Nem szeretnék véleményt adni senkinek sem a szájába, főleg azokéba nem, akik már rég nincsenek közöttünk. Meggyőződésem viszont, hogyha élne dr. Halmi Dénesné, egy pillanatra sem fogná vissza magát, meglenne a véleménye arról, hogy ma az országgyűlés képviselőinek többsége –kereszténydemokrata képviselők kezdeményezésére – politikai nyilatkozatban utasították el csatlakozást az „isztambuli egyezményhez”.

Az Európa Tanács dokumentuma a társadalmi nem definícióján alapuló megközelítést ír elő rendelkezéseinek átültetésekor, az országgyűlés viszont nem kívánja a nemzeti jog részévé tenni sem a társadalmi nem fogalmát, sem az egyezmény genderszemléletét. A magyar nyilatkozat megfogalmazói ismét elővették a jócskán megkopott lemezt (nyikorgó dal a menekültekről), és döntöttek…

…Tehát: ha már véleményt kell nyilvánítani, megteszem önmagam, már csak azért is, mert mindig is vállaltam. Miként az a remek asszony is, akiről jó fél évszázaddal ezelőtt írtam – egy csokor ibolya okán. Dr. Halmi Dénesnéről, Győr legendás és szép kort megért egyik gyermekorvosa feleségéről. (Kisalföld, 1966. március 8.)

„Huszonegynéhány esztendővel ezelőtt egy csinos ifjú hölgy elhatározta, hogy mérnök lesz. Textilmérnök. Itthon nem sikerült bejutnia a műegyetemre. A tanulmányi osztályon egy szigorú professzor meg is jegyezte: „Hm, még mit nem. Női mérnök?!” – Külföldi pályázatot nyert meg Chemnitzbe.

A szülei nem akarták elengedni Németországba. Háborús szelek pásztázták akkoriban Európát; barbár bombázások dermesztették rémületbe az emberiséget.

Amikor a lány az első szemeszter után hazajött, az édesapja köszönés helyett azt kérdezte tőle:

– Győznek-e a németek?

– Nem! – felelte határozottan a lány.

– Jól van, gyermekem, akkor visszaengedlek.

„Ez a kis epizód elevenen él bennem – emlékezik vissza dr. Halmi Dénesné, a Minőség-ellenőrző Részvénytársaság győri kirendeltségének vezetője. – Drága jó apám nagyon féltett a csinnadrattától, a nácizmus látványos „sikereitől”, attól, hogy engem is megnyernek maguknak, az ifjú és tapasztalatlan nőt…”

Tulajdonképpen egy régebbi beszélgetést folytatunk dr. Halmi Dénesnével. Azt kérdezni tőle, hogy miért lett textilmérnök, közhely lenne. Annyiszor elmondta már – ha nem is e kérdésre válaszolva – véleményét:

– Kiskorom óta jellemző vonásom az emancipáló hajlam. Világéletemben önálló, dolgozó nő szerettem volna lenni, és ebben a törekvésemben a szüleim is segítettek. Csak akkor teljes és értékes az ember, ha nem csupán a családjában ismerik el, hanem a társadalomnak is teljes értékű tagja. Nem szeretném, ha frázisként hatna, amit elmondtam, szerintem így igaz, így természetes, ha valaki jó háziasszony, feleség és anya, az még nem zárja ki, hogy esetleg kutatómérnök vagy elismert közgazdász legyen.

Tréfával üti el a kérdést munkájával kapcsolatban. Azt mondja, hogy elégedjem meg annyival, hogy régi bútordarab a MERT-nél, mivel 1948 óta foglalkozik az exportcikkek minőség-ellenőrzésével. Először az ORI-nál, az Országos Ruházati Intézetnél volt, onnan került a RAGl-hoz, a Ruházati Anyagvizsgáló Gazdasági Irodára és utódjukhoz, a MERT-hez.

A család viszont kedvenc témája. A gyereknevelés. Talán túlságosan is öntudatos, célratörő elvei vannak a gyereknevelésről. Persze, mérnök. Álmokból szőtt szép asszony-anyai tervek kritikus megvalósítója. „Hihetetlenül sok idő és energia kell a gyerekneveléshez. Felelősen csinálni, úgy egyengetni útját és nyiladozó értelemvilágát, hogy majdan valóban értékes tagja lehessen a közösségnek…

Az apró örömök, hétköznapi boldogságok serény gyűjtögetője dr. Halmi Dénesné. Nem szereti a látványos, nagy tetteket, önmaga is apránként, de nagy szorgalommal építgeti saját és környezete jövőjét. Egy-egy gyöngéd női szóval, mosollyal, tréfával, megfontolt, előremutató véleménnyel igyekszik vezető asszonyként mindig ember maradni, olyan ember, akit nem a beosztásáért tisztelnek, hanem elsősorban saját magáért, tulajdonságaiért, viselkedéséért.

A kicsi örömök közül a legfrissebb „Gyorsan túladtunk a télen. A fiam elmehetett ibolyát szedni tegnap. Micsoda boldog estém volt! Mert az a kis kölyök ment, és virágot hozott.

Lemondott értem a fociról, a biciklizésről, és ibolyát keresett. Látja, ez is egyike azoknak a dolgoknak, amiért élni érdemes. A szeretetért, a barátságért, a bizalomért.”

Az asszonyról próbáltam portrét festeni, aki mérnök, vezető, mellesleg a társadalmi tudományos szervezeteknek is aktív tagja, és akinek hobbyja a sütés. „Cukrász is lehettem volna, csak azért nem mentem el annak, mert féltem, hogy meghízom, így aztán otthon hódolok szenvedélyemnek. Tegnap egy újítást is kidolgoztam, a négyszögletes pogácsát.

Mert ugyebár, az idő sokszor kevesebb, mint a háziasszony pénze. Ami tészta a kerek pogácsák szaggatásakor lemarad, nem gyúrom újra össze (a férjem mondta, hogy az már nem olyan jó), azt alakítom négyszögletes formájúvá…”

(Dr. Halmi Dénesné Margitka éppen 100 esztendővel ezelőtt született és már 35 éve nincs közöttünk. Férjével együtt a győr-révfalui temetőben alussza örök álmát.)