Finisbe fordult a választási kampány, amit onnan is lehet tudni, hogy Dunát lehetne rekeszteni a kormányzat által közölt jó hírekkel. Most például Takács Péter, egészségügyért felelős államtitkár örvendeztette meg a raktárakban porosodó lélegeztetőgépekért aggódó embereket azzal, hogy eldőlt a covid-járvány idején mintegy 300 000 millió forintért vásárolt berendezések sorsa. (A nyitó képen: lélegeztetőgépek raktárban; foto: nepszava.hu.)

Takács államtitkár elmondása szerint a beszerzett lélegeztetőgépek különböző tudásszintűek. „Vannak olyanok, amelyek az intenzív osztályos igénybevételnek, illetve az ottani elvárásoknak megfelelnek. Ezek nagy része most is kórházaknál van, tehát a régebbi gépeket lecseréltük, a régieket leselejteztük, az újak pedig beálltak” – közölte az államtitkár, aki hozzátette, hogy „a gépek egy része kisebb tudásszintű, ezek beavatkozás nélküli légzéstámogatásra alkalmas berendezések, amelyekre külön terve van a kormánynak. Ezeket most a Bay Zoltán Kutatóintézet bevonásával vizsgáljuk, hogy miként lehet úgy átalakítani, hogy 77 ezer alvási apnoés (alvás közben légzési nehézségekkel küszködő – a szerk. megj.) honfitársunknak természetben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő tudja odaadni.” Takács szerint a kutatóintézet bevonásával a lélegeztetőgépek nagyrészét jó eséllyel át tudják alakítani az alvási apnoés betegek támogatására.

Értelmezzük a fentieket: az évek óta raktárakban fekvő, drága pénzen tárolt és őrzött lélegeztető gépek jórészét át lehet alakítani oly módon, hogy azok használhatóvá váljanak. Vagyis, miután a kampány befutójában vagyunk, a kormány felelős gazdaként kíván mutatkozni, ezért bizonygatja, hogy jó gazdája az egészségügynek, szó sincs arról, hogy gondatlanul, ne adj’ isten, hűtlenül kezelné és pazarolná az adófizetők pénzét.

A helyzet azonban távolról sem annyira rózsás, mint amilyennek a kormányzat állítja. Tavaly októberben derült ki, hogy egy gödöllői raktárban mintegy 12 ezer lélegeztetőgépet – 7414 bevatkozással járó és 4731 beavatkozással nem járó berendezést – tárolnak. (Csak maga a tárolás költsége havi bruttó 82 és fél millió forint.) Az idén februárban a méregdrágán – eredetileg darabonként 10 760 000 forintért vásárolt – lélegeztetőgépeket töredékáron árverésre bocsátották, ám az akció nem járt sikerrel.

A történet azonban ennél jóval szaftosabb. A covid-járvány kitörésekor Orbán Viktor büszkén jelentette be, hogy lélegeztetőgépek beszerzése céljából „portyázókat és fürkészeket” küldtünk a világ minden tájára. A magyar állam a covid-járvány idején összesen 300 000 millió forintot költött a fölöslegesen nagyszámú és többnyire használhatatlan berendezésekre. Ebből az összegből mintegy 176 000 millió forint a Vinod Sekhar maláj üzletember tulajdonában lévő GR Technologies nevű cégnél landolt.

Vinod Sekhar egy időben sokat szerepelt a nemzetközi médiában, mégpedig azért, mert a korabeli sajtóhírek szerint lenyúlta az ismert filmsztár, Bruce Willis kétmillió dolláros befektetésének mintegy felét. Ez a csúnya folt azonban nem tántorította el a Szijjártó Péter vezette, s a magyar érdekeket minden másnál előbbre valónak tartó külügyminisztériumot, hogy üzletet kössön ezzel a korántsem teljesen makulátlan előéletű személlyel. Nem kizárt, hogy azért döntöttek Vinod Sekhar mellett, mert abból indultak ki, hogy bár a maláj úr csúnyán átverte Bruce Willist, ám mindenkinek jár egy újabb esély, hogy bizonyíthassa, jó útra tért.

Vinod Sekhar egyébként a magyar kormánnyal szemben korrektül járt el, amit megígért, azt teljesítette: a vállalt határidőre és az előre kialkudott – a világpiaci árnál magasabb – áron leszállította a lélegeztetőgépeket. Az pedig már tényleg nem az ő sara, hogy ezen gépek nagy többségére szerencsére nem volt szükség. (A járvány elmúltával – leszámítva azt a néhány tucatot, amit sikerült baráti országoknak elajándékozni – a berendezések nagy része a magyar raktárban maradt.)

Nem tudható, hogy a maláj üzletembernek mekkora volt a haszna az ügyleten – az ilyen adatok az üzleti titkok világába tartoznak –, ami biztos, hogy nem sokkal az üzlet nyélbe ütése után Sekhar úr egy luxusjachtot és egy Bombardier magánrepülőgépet vásárolt.

A Transparency International már akkor kérte, hogy a minisztérium hozza nyilvánosságra a magyar állam számára nem igazán előnyös, ám Sekhar úr cége számára tisztes haszonnal járt szerződés részleteit, de erre csak később, a Kúria döntése után nyílt lehetőség.

Orbán Viktor kormánya, mint számos más alkalommal, ezúttal is a választópolgárok szelektív memóriájában bízik. Abban, hogy csak a szépre emlékeznek, vagyis arra, hogy annyi eltékozolt év és pénz után véget érni látszik a portyázók és fürkészek által a világpiaci árnál drágábban vásárolt lélegeztetőgépek kálváriája.