Két, helyszíni interjú a washingtoni demokrácia-csúcsról, ahová nem hívták meg Orbán Viktor magyar kormányfőt. Az első megkérdezett: Steven Feldstein, egykori minisztériumi államtitkár, aki jelenleg a Carnegie Endowment for International Peace kormányügyi és emberjogi szakértője. A kérdésem: Miért volt fontos épp most megtartania Biden elnöknek ezt a demokrácia-csúcsot?
– Jó pár oka van ennek. Először: a világ számos pontján süllyedőben a demokrácia, és itt, nálunk, Amerikában is – az előző elnök idején – hasonló folyamatnak voltunk/vagyunk a tanúi, ezért sürgős újjáépítésére van szükség. Biden elnök már a kampányában megígérte, mindent megtesz azért, hogy a demokrácia régi fényében ragyoghasson.
Másrészről Kína és Oroszország úgy növeli egyre nagyobbra a befolyását, hogy közben fenyegeti is a demokratikus társadalmakat és az autokrácia felé tolja el őket. Geopolitikánk kritikus pontja lett a demokrácia ügye.
– Kínát és Oroszországot említette, amelyek mellé most Magyarországot is felsorakoztatta az amerikai vezetés, mert velük együtt minket sem hívott meg Biden elnök a demokrácia-csúcsra, miközben több mint 110 kormány- és államfő vett részt a csúcson. Innentől kezdve Magyarország is ellenségnek számít, akivel már párbeszédet sem érdemes folytatni?
– Nézze, nem kétséges, valóban súlyos aggodalommal tekint a magyar vezetésre a Fehér Ház. Nem kérdés, hogy az illiberális demokrácia megteremtése oka volt annak, hogy mellőzik Budapesttel a párbeszédet ezen a területen. Ráadásul Magyarországon a jövő tavasszal választások is lesznek, ezek mind közrejátszottak a meghívás mellőzésében. Hozzáteszem: nem voltam ott, amikor Biden elnök erről döntött, de külső szemlélőként és elemzőként így ítélhető meg a helyzet.
– Orbán igencsak látványos kínai és orosz barátsága – gyanúm szerint – szintén szerepet játszhatott abban, hogy nem kívánatos személy lett a magyar kormányfő a kétnapos, rendkívül előkelő virtuális rendezvényen?!
– Nem tudom, persze ebben a megközelítésben is lehet értelmezni a dolgokat. De nem vagyok meggyőződve erről, mert Pakisztán a meghívottak közé került, miközben neki is komoly kínai kapcsolatai vannak. Azt hiszem, ezzel nem lehet nyomást gyakorolni a magyar kormányfőre, hogy engedjen a kínai kapcsolatokból.
– Lengyelországot viszont meghívták… Varsóról nem állítható, hogy oroszbarát lenne – szemben Budapesttel, Magyarországgal. Viszont: a varsói vezetés ugyanúgy a demokrácia szégyenpadján ül, mint a budapesti – legalábbis uniós megítélésben. Latba eshetett a korrupciótól köztudottan elfertőződött ország súlya is?
– Miután már nem vagyok kormányzati tisztségviselő, egy kicsit másképp ítélem meg a helyzetet. Alapvetően a Freedom House demokrácia-indexe lehetett a megítélés támpontja. Nem kétséges, hogy Lengyelország is némiképp visszaesett ezen a ranglistán, már ami a demokráciát illeti. Azonban messze jobban áll még mindig, mint Magyarország. Hacsak az egyik legfőbb mutatót nézzük, a sajtó- és szólásszabadságot, akkor Lengyelország még mindig sokkal jobban teljesít, mint az önök kormánya.
– Mit szól ahhoz, hogy Orbánnak sikerült elérnie: ne születhessen közös deklaráció az Európai Unió nevében ezen a demokrácia-csúcson, hivatkozással arra, hogy miután hiányzik innen egy tagországa, Ursula von der Leyen nem képviselheti ezúttal az EU-t?
– Ennek ellenére Ursula von der Leyen mégiscsak felszólalt a rendezvényen, és megfogalmazta a maga demokrácia-álláspontját, és tudomásom van Orbán tiltakozásáról is, de ebben a részletek ismerete nélkül nem szeretnék állást foglalni.
– Mit lehet, mit kellene elérnie ezen a csúcson?
– Azt kell mindenképpen látni, hogy ez csak a kezdete egy folyamatnak, tulajdonképpen az előttünk álló év fogja bebizonyítani, hogy miként tudják teljesíteni a csúcson vállalt elköteleződéseket. Az Egyesült Államok folyamatosan figyeli a meghívottakat, és egy év elteltével láthatjuk az eredményeket, illetve azt, hogy mi értelme volt ennek a csúcsnak. A civil szervezetek és a média is segítenek ebben a munkában, kiderítendő, miként érvényesül a demokrácia-kontroll.
– Szóval: nem tart attól, hogy a csúcstalálkozó szószátyárkodásba megy át, csak üres szólamok hangzanak el…
– Sajnos, ez minden csúcstalálkozón fennálló veszély, hogy a szavakat nem követik tettek. A szervezők maguk is aggódtak emiatt, ahogy maga is, meg én is, de ez tényleg Washington feladata. Én leginkább azt várom, hogy a korrupció felszámolásában legyen kézzelfogható eredmény.
– Meg tudja fékezni ez a demokrácia-csúcs az autokrata rendszereket? Hogyan tudnak üzenni azoknak, akiket illet, és tényleg ez a legjobb formája a nyomásgyakorlásnak?
– Ez nagyon összetett kérdés, mert minden ország a maga módján halad előre vagy hátra, és nem lehet általános vagy egyetemleges keretet adni egy-egy autokrata vagy demokrata rendszernek sem. A nyomásgyakorlásnak azonban jó eszköze. Szerintem Magyarországot, vagy a vezetését akár motiválhatja is, hogy változtasson a rendszerén; a civil társadalomtól várható a tényleges változás. Az sem kizárt, hogy a vezetést is érzékenyen érinti, és elgondolkodik azon, miként tartozhatna ő is abba a közösségbe, amelyik ma részt vesz a washingtoni rendezvényen.
– Azt gondolom, Orbán nem akar ehhez a klubhoz tartozni, Biden helyett eleve Trumpot választja, és különösebben nem is izgatja, hogy mit gondolnak illiberális demokráciájáról, és nem fog változtatni a rendszeren. Az más dolog lenne, ha a meghívottak valamit mégiscsak nyernének a csúcson való részvétellel.
– Nyernek azzal, ha erősödik a tudat: le kell számolni a korrupcióval és még nagyobb teret kell adni a sajtó- és véleményszabadságnak, és biztosítani kell a szabadságjogokat – szögezte le Steven Feldstein, a Carnegie Alapítvány elemzője.
Laura Thortonhoz, a German Marshall Fund elemzőjével folytatván a beszélgetést, megjegyeztem: az állam- és kormányfők beszédeiből nem derül ki egyértelműen, végül is hová vezet ez a csúcs. Általános szólamokat hallottunk…
– Nos, én is sok mindenre kíváncsi vagyok. Tartják-e magukat az ígért kötelezettségeikhez. Erről azonban csak az előttünk álló újabb egy évben győződhetünk meg. Arról, hogy tartják-e magukat a fenntartható fejlődés elvéhez, az ENSZ-, az európai uniós és más nemzetközi egyezményekhez, amelyek a demokratikus működés kereteit adják. Szóval: mindez a jövő zenéje, most megítélni nem tudjuk.
– Ön szerint mitől lehet sikeres egy ilyen csúcs? Milyen vállalás hozhat igazi áttörést?
– Amit Biden elnök megfogalmazott, máris eredmény: egyrészt nem kérdéses a demokrácia, mint intézményrendszer működőképessége; globális erővé kell tenni, a demokraták világméretű összefogására van szükség. Az erre tett javaslata az az alap, ami segítené a szabad sajtó működését helyben, a nők aktív részvételét a közéletben, segítené a másik oldal által igazságtalanul meggyalázottak megvédését. Egy olyan megfigyelő rendszert kellene világszerte működtetni, amely kivédi, fölfogja a demokratikus rendszer elleni támadásokat. Mindez az egyes kormányok vállalásától függetlenül teremtene jobb helyzetet a demokratikus működéshez. Azoknál is – például Magyarország –, akiket nem hívtak meg erre a fórumra. A demokraták globális összefogása fél győzelem.
– Ön szerint miért nem hívták meg Magyarországot?
– Mert nem felelt meg a független demokrácia mutatóknak.
– A magyar kormány Kína és Oroszország érdekképviselete lenne?
– Minden bizonnyal, noha Pakisztán esete ezt cáfolja. És Indiát is ide sorolhatnánk. Mindenesetre Orbánnak a Fehér Ház világos üzenetet küldött arról, mit tart az illiberális berendezkedéséről. Persze, nem tudom, hogy ennek lesz-e valamilyen következménye, tanulsága. Azonban a kínaiak reagálása, miután őket is kihagyták a meghívottak közül, tovább szítja a konfliktust, mert például Peking most Magyarországgal példálózik a közszolgálati médiában. Megvádolta Bidenéket azzal, hogy feszültséget szítanak ezzel az uniós tagországok között.
– Tehát akkor ezzel még inkább csak egy platformra terelik Magyarországot és Kínát?! Akkor ön Kína miatt sem vették föl Magyarországot a meghívottak listájára?
– Igen, lehetséges. Nem voltam ott a döntésnél, de elég valószínűnek tartom. Viszont emiatt attól félek, hogy a demokratákat elidegenítik Magyarországtól. Maga jobban tudja, mint én, hogy nagyon sokan ellenzik Magyarországon Orbán-rendszerét és demokrataként küzdenek, hogy megakadályozzák az autokrata rendszer további megszilárdítását. Így aztán bizakodóan nézek a jövő év elé, miután a helyzet megváltozik, már Magyarország is meghívást kap. Mert nem feltétlenül a végrehajtó hatalom rendszerét kell mérvadónak tekinteni egy ilyen fórumon, hanem sokkal inkább a civil társadalom törekvéseit.
– Akkor ön ezt egyfajta büntetésként értékeli a Biden-kormánytól? Igen ám, de hogyan lehet előmozdítani a demokráciát, ha nem is folytat párbeszédet a Biden-kormány Magyarországgal?
– Igen, egyetértek magával, értem, amit mond. Nagyon sokféle a demokrácia, és nagy a lecsúszás. Ezért is szükséges biztatni a maradék demokratákat és nem magukra hagyni. Teljesen egyetértek azzal, amit mond, mert így a lehetőséget is elvettük a magyar demokratáktól a dialógus kialakítására. Reménykedem is, hogy a civilek, a jogvédők segítenek majd abban, hogy a Biden-szemléletet egy kicsit felülírják, hogy új kapcsolatrendszert lehessen kiépíteni.
– Igen, ugyanakkor el tudom képzelni azt is, ha Orbán is szót kapott volna ezen a fórumon, akkor előjön a keresztény erkölccsel, a migrációs politikával, azzal, hogy nálunk minden rendben van a demokráciával, a jogállammal és a sajtószabadsággal. Ezt pedig nem akarták hallani a házigazdák, hisz’ hamis képet festett volna Orbán Magyarországról.
– Igen, ráadásul a Fülöp-szigeteki elnök is mindig ilyenekről beszél. Őt viszont meghívták. De mindezek ellenére én a következő egy év fejleményeiben reménykedem. Meg abban, hogy akkor majd bevonja a Fehér Ház ebbe a párbeszédbe a civileket is, akik meghatározhatják a másik irányt. Azt sem kell elhallgatnunk, hogy mi, amerikaiak is küzdünk a magunk demokráciájáért. A választójogunkért például, ezért tényleg kéz a kézben kell küzdenünk.
– Azt szeretném, ha az amerikai és a magyar demokraták megkettőznék az erejüket, mert csak így tudunk ellensúlyt képezni a másik oldal szervezkedésével és szövetségépítésével szemben. Még egyszer is: össze kell fognunk!– szögezte le Laura Thorton, a German Marshall Fund elemzője.