Desirée, 1954: franciakrémes és svédcsavar

Csillag Istvántól a Népszava publikációinak online oldalán 2020. június 10-én olvastam egy érdekes cikket. A szerző történelmi párhuzamot von a Napóleon császár vesztét jócskán okozó Bernadotte francia tábornok (majd svéd király) sikeres katonai stratégiája és taktikája, valamint a mai magyar ellenzék elképzelhető jövőbeni hozzáállása között. Kulcs: anno hogyan volt legyőzhető Napóleon, s miféle tanulsága lenne ennek itthon.

Napóleon és Bernadotte

Gyűjtőként kincsként őrzök egy dvd-lemezt, mely éppen ennek a történelmi periódusnak a briliáns feldolgozását adja. Ez áll a promóció élén: „A Desirée a legnagyobb sikerű klasszikus történelmi szerelmes regény az Elfújta a szél megjelenése óta”. Vegyünk le 10-15 %-ot a dicséretből; a többi stimmel.

Desideráta királynő

Desirée-ről, Bernadotte-ról s a napóleoni kor sztorijáról nem csak e film ad színvonalas betekintést, de az interneten e hősök életének, pályájának – szinte hihetetlen – igaz története is elérhető. Érdemes rákattintani, miként a filmet is a neten előhívni. Az IMDb-én e mozi 6,4 ponttal áll; nálam 8,3 pontos lenne. Rendhagyó indoklás következik: miért?!

Katonák szellemi bajvívása

A mesés szerelmi szálat nagyrészt mellőzném: bár a mű romantikus drámának is rendkívül jó. Ám a napóleoni időkben sem volt minden „franciakrémes”; ellenben bezavart egy „svédcsavar”.

Magam – csakúgy, mint Csillag István – Napóleon sors(tragédiáj)ára összpontosítanék. Másként, és szöveghűen tartom magamat a majd’ 70 évvel azelőtti képkockák morális és hatalom-argumentációs – múltbéli és jövőt illető – víziójához, tanulságaihoz; dialógusaihoz.

Magányos Napóleon

Előre bocsátom, ígérem: döbbenetes mondatok, felismerhető attitűdök, bizarr mozzanatok, utánérzések és áthallások is kínálkoznak. Nem(csak) úgy, hogy Napóleont hiteltelenül a magyar honba képzelnénk, erőltetve magunknak (?) megszemélyesítenénk. Önteltség, megszállottság, vakhit, túláradó militarizmus: mindez megmérgezi a talentumot. Megtörve a zsarnok is esendő, totálisan legyőzhető.

Melyik él és melyik a szobor?

Kiinduló pontok a mozi ajánlásából: „Akárcsak egy tündérmese: Desirée Clary /Jean Simmons/, egy marseilles-i selyemkereskedő lánya a francia hadsereg legfiatalabb tábornoka, Bonaparte Napóleon első szerelme lett, majd egészen a svéd királyi trónig repítette sorsa. A történet 1774-ben indul Marseilles-ben. Desirée Clary kegyeiért nemesek és katonatisztek versengenek, de ő az ifjú Napóleonnal /Marlon Brando/ bonyolódik szenvedélyes szerelmi viszonyba. Napóleon viszont gyorsan hűtlen lett hozzá, miután megismerkedett Joséphine de Beauharnais-val, a sokak által kurtizánnak tartott dúsgazdag ifjú özveggyel.

A kétségbeesett Desirée az öngyilkosságba menekül, és éppen Napóleon jobbkeze, Jean-Baptiste Bernadotte tábornok menti meg attól, hogy a Szajnába vesse magát.

A Szajna-hídi jelenet

A tábornok és Desirée összeházasodnak, és miközben Napóleon császárrá koronáztatja magát, Bernadotte-et a svéd király adoptálja.

A császárrá koronázás pillanatai

1818-ban Bernadotte herceget Svédország és Norvégia királyává koronázzák, Desirée királynőként pedig a máig is uralkodó dinasztia alapító tagja lett”. Zárójel: kedvenc, latinos nevét használva ő a történelmi Desideria; illetve Dezideráta svéd királynő.

Két baráti megjegyzést kaptam, megosztom: egyfelől az örökbefogadó svéd „harcos” király, XII. Károly elmenekülni kényszerült hazájából. Másfelől, az ellenzékben lévő uralkodó osztály tagjai, konszenzussal meghívták Bernadotte-ot királynak; akinek pedig a mellére volt tetoválva: „Halál a királyokra!”. Paradoxon.

Bernadotte: katona, majd király

A történet szálait innentől több síkon veszem fel. Előbb Desirée levelezése jön. Aztán Napóleon és Bernadotte tábornok éles párbeszéde következik. Majd pedig a császár bukásának végjátékát jelző dialógust citálom, melyet a bölcs, bosszúból sem triumfáló Desirée vív a vesztesként is megátalkodott Napóleonnal.

Csak megemlítem, hogy a három főszereplő: Jean Simmons, Marlon Brando és Michael Rennie remekel. Henry Koster rendezése is méltó a nagy történelmi eposzok elvárt, kiemelkedő nívójához.

Idézem a főbb részleteket, így:

A film 28. percében Desirée írja: „1797. december 15. Már az egész világ tudja, ki Bonaparte Napóleon. Az ő képmása díszít mindent. Ő a franciák erős embere…..és mindebből a családja is részesült.”

A 38. percnél betoppan Napóleon /N/, s színpadiasan közli: „Jöttünk a hódolatunkat kifejezni a Bernadotte dinasztia előtt.” Desirée (D) nincs elragadtatva, mire N, sértődést színlelve megkérdezi: „Mi nem tetszik?” D. válasza, ami később is, ugyanígy megismétlődik: „A módszer!”

N. ugyanitt felfedi jövetelének igazi célját: rábírni Bernadotte-ot a köztársaságot eltörlő rendszerének a támogatására. N., makacs gőggel kinyilvánítja Bernadott-hoz címezve: „Tudnom kell, ki hol áll. Ha erőt kell felmutatnom, te melyik oldalra állsz?” Bernadotte (B.): „Ha azért jöttél, hogy árulásra bírj, hagyd el a házamat!”  B mindvégig kitartott a saját elvi hűsége mellett.

A 84. perc táján N. meglepetésszerűen, szétesve, borotválatlanul – többé-kevésbé szégyenszemre kimenekítve az oroszországi kudarcból – felkeresi D.-ét. Ezeket mondja: „A katonáim nem értik, mi történt velük. Fázom, fáradt vagyok és magányos.” Elpanaszolja D.-nek: oroszországi kudarcában B. katonai tanácsainak fő szerepe volt.

D. szánakozva fogadja, s így szól: „Kérdezhetek valamit?” N. „Nem kérdezhetsz semmit!” Megjegyzésem: olyan nincs nála, hogy bárki más vele szemben fölénybe juthat, bármi is lenne a helyzet.

A hadi szerencse megfordult. B. egyértelműen jelzi N.-nek: ha még egyszer masíroznia kell, azt Napóleon ellen teszi, s nem mellette. És lőn.

A 95. perc kulcsmozzanata: N. még Waterloo után is harcolni akar, mindhalálig. Semmire és senkire nincs tekintettel. Annyira nem, s oly’ mértékben cinikus-taktikus N., hogy a lipcsei csatában B. ellen annak a korábbi ezredét küldte harcba a császár.

A meghasonlott császár ambivalens: egyfelől dacosan kinyilvánítja B.-nek: „Nincs bennem önnel és a barátaival semmi közös vonás”, ámde „Az ön hadrendje Lipcsénél ellenem zseniális volt.” Majd igazi napóleoni fordulat jön: „Bernadotte: élvezte a diadalt?” B. nem megy bele a csapdába, így felel: „A történelem majd elrendezi, melyikünk volt az áruló.”

A híres Napóleon-póz

A 100. perc D. tisztánlátását, és majd a személyes áldozat-vállalását is hozza. Kulcsmondata: „Valakinek meg kell állítania Napóleont!” Amikor már Párizs is N. önérdeke (?) miatt a felperzselés előtt áll, a győztesek D.-ét küldök misszióba N.-hez, mondván: egy makacs és megkeseredett emberrel talán csak ő tud bánni. A 102. perc hozza a dráma csúcspontjának dialógusát D. és N. között. Vitájuk alapellentmondása: vajon a birodalmak, avagy emberek sorsa múlhat „apróságokon”?!

N kezdetben nem enged: „Bármikor mozgósítani tudok százezreket.” D. erre replikázik: „Hány anyának kell még önt gyűlölni?” N. kétségbeejtő ars poetica-ja így rímel rá: „Én már kerülöm a vérontást, kivéve, ha indokolt.” D.: „Mi az indoka? A saját végzete?”

N. jellemének, önigazolásának a sarokköve: „Lelkiismeretem nem talált hibát. Háborúztam, hogy biztosítsam a békét. Évszázadokra. Megálmodtam az Európai Egyesült Államokat. Egy törvény, egy pénz, egy nemzet! Ezek szörnyű álmok lennének?”

D. válasza: „Nem; a módszerek azok!”

Megjegyzésem: egy mozifilmen alig(ha) lehet számonkérni cizellált argumentációt és az abszolút igaz(ság)ot. A jel(lem)zés így is telitalálat; nagy ország nagy embere, nagy tettek véghez vivője (lásd pl. a napóleoni törvényeket!) vizionál vesztesként önfelmentő tételeket.

N. a maga módján kapitulál egykori jegyese előtt: „És most arra kényszerítem magamat, hogy elfogadjak egy kopár szigetet a visszatérés esélye nélkül…”

Nem egyedül néztem újra a filmet: szánakozás érződött, és egyfajta megkönnyebbülés is némelyikünkön. Sic transit gloria mundi.

Fegyvertelen kapituláció

Desirée, Napóleon első szerelme: angol nyelvű, magyar feliratos, amerikai történelmi életrajzi dráma. Készítette 1954-ben a Twentieth Century Fox; rendezte: Henry Koster, forgatókönyv-írója Daniel Taradash. Főszereplői: Jean Simmons, Marlon Brando, Merle Oberon, Michael Rennie.

A képek a film hivatalos honalapjáról valók: köszönet értük.