A Puskás Aréna (lánykori nevén Népstadion) avatóján a válogatott futballmérkőzés előtt elhangzott himnuszok – a magyar és az uruguay-i – különlegessége, hogy mindkettőnek hazánk fia a zeneszerzője. Erkelről ez köztudott, ám a másik komponista, Debály Ferenc József (1791–1859) nevét Magyarországon kevesen ismerik. Pedig az uruguay-i után a paraguay-i himnusz dallamát is ő vetette kottára a 19. század közepén… (A nyitó képen: a montevideói Debály/Debali utca 1.)
Debály Ferenc József/Francisco José Debali katonazenész családban született a Kolozs vármegyei Kajántón; apja Franz Joseph Haydn tanítványa volt. Debály igen fiatalon kezdte meg katonazenészi pályáját. Részt vett a napóleoni háborúkban, majd 1820-ban leszerelt. Lipcsében magasabb zenei képzést kapott, onnan Bécsbe költözött, majd Olaszországban telepedett le, ő lett a piemonti lovas ezred karmestere.
Idővel házasságot kötött egy genovai lánnyal, majd 1838-ban családjával hajóra szállt, hogy Dél-Amerikában próbáljon szerencsét. A végállomás Uruguay fővárosa, Montevideo volt. A fiatal köztársaság, miután több évtizedes harcban kivívta függetlenségét, újból háború küszöbén állt, amely néhány hét múlva meg is kezdődött. Rosas argentin diktátor harca a kis szomszéd ország ellen több mint tizenkét esztendeig tartott, s a Dél-Amerikába szakadt magyar muzsikus ismét katonakarmesterré vált.
A napóleoni háborúk magyar veteránja 1839. december 29-én esett át a tűzkeresztségen. A Cagancha mellett vívott győzelmes csata ihlette a Himno a Cagancha megírására, amellyel általános elismerést vívott ki magának. Közben megjelent Uruguayban egy fiatal olasz szabadságharcos, Giuseppe Garibaldi. Hétszáz főnyi olasz légiója élén sikert sikerre halmozott. Hősünk és Garibaldi között szoros barátság alakult ki, ennek egyik bizonyítéka, hogy az akkor született Debály-gyerekek közül az első, José, Garibaldi keresztnevét kapta (József – spanyol formában), kislányát pedig Anitáról, a szabadsághős brazil hitveséről nevezték el. Elképzelhető, hogy a keresztszülők Garibaldi és a neje voltak.
Debály Ferenc József Uruguay nemzeti himnuszát 1841-ben Francisco Acuña de Figueroa (1790–1862) költő szövegére komponálta. A zene lendületes, indulószerű, a francia, az olasz illetve a brazil himnuszhoz hasonlítható. A paraguay-i nemzeti himnuszt szintén az uruguay-i Figueroa szövegére szerezte 1846-ban, Montevideo ostroma alatt.
Azokban a nehéz időkben nagyon szűkös körülmények között élt családjával. Az idősödő mestert ízületi fájdalmak kínozták, mégis éjt nappallá téve dolgozott, zenekarokat vezényelt, muzsikusokat képzett – és komponált. Muzsikája, zenedarabjai egész Dél-Amerikában ismertté tették a nevét. 1859. február 13-án a népszerű „maestro Debalit” hatalmas tömeg kísérte a temetőbe. Nevét a főváros egyik szerényebb utcája, továbbá az ottani magyarok központjában egy kép és egy bronztábla – valamint az uruguayiak emlékezete őrzi.
Debály Ferenc zenei hagyatéka 143 különböző terjedelmű munkából áll. Művei között tíz szimfónia, több versenymű, szonáta, szerenád, fantázia, nyitány stb. található. Katonazenész lévén, számos indulót, ébresztőt, takarodót írt. Sok tánczenét és dalt is szerzett; ezek egy része keringő, polka és mazurka, de többségük hamisítatlan dél-amerikai jellegű. Egyházi zenéjében a többi közt három misét találunk. (Magyarok Dél-Amerikában)
Köszönet barátaimnak, Daniss Győzőnek az ötletadásért, Nagy József Ferencnek a tudnivalókért, valamint dr. Sándor István montevideói konzulunknak a fotókért.