Ahogyan azt már az elmúlt években megszokhattuk – már ha az ilyen megszokható – Orbán Viktor az idén is felszólalt az immár XVIII. Szakma Sztár Fesztivál megnyitóján, s akárcsak tavaly, most is üzent az általa kevéssé becsült szellemi munkásoknak. Azzal kérkedett, hogy 15 évvel ezelőtt, 2010-ben a legtöbben még gimnáziumba igyekeztek, hogy onnan a felsőoktatásba mehessenek, mert „sokan jobban bíztak egy darab papírban, mint a saját tudásukban, szorgalmukban és akaraterejükben.” Szerinte az ilyen országnak nincs jövője, az ilyen ország „végelgyengülésre van ítélve, és előbb-utóbb dögrovásra is jut.” (A nyitó képhez: Orbán a sonkamunkás? Foto: atv.hu.)

Orbán még a korábbiaknál is nagyobbat ment, legalábbis abból a szempontból, hogy ezúttal, mint veszélyforrást, az ukránokat is sikerült belekevernie a mondandójába. Mint mondta: az Ukrajna európai uniós tagságáról zajló véleménynyilvánító szavazás azért is fontos, mert ha a fiatalok „a jövőben nem akarnak a nyakukba milliószám ukrán munkásokat, akik elfoglalják a munkahelyüket és leverik a fizetésüket, akkor nem szabad hagyniuk, hogy a fejük fölött döntsenek.”

Egy évvel ezelőtt, 2024 áprilisában a XVII. Szakma Sztár Fesztiválon a miniszterelnök még nem beszélt a fiatal szakmunkásoknak az ukránokról, akkor csupán a szellemi munkáról alkotott lesújtó véleményét (nem is értem, mi a francért kapaszkodik a miniszterelnöki íróasztalba, ahelyett, hogy rakodómunkásként keresné a millióit – a szerk. megj.) közölte az egybegyűltekkel. Szerinte munka és szakmunka nélkül nincs jövő, az értelmiségieknek pedig azt üzente, hogy bár 15-20 éve még Magyarországon is azt gondolták, hogy a jövőt inkább a diplomás, szellemi foglalkozású emberek határozzák meg, kiderült: számítógéppel nem lehet felváltani a kétkezi munkát.

Ezzel kapcsolatban azt a fenyegetésnek is beillő jóslatát is belengette, hogy reszkethetnek az irodisták, a jogászok, a fogalmazók és a programozók. (És a miniszterelnökök? – a szerk. megj.)

Három éve, 2022-ben, ugyancsak a Szakma Sztár Fesztiválon, a miniszterelnök magát is szakmunkásnak nevezte. Ezt nem az ujjából szopta, hanem onnan vezette le, hogy szerinte „az ország vezetése is egy szakma, így több közös tulajdonság is van egy miniszterelnökben és a szakképzésben részt vevő oktatókban, diákokban.” Az amúgy jogász végzettségű Orbán annyira belelovallta magát az általa elmondottakba, hogy önmagát szakmunkásnak nevezve, közölte: „Mi, szakmunkások mindig újra és újra nekimegyünk annak a problémának, ami nem adja magát könnyen vagy olcsón”. 

Egyúttal szerénységből is példát mutatott, megtudhattuk tőle, hogy nem ő az első számú szakmunkás, ugyanis Jézusról is hasonlóan vélekedett: „Krisztus urunk is egy szakmunkás, egy ács volt, ez aligha véletlen”.

Orbán azt nem tartotta fontosnak megemlíteni, hogy a Fidesz alapítói közül a legtöbben sosem dolgoztak „rendes” munkahelyen, pénzkereső/pénztermelő pályafutásukat rögtön politikusként kezdték. Szerencséjük volt, hogy akkoriban még nem Orbán Viktor volt a miniszterelnök (szkmunkás). Abban az esetben ugyanis – a szebb jövőre való tekintettel – hagyták volna a fenébe a diplomát, hiszen maga Orbán mondta egy korábbi interjúban, hogy ha nem a Kádár-rendszerben cseperedik, akkor legföljebb traktoros lehetett volna, vagy agronómus.

Mindezek persze még sületlenségek voltak, ha úgy tetszik, ujjgyakorlatok a mai, mesterfokon űzött gyűlöletkeltéshez. Míg évekkel ezelőtt a migránsoktól féltette Magyarországot a miniszterelnök, és az egész országot telerondító plakátokkal arra szólította fel őket, hogy ne vegyék el a magyarok munkáját, most – sejthető, kinek az utasítására – az ukránokkal kapcsolatban fogalmazott ugyanígy. 

Ami persze alávaló riogatás, hiszen, még a Szakma Sztár Fesztivál fiatal résztvevőinek is illik tudniuk, hogy Ukrajna esetleges felvétele az Európai Unióba nem egyik napról a másikra történik. Még a magyar kormány által rendre belengetett gyorsított eljárásban is évek alatt jöhet létre egy ilyen csatlakozás, hiszen a – ki tudja, még meddig – háborúban álló országnak egy majdani békekötés után is számos feltételnek kell megfelelnie.

Ami pedig a milliószám (?) hazánkba érkező ukrán munkásokat illeti, akik elfoglalják a munkahelyeket és leverik a fizetéseket, nos ez is a miniszterelnök alternatív valóságának megnyilvánulása. Ettől inkább a nálunk jobb helyzetben lévő, Ukrajna uniós csatlakozását támogató, tőlünk többnyire nyugatra fekvő országoknak lenne félnivalójuk, hiszen ott nagyságrendekkel magasabbak a keresetek, kiszámíthatóbb, ennél fogva jobb az élet, és nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt.

Igaz, nálunk sem lesz ez mindig így: egyre inkább valószínűsíthető ugyanis, hogy mire Ukrajna az EU tagja lesz, már nem Orbán Viktornak hívják Magyarország miniszterelnökét. Ettől tart Orbán és a Fidesz, ezért a kapkodás, a hisztéria és pánik, ezért vetemednek a minden eddiginél alacsonyabb színvonalú és durvább kommunikációra.