Családi március 15.

„Emeld föl fejedet, büszke nép!” Juhász Ferenc „Himnusztöredék” című, Dinnyés József által megzenésített versét választotta anno, öt éve, 2015. március 15-i ünnepségének mindent kifejező, hiteles mottójaként a budai, Törökvész úti általános iskola. (A nyitó kép: illusztráció az iskola honlapjáról.)

Az egész, meghitten gazdag programot nemzeti színekbe, piros, fehér és zöld pólókba öltözve adta elő – unokánk, Juhász Emese osztálya, a III./A.

„Emeld fel fejedet büszke nép, / Viselted a világ szégyenét / Emelkedj magasba, kis haza / Te, az elnyomatás iszonya / Emeld föl szívedet, nemzetem, / Lángoljon a világegyetem!”

Életem legszebb márciusi ünnepeként éltem meg sokadmagammal a gyerekek által prózával, verssel, énekkel megtöltött nem egészen egy órát. Benne a Nemzeti dalt a Petőfit alakító kisdiáknak az egyes versszakokat felnőtt művész módján előadott felvezetőivel és az osztálykórus válaszként újra és újra visszazengő közös esküjével: „Rabok tovább nem leszünk”.

Megkönnyeztem, megkönnyeztük: ez ritka alkalom! És nem csak a csupa szívvel közreműködő unoka okán. Történelmi lecke részesei voltunk hazaszeretet, szabadság témájában. Köszönet mindmáig mindenkinek, akinek köszönhettük…

Családi március 15-énk volt ez – öt éve. Most üres az iskola. Emese kislány, már nyolcadikosként, nem egyedül, hétfőtől „digitálisan távokul”, tele bizonytalansággal, mire számítson a következő hetekben, hónapokban.

De reménykedjünk! Fel a fejjel, Magyarország!