (A nyitó képen: Trump bíróság előtt.)

Ilyesmi manapság nem fordulhat elő Amerikában. Adócsalás és más bűntények nem jutnak el a büntetésig, nem zavarhatják meg a választások kimenetelét. A bűnözőt, ha a választók – elsősorban az alacsony képzettségű vagy tanulatlan férfilakosság – úgy látják jónak, amint most is történt, zavartalanul beültethetik a Fehér Házba.

De most nem Al Caponéról akarok írni. Ő csak azért jutott eszembe más híres bűnözővel, Bonnie és Clyde-del és Dillingerrel együtt, mert Amerikában a bűnözőket valami furcsa legenda lengi körül. Kicsorbult nemzeti hősök ők, akikről filmeket készítenek, akiket csodálnak. Ugyanígy vagyunk itt a milliomosokkal is. Szemben például a kelet-európai országokkal, Amerikában a milliomosokat nem irigylik és nem utálják, hanem csodálják. A valóság senkit sem zavar. Az emberek jó része töretlenül hisz az amerikai legendában és úgy gondolja, hogy itt mindenki lehet milliomos, ez csak rajta múlik.

Ez vezet át Amerika mai igazi dicsőségéhez. Ez foglalkoztat. Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy a mai amerikai választók nem hagyták befolyásolni magukat. 2024 novemberében több mint 74 millióan, a választók 58,2 százaléka szavazott egy milliomos bűnözőre. Emelt fővel hárították el, hogy egy nőre szavazzanak. Pláne, ha ez a nő ráadásul színesbőrű és értelmiségi.

Az értelmiségiek, akiket „tojásfejűnek” becéznek, valahogy eleve ellenszenvesek az amerikai tömegeknek. Egy nagyon híres, 1966-ban írt, Pulitzer díjas könyv: „Értelmiségellenesség Amerikában” (Antiintellectualism in American Life) régen megírta ezt. – Hát akkor színesbőrű és értelmiségi nő? Ez azért már túlzás. Ilyen nem futhat be egy választáson. Elég szégyen, hogy a szavazók 41 százaléka mégis egy nyilvánvalóan alkalmatlan egyénre, vagyis egy színesbőrű nőre voksolt. Ilyen megtörténhetett Mexikóban, megtörtént a Kongói Demokratikus Köztársaságban, ahol Judith Suminwa Tuluka most nyerte el a miniszterelnöki posztot, s ezzel a tizenhetedik Afrika országainak választott női állam- vagy kormányfője között –, de nem történhet meg Amerikában.

Még pár nappal ezelőtt hatalmas republikánus kórus állította, hogy a valasztásokon a demokraták súlyos csalásokat követnek majd el. Néhány notórius beteges, hazug, mint Marjorie Taylor Greene és Matt Gaetz kongresszusi képviselő, az arizonai kormányzói posztért futó Kari Lake és a szenátor Ted Cruz közel kilencszáz alkalommal fröcskölte a hazugságot a megjósolt vaskos demokrata csalásról, az illegális bevándorlóknak szerintük csaló módon adott választói jogról. Százötvenhárom republikánus politikus csatlakozott ehhez a vádaskodáshoz, és a republikánus politikusoknak mindössze 28 százaléka bízott a korrekt választásokban. Most ez a kórus nemcsak elhallgatott, de a történelem legtisztább választásáról beszél.

Trump egyenesen az állította, hogy száz év múlva úgy tekintenek majd erre a választásra, mint a legszebbre Amerika történelmében. Emellett isteni küldetéséről is szónokolt: „Isten megvédte életemet azzal a céllal, hogy megvédjem országunkat és visszaállítsam nagyságát”.

Vitathatatlan, hogy Trumpnak küldetése van. Mint egy ügyész fogalmazta: „Ha Trump győz, bűnügyi problemái megoldódnak”. Márpedig májusban 34 vádpontban már bűnösnek is találta a zsűri üzleti könyveinek a meghamisításában. Ez és további három bűnügye nyilván lekerül a napirendről. A megválasztott elnököt nem lehet elítélni. Mi több, Trump megígérte, hogy Jack Smith ügyészt – aki vádat emelt ellene a 2021. január 6-i, a Capitolium elleni felkelés ügyében – „két percen belül” elbocsátja. Ezt a mentálisan beteg embert „ki kell dobni az országból” – vagyis: deportálni kell. Egy másik bírósági ügyének ügyésznőjét, Fanni Willist nyilván majd diszkvalifikálja. Az őt jól szolgáló floridai Aileen Cannon bírónő viszont, akinek szigorúan titkos dokumentumok tömegének gondatlan kezelése miatt kellett volna vádat emelnie ellene, de eltussolta, magas posztot várhat kormányában.

Trump a megválasztása előtt arról beszélt, hogy Amerika a Biden–Harris-kormányzat alatt hanyatlik, zuhan, a gazdaság csődbe megy. Ha Trump mondja, akkor hívei el is hitték. Ezzel szemben az a valóság, hogy Trump utolsó elnöki évében, 2020-ban a gazdaság –2,2 százalékkal hanyatlott, hogy azután az első Biden–Harris-évben, 2021-ben 5,8 százalékkal növekedjék. Tavaly az amerikai gazdaság 2,5, 2024-ben 2,6 százalékkal növekedett. Ez utóbbi évben a növekedésben még valamelyest le is hagyja Nyugat-Európa gazdag országait, amikben 2,5 százalék az átlagos növekedés: a  magasan fejlett gazdaságok esetében kiemelkedően jó teljesítmény.

Ugyanakkor a másik trumpi vád a Biden–Harris-kormányzat ellen a magas inflációs ráta volt. Trump kormányzata alatt, 2017–20 között évente valamivel több, mint 2 százalékos infláció volt, s ez megugrott a Biden–Harris-kormányzat első két évében 6,5–7 százalékra, majd a következő két évben lecsökkent 3,1-3,4 százalékra. Csakhogy ezt nem lehet kiragadva nézni, mivel egy világtendenciába illeszkedett be. Hogyan feledhetnénk el, hogy 2020-ban a világ inflációs rátája 1,9 százalék volt, de 2021–23 között a világinfláció évente 3,5, 8 és 5,7 százalékra ugrott?! A nemzetközi összefüggések nélkül tehát az amerikai infláció nem értékelhető. Nyilvánvaló, hogy az amerikai átlagembert ez a nemzetközi összefüggés nem érdekli, nem is tud róla, a tömegek elhiszik Trump vádaskodását.

Ami a bevándorlást illeti: 2019-ben, Trump elnökségének harmadik évében 924 ezer ember vándorolt be az USA-ba. A Biden–Harris- adminisztráció második évében, 2022-ben nem egészen 1,1 millió. Trump elnöksége alatt (2017-ben) 44,4 millió bevándorló élt az USA-ban, a lakosság 13 százaléka, 2023-ban a Biden–Harris-kormányzat utolsó előtti évében 47,8 millió, a lakosság 14,5 százaléka. Kétségtelenül történtek súlyos hibák a bevándorlást illetően a Biden-éra első időszakában, de a bevándorlás gyorsan emelkedő tendenciája – 1980 óta, amikor a lakosság 6 százaléka volt bevándorló – majdnem töretlen.

Trump világképe ugyancsak egyszerű. A bajokat a „belső ellenség”, a demokraták okozzák. „Sok beteg ember van. Radikális baloldali holdkórosok. Ezt azonban egyszerű lesz kezelni. Ha kell, a Nemzeti Gárdát, sőt a hadsereget fogom bevetni ellenük”.

választási győzelmének másik, hatalmas, személyes előnye, hogy az ellene folyó négy bűnügyi perben, kimenetelüktől függetlenül, Trump mint elnök élhet a kegyelmezés jogával. Ilyet amerikai elnök már sokszor tett. Például Nixon esetében is, akinek Gerald Ford elnök 1974-ben kegyelmet adott. A mostani eset azonban eddig még példátlan volt: elnök még nem adott kegyelmet önmagának, de ezt – mivel a legfelső bíróság még soha nem mondta ki, hogy a saját magának adott elnöki kegyelem alkotmányellenes lenne – Trump most megteheti.

Amerika nem követi a szégyenletes európai példákat, olyat, mint Franciaországban, ahol két elnököt, Jacques Chiracot és Nicolas Sarkozyt is elítélték korrupció vádjával. Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt adócsalás miatt találták bűnösnek 2012-ben. Dél- Koreában két korábbi elnököt ítéltek el korrupció vádjával: Lee Myung-bak-ot tizenhét évre, Park Geun-hye volt elnököt húsz évre.

Ez Amerikában nem fordulhat elő. Ez a korlátlan lehetőségek országa. Ha élne, Al Capone és Clyde is beülhetne az elnöki székbe. Bonnie, bár ő nagy bűnöző, nem, miután nő…

(Cikkünk szerzője Berend T. Iván [*1930] Kossuth-díjas magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke. 1973–79 között a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem rektora, 1975-től 1982-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke, 1985 és 1990 között a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, 1988–89-ben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagja. 1990-től a University of California at Los Angeles (UCLA) professzora, 2015-ben nyugdíjba vonult. A magyar és közép-európai gazdaságtörténet neves kutatója.)