A magyar titkosszolgálatok – mint az közismert – egészen titkos nyomozást folytatnak a legutóbbi választások ellenzéki közös jelöltjének a mozgalma ellen. Az egészen titkos nyomozás tényét kéjes örömmel jelentik be kormányzati tényezők, ami a titkos nyomozásnak egy egészen ravasz, új formája.

Mindez örömteli hát, mert tovább gazdagítja a titkosszolgálati eszköztárat. Nyilván az akció fedőneve a „madarat dobbal” lesz, és úgy fognak a csillagok és a lovagkeresztek hullani a derék titkos nyomozóknak, hogy csak na. És azért is öröm, mert némi sikerélménnyel kecsegteti az erre rászoruló egészen titkos kémeket, titkos nyomozókat, felderítőket, elhárítókat és más nélkülözhetetlen szereplőit a jogállamnak.

Nagyon rá vannak ugyanis szorulva minderre. A siker úgy kell nekik, mint egy falat kenyér – a nyugdíjasnak a nyugdíjfizetési nap előtt. Akadnak ugyanis arra vonatkozó – és sehol sem cáfolt – értesülések, hogy mostanában mintha érné ezt az ágazatot egy-két kudarcocska.

Emlékezetes, hogy február 24-én kitört a háború: Oroszország megtámadta Ukrajnát, és azóta is öli, és rombolja szomszédját. Egy-két nappal a totális támadás megindulta előtt a magyar titkosszolgálatok vezetői arról tájékoztatták zárt körben az erre illetékeseket, hogy nem lesz támadás. Mesebeszéd az egész. De, ha mégis lenne, akkor csak éppenhogy, ott, keleten, ahol már egy ideje tart ez. Szóval, maximum egy darázscsípés az egész. Kis kellemetlenség, de nem kell kényeskedni.

Alig telt el 24 óra és a Putyin-rezsim teljes erejével rátámadt a szomszédjára. Kínos ügy. Mert elég lett volna bekapcsolnia valamelyik magyar főkémnek a CNN-t, vagy nagy titokban és konspirációk között – de hát ez a szakmájuk – a Klubrádiót hallgatni, hogy kiderüljön, fájdalom, de itt háború készül.

Szóval ez nem jött be. Kellemetlen bukta, hogy ezt elnézték, miközben már annyian látták. Egy ekkora háborút nem észre venni blama, még akkor is, ha maga a kis vezető is valószínűleg efféléket mondott pár nappal előtte, miután elszabadult a hosszú asztaltól Moszkvában.

Ha egy légtornász hibázik, leesik, fel kell újra másznia és megismételnie a gyakorlatot, lehetőleg már sikeresen. Csak azért, nehogy legközelebb inába szálljon a bátorsága. Lehet, hogy ez használna a titkosszolgálatok önbecsülésének is. Oké, a háborút nem tudtuk megmondani előre, de az ellenzék grabancát most elkapjuk és adunk neki olyat – a nyilvánosság legteljesebb bevonásával, mert az úgy szép –, hogy Moszkvában is elégedetten csettintenek.

Természetesen akad egy másik magyarázat is, ami nem feltétlenül azt mutatja, hogy a magyar titkosszolgálati emberek szakmájuk kontárai lennének. Hanem csak azt: kormányzati, politikai megrendelések vagy vélt megrendelések, kicsit túlzottan befolyásolják a munkájukat. Látták ugyan, hogy az ukrán határon mi készül, micsoda támadó seregek gyűlnek ott, miként folynak egy barbár agresszió első lépései, de úgy tudták, hogy a kis vezető azt szeretné hallani, hogy „á, dehogy lesz itt háború”.

Vagy, most éppen arról értesültek, hogy amikor az infláció megállíthatatlanul vágtat, egy tojás már jóval száz forint felett van és sokaknak a fűtéssel is erős gondjaik támadnak már, hogyan örülne a kis vezető, ha az ellenzéket és a szövetséges Nyugatot lehetne egy kicsit izélgetni. És ehhez készséges kezet nyújtanak.

Konzultáljunk hát klubrádióilag:

  1. Szakmailag alkalmatlanok
  2. Politikai szolgálóleányok

A megfejtéseket a nemzeti konzultációs ívekkel együtt lehet beküldeni, a sikeres megfejtők telefonjukra pegazust kapnak.

Ja, és közben a nyugati világ sorban utasítja ki azokat a diplomáciai fedésben lévő oroszokat, akik jobb híján most nálunk, Orbániában portyáznak – egyre nagyobb számban. Kérdés, esetükben a magyar titkosszolgálatok szakmailag alkalmatlanul (1-es válasz) vagy politikai megrendelésre (2-es válasz) nem tesznek sokat.