Ki kell állni a magyar, olasz, német próbát

(Pompéry Judit berlini lapszemléje) Az idillien békés, gyönyörű napsütésben azt reméli az ember, hogy a karantén előbb-utóbb véget ér. Ezt sugallja a közel- és középtávú jövővel foglalkozó számtalan szakértői vélemény is, amelyek közül példaként kiemelek kettőt.

A gyakran idézett oxfordi Európa-történész professzor, Timothy Garton Ash szerint a válság erősítheti Európát. Ehhez, mint a mesében, három próbát kell kiállnia, ezek Magyarország, Olaszország és Németország – írja a Der Tagesspiegelben megjelent eszmefuttatásában.

Az Orbán-kormány ellen bevethető uniós szankciók lassúak és komplexek. Csak egyetlen szervezet képes jelenleg határozott döntést hozni és ez az Európai Néppárt (EPP). A felfüggesztés nem elegendő, az EPP-nek már régen ki kellett volna zárnia soraiból a Fideszt. Ha folytatódik az eddigi álszent csűrés-csavarás, a Néppárt óhatatlanul elveszti maradék szavahihetőségét. Arról nem szól a szerző, hogy egy ilyen lehetséges lépés után mennyiben várható Orbán visszatérése a demokráciához.

Bár Olaszország az Európai Uniót (pontosabb a jogelődjét) alapító hatok egyike, mégis Itáliában a közhangulat már a járvány előtt is euroszkeptikus volt. Egy márciusi véleménykutatás eredménye azt mutatta, hogy a megkérdezettek 88%-a nem érez támogatást az EU részéről, 67% pedig semmilyen előnyét nem látja a tagságnak. Míg az unió Anglia nélkül még ellehet, Olaszország nélkül elképzelhetetlen.

Meg tudja-e Németország menteni a helyzetet? Magévá teszi-e végre a monetáris unió logikáját, amiből különben eddig profitált? – kérdezi a szerző. Németországnak van rá lehetősége és képes kiállni a magyar próbát, továbbá mint a koronaválságot eddig jól kezelő állam nyújthatna nem csak orvosi segítséget a szomszédos országok korona-fertőzöttjeinek. Legerősebb gazdaságként, amelyik épp most dobta sutba az eddigi „fekete nulla” (új államadóságokat elkerülő[i]) pénzügypolitikáját, hathatósan kezdeményeznie kellene egy új Marshall-tervet Olasz- és Spanyolország számára az ú.n. Corona-Bond kötvényekkel.

Merkel váratlan lehetőséget kapott, hogy egy erős EU építészeként bevonuljon a történelembe. Bismarck szerint „politika az, amikor meghalljuk isten lépéseit, felugrunk a batárra és megpróbáljuk megfogni a kabátja csücskét”. Ezt a kabátot kell most megragadni – írja a brit történész.

Utóbbi véleménnyel éles ellentétben áll Paul Kirchhof professzor, volt alkotmánybíró, aki „Der achte Tag” (A nyolcadik nap) podcast-sorozatban a további állami eladósodásnak a német gazdaságra nézve kizárólag negatív hatásait ecseteli. Szerinte a kb. 600 ezer millió € azonnali Korona-segély 2023-ban kezdődő visszafizetése 19 évig fog tartani, ami súlyos megpróbáltatás a jövőbeli pénzügyi erőforrásokra és nagymértékben korlátozza majd a következő 20 évben a gazdaságpolitikai lehetőségeket. Figyelmeztet továbbá a visszaélési lehetőségre.

(Nota bene, nem ad tippet, hogy mit kellene tenni, ha az újabb eladósodás káros. Azt sem vázolja föl, hogy a további „fekete nullának”, a semmittevésnek mik lennének a következményei.)

Az alkotmányjogász mégsem pesszimista, mert bízik a polgárok belátási képességében. Bizonyítva látja a polgári szabadságjogot, amely szerint cselekedhetünk ma másképp, mint tegnap. Ma otthon maradunk, lemondunk az utazásról, home-office-módban dolgozunk, megváltoznak az étkezési és eszmecsere-formáink. Az újrakezdésben benne rejlik, hogy egyet s mást másképp csinálunk a jövőben.

A konkrét megszorításokat illetően a kép szintén ellentmondásos. Merkel óvatos és nem áll elő engedményekkel, és várható határidejükkel. Az ellenzék zsibbadtsága neki előny, a Bundestagban ellenállás nélkül keresztül tudja vinni Shutdown-politikáját.

Szemben vele pártkollégája, Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke szorgalmazza a könnyítéseket, amivel megfigyelők szerint igyekszik aláásni a kancellár asszony tekintélyét. Más mérvadó intézet tanulmányára hivatkozva Laschet lassú lépésekben vissza szeretne térni a gazdasági normalitáshoz. Szerinte beindulhatna a külső vendéglátás ott, ahol az utcán, kerthelyiségekben kivitelezhető a biztonságos távolság asztalok, vendégek és járókelők között. Felelevenítette továbbá a váltott műszakú délelőtti és délutáni iskolai oktatás ötletét. Az autószerelő-műhelyek is újra megnyithatnának, ahol eddig sem volt tülekedés. Ha az autókereskedések ismét dolgoznának, az lassan fellendíthetné a teljesen leállt 830 ezer embert foglalkoztató autóipart.

Laschet ötleteit a bonni Hendrek Streeck virológus és „Korona-tanács”-tag véleményére alapozza, aki a Merkel-favorizálta Robert Koch Intézet szakmai ellenlábasa. Streeck nem tud ugyan exit-stratégiát letenni az asztalra, de bizonyos mértékig egészségügy-politikai félkész terméket igen, amiből csipegetve összeállíthatja Laschet a maga javaslatait. Mindennek a háttere Laschet jelöltsége a következő választásokra. Offenzívája mögött nem egszségügyi okok állnak, hanem politikai helyzetmegítélés. Laschet ugyanis úgy látja – mint különben az egészségügyi miniszter, Jens Spahn is –, hogy lassacskán fogytán van a lakosság türelme.

Facit: véget ér a virológusok rövid uralma, visszatér a politika elsőbbsége.

Addig is vitatkozhatunk azon, hogy miért tilos a vasárnapi mise, istentisztelet, míg a barkácsboltok nyitva tarthatnak. A kérdés annál inkább kézenfekvő, mert a németországi, vallását heti gyakorisággal megélő hívők száma nagy részben teljességgel lehetővé teszi a templomlátogatók közti biztonságos távolságtartást. Ami viszont nem minden barkácsboltról mondható el. Természetesen a reklamálók nem a feltámadási körmenetre, a húsvéti szagos misére gondolnak, amin általában azok is részt szoktak venni, akik csak kétszer egy évben teszik be a lábukat istenük házába.

Merkel asszony mindannyiunkat türelemre int. Talán ez a gond is megoldódik lassacskán magától húsvét után.

[i] szerk.