Rémülten hívott fel egy kedves tanítványom, hogy közölje: Müller Cecília a mai (április 9-i, költészet napi) operatív sajtótájékoztatóján, a kormány koronavírus elleni harcának alátámasztására „híres költőnktől”, Wass Alberttől idézett egy míveset.
Ezért a multilaterális, immár a magas művészetek népszerűsítését is felvállaló sajtótájékoztatásért csak hálásak lehetünk, amelyben ráadásul a legkifinomultabb érzékkel áradnak ki a virológus szakember szájából a Balassi, Csokonai, Berzsenyi, Kazinczy, Petőfi, Arany, Vajda, Ady, Babits, Kosztolányi, József Attila, Pilinszky vagy Weöres Sándor életművét méltán elhomályosító Wass Albert-sorok. Csak reménykedhetünk, hogy legközelebb újabb citátumokban ismerkedhetünk meg a nagyszerű Szabolcska Mihály vagy a még nagyszerűbb Csohány Gabriella munkásságával.
Müller Cecília szíves népművelő hevületének üdvözítő gyümölcseit az ország egy emberként várja.
S míg én ezeket a sorokat rovom, közben átküldte fentiekben emlegetett kedvenc tanítványom a Wass Alberttől idézett sorokat. Az idézet szép és hasznos, s jól mutatja Müller Cecília igyekezetét, hogy kenyéradó gazdájának mindenben megfeleljen, ugyanis az idézett sort csak ő volt oly szíves Wass Albertnek tulajdonítani, valójában az idézet Márai Sándortól származik.
Ezt mondta Müller Cecília: „Azt mondja a híres költőnk Wass Albert, hogy ha elérkezik az ünnep, akkor ünnepelj egészen és tisztuljunk meg – bocsánat, hogy szabadon idézem – tisztuljunk meg egy kicsit kívülről is és belülről is. Én úgy gondolom, hogy ebben a nehéz helyzetben, ami most sújtja az országunkat is, de a világot, hiszen pandémia van, mindannyiunknak szükségünk van erre.”
S ezt mondja Márai Sándor a Füves könyv egy helyén:
„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”
A többi stimmel!
Semmi baj, holnap, ha felmondaná Müller Cecília akár a Háború és békét, akár Az eltűnt idő nyomában c. regényt, szerzőként mindkettőnél nyugodtan megnevezheti Herczeg Ferencet.
Befejezésül én is idéznék Müller Cecília számára egy költőt, aki nem volt ugyan magyar, Paul Géraldy volt az ő böcsületes neve, ám fordítóját (Nyirő József helyett) Kosztolányi Dezsőnek hívták:
„Hülye vagyok valóban? / De hogy közöljem azt, amit / tudnod kell? Semmi sincs a szóban!”