(Szerző: Tamás Ervin/ujnepszabadsag.com) Nem kellett sokáig várni, míg a nemrégen a kismedencébe parancsolt Varga Mihály vizes fecskében, csapzottan kiálljon a mikrofon mögé és bejelentse, hogy momentán jobb eltekinteni a jövő évi költségvetés nyári beterjesztésétől, jó lesz az a szokott időben, ősszel is, és első menetben máris kell mintegy 675 000 milliós megszorítás, amit nyilvánvalóan még egy legalább ekkora csomag fog követni. – Nagy Mártont a melyvízből valószínűleg alig lehetett kihúzni, levegő után kapkod, a tempóváltáskor általa preferált nagy nyomást nem bírta a szervezete.

Nehéz Orbán Viktor magyar hangjának lenni, s ezt nem enyhíti az sem, hogy minden bajt másra lehet fogni, a körülmények szerencsétlen összejátszása egyébként valóban kulminálódik, az addigi túl sok szerencse viszont alaposan elaltatta a döntéshozókat, kirámolták a kamrát, mint egy betört portálú szupermarketből, vittek-kiszórtak mindent. A jó gazda gondossága helyett az autokrácia kiépítésén fáradoztak, kerül, amibe kerül.

Hatalmas vagyonok képződtek, a gazdasági és szellemi holdudvarok preferálása közben szívóágra került minden, ami ezektől a köröktől és szándékoktól távol esett. A beruházások rapid felfüggesztésének következményei pontosan azokon az álmokon csattannak, amiket Nagy Márton lendületes mondatai terítettek még nemrég elénk, s a szakemberek már most sejtetik, hogy a csütörtökön bejelentett 3,6 százalékos infláció nem sokáig tartható, a miniszter pedig hiába hívja raportra az üzemanyag-kereskedőket, a forintárfolyam és az olajár nem fog hallgatni ukázára, még  a szép szóra sem.
Komoly baj szokott lenni abból, amikor a politika magasan és tartósan fölébe száll a racionalitásnak, s ennek kedvéért megszámlálhatatlan konfliktust vállal abban a biztos tudatban, hogy a problémák egy része magától megoldódik, a másikat pedig megoldják az új barátok. Amikor a hatalomnak gyengék a kártyalapjai, reményeit nem dobolja világgá, mert az elárulja szorult helyzetét. Lehet, hogy rosszul látom, de mintha mostanság úgy menne vabankra a játék, hogy az asztalnál ülő
ellenfelek is tisztában vannak ezzel.

A kormány nem csak azért bontja két felvonásossá a beruházások felfüggesztését, mert a második félévtől némi konjunktúrát vár, hiszen az sem hozhat gyors lépésváltást, hanem kivár. Nyilvánvalóan a szélsőjobb előretörésére spekulál, ami június után átrendezheti az uniós viszonyokat, de a csodát, a mentőnaszádot igazából az őszi amerikai elnökválasztástól várja, Donald Trumptól. (Mintha csak Trumpnak az lenne a legfőbb dolga, hogy hatalomra jutása után dollármilliárdokkal esőztesse a kiszáradt-elfonnyadt magyar gazdaságot – a szerk. megj.)

Addig a magunk erejéből takarékra teszünk mindent, ami mielőbbi kiigazítást, racionális, szociálisan érzékenyebb elosztást, a hatalmat bebetonozó privilégiumok azonnali leállítását követelné. Tény, hogy ez is rizikóval járna, romba dönthetné a 2010 óta tégláról téglára emelt vazallusi világot, aminek normasértő rendszere, képmutatása porladóban van, helyreállításához pedig egyszerre fogyott el a levegő és a mozgástér.

Tényleg nem lehet homlokráncolás nélkül végigolvasni a kormányszóvivői tájékoztatóról szóló beszámolót, amikor az őszi költségvetést a miniszterek a „háborús helyzettel” indokolták, illetve azzal, hogy az amerikai elnökválasztás eredménye kulcsfontosságú lesz az ukrajnai háború jövőjét illetően. Ezzel arra utaltak, hogy Donald Trump elnökjelölt kilátásba helyezte Kijev támogatásának megszüntetését – amivel praktikusan Washington megpecsételné Ukrajna sorsát.

Ők ne tudnák, amit a Heti Világgazdaság tudósítása fekete-fehéren közöl?! Mármint, hogy a következő amerikai elnök – bárki legyen is az – csak 2025 januárjában fog hivatalba lépni, és csak ezt követően fog kiderülni, hogy a kampányígéretek után milyen Ukrajna-politikát visz majd az új adminisztráció? Ukrajna-politika hatásai a háborús helyzetre pedig csak ezt követően fognak kikristályosodni. Varga Mihály később azt is fejtegette, hogy nemcsak az ukrajnai helyzet, de az USA–EU- és az USA–Kína-viszonyban is döntő lesz, visszatérhet-e Donald Trump a Fehér Házba. Valakik a Karmelitában már most bedőlnek az elnökjelölt vad dumáinak, holott lehetnek még emlékeik arról a korszakról, amikor a napbarnított Cézár egyik szónoklatával csapta agyon a másikat. Vagy tényleg az Orbán-csapat örömében tapsikolni fog, amikor Trump meleg szavakkal öleli keblére Kim Dzsong-unt, aki könnyeivel a szemében azonmód abba hagyatja kísérleti atomrobbantásait? Az új elnök első dolga lesz, hogy óriásberuházásokba fogjon a magyar ugaron, Tiborcz szállodái számára engedélyezve lesz a Trump Tower név használata, s hivatalba lépése után volt – nincs kettős adóztatás.

A jelenlegi amerikai nagykövetnek a költészet napján kár volt József Attila Kertész leszek című versének első strófáját elszavalnia a Duna-parton, mert mi attól nem enyhülünk meg. Donald már a Ludas Matyit tanulja!