Egyre gyakrabban jelennek meg a médiában olyan hírek, amelyek a drónok használatának „rendkívüli” veszélyességét próbálják bizonygatni. Ma a HungaroControl sajtóközleményben ecsetelte, hogy a megszaporodott repülőgép–drón incidensek miatt megkezdte egy olyan felderítőrendszer beszerzését, amely képes a drónokat a repülőtér környezetében érzékelni és adataikat a légiforgalmi irányítók számára megjeleníteni.
A vélhetően több milliós beruházás létjogosultságának alátámasztására a legkirívóbb hazai esetként azt említik, amikor egy landoló utasszállító pilótája a gép alatt 60 méterre drónt észlelt. Anélkül, hogy kétségbe vonnánk a történetet, néhány dolgot meg kell említeni.
1. A kereskedelemben kapható legtöbb drón vezérlő szoftvere már tartalmaz egy úgynevezett no-fly zone adatbázist, ami azokat a területeket tartalmazza, ahonnan ki vannak tiltva a drónok. Ilyen például a repülőterek környéke is. Ezeken a helyeken a program egyszerűen nem engedi meg a drón felszállását, illetve az ide való berepülés is le van tiltva. Természetesen vannak profi vagy házilag épített vagy meghekkelt szoftverrel működő drónok, amikkel ki lehet kerülni ezt a korlátozást. Azonban nem valószínű, hogy aki ilyen profi géppel rendelkezik, az pont egy leszállópálya környékén fog repkedni.
2. Több külföldi tanulmány és kísérlet is bizonyította, hogy egy drón és egy utasszállítógép találkozása a legtöbb esetben kisebb sérülést okoz, mint amikor madár vagy madárraj kerül a repülő útjába. A világon repülőgépeknek madárral/madarakkal ütközése nagyon gyakran előfordul, ezeket az eseteket azonban nem kapja szárnyára a média. A repülőgépen keletkezett esetleges sérülésekre általában csak leszállás után, a törzs tüzetes átvizsgálásakor derül fény.
3. Aki már volt nagy utasszállító gép pilótafülkéjében, az tudja, hogy abból javarészt csak előre és felfelé lehet látni. A sajtóközlemény arról nem szól, hogyan sikerült a pilótának lenézni 60 méterre a repülő alá.
4. A drónok általában nem feltűnő színűek. Szürke, fekete vagy fehér a leggyakoribb. A méretük pedig legtöbbször nem haladja meg a fél métert. Egy 60 méterre levő drónt az égen már elég nehéz észrevenni. Fentről, amikor a háttérben a földfelszín van, még nehezebb az észlelés. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy egy landoló repülő 250-300 km/óra sebességgel halad, szinte a csodával lehetett határos, hogy a leszállásra és a műszerekre figyelő pilóta észrevette a drónt.
A drón-észlelő rendszer csak egy újabb szükségmegoldás, mivel – mint a neve is jelzi – megakadályozni nem, csak észlelni tudja az illegális drón-használatot. A legális és biztonságos drón-használatot leginkább a jogalkotók tudnák szavatolni, ha az évek óta készülő „drón-törvény” hatályba lépne és könnyen megtartható feltételeket biztosítana az amatőr és profi drón-pilótáknak.
Amíg erre várni kell, addig a magyarországi több ezer drón a legtöbbször engedély nélkül repül, miközben tulajdonosaik maximálisan megtartják a légiközlekedés írott és íratlan szabályait.