(Szerző: Fábián András / ujnepszabadsag.hu) Tegnap óta azzal van tele minden hír- és közösségi oldal, hogy a 444.hu nyilvánosságra hozott egy „titkos tervet” Ukrajna újrafelosztásáról. Roman Giertych, aki 2006–07-ben miniszterelnök-helyettes volt Lengyelországban „Orbán terve” címmel mesélt el egy történetet a Facebookon.
A történet így kezdődik:
„Tizenegy évvel ezelőtt egy Schonborn bíboros által Róma közelében szervezett konferencián sokáig beszélgettem Orbán Viktor miniszterelnökkel. Engem szélsőjobboldalinak tartott, és elkezdte magyarázni, hogy Kína és Oroszország katonai támogatása mellett hogyan kellene újjáépíteni Európát. Ez az intelligens, művelt, ámbár kissé kiégett ember, egy kis ország miniszterelnöke. Akkoriban nagyon durván fejezte ki magát Ukrajnával kapcsolatban. Orbán volt az, aki meggyőzte Kaczynskit, hogy próbálja meg szétszedni az EU-t.”
Aki nem olvasta volna ezt a hagymázas – állítólag Orbántól, Putyintól és Kaczinskytól származó tervet, annak tömören, ugyancsak Giertych tollából, itt összegzem:
„Oroszország megszállja Ukrajnát és elfoglalja Kijevet. Az orosz csapatok azonban nem szállják meg Nyugat-Ukrajnát, sem a Kárpátalját. Nyugat-Ukrajna és Kárpátalja helyi hatóságai segítségért könyörögnek a NATO-nak az oroszok a megszállást megelőzendő, miközben Lengyelország és Magyarország belép a Putyinnal egyeztetett határokon és „gondoskodnak” Ukrajna ezen részei felügyeletéről, a helyi lakosság hálájától övezve. Oroszország bábkormányt hoz létre Kijevben, a keleti részeket összeköti Oroszországgal. Nyugat-Ukrajna és Kárpátalja pedig egy jellegzetes, nyugatpárti egységet alkot majd Magyarország és Lengyelország felügyelete alatt. Talán Fehéroroszország is kapna valamit. A lengyel csapatok már keleten állomásoznak, mivel a néhány hónappal ezelőtt a Lukasenko által okozott migrációs válság részeként „véletlenül” éppen oda helyezték őket. A magyar csapatok (!) keletre vonultak a háború első napján (a magyar sereg teljes létszáma 37 500 fő! – a szerző). Természetesen a művelet sikerének feltétele a titoktartás, és persze Putyin hadműveleteinek sikere. …. Magyarországon a háború első napjaiban már az Ukrajnában élő magyarok ellátásának szükségességéről beszéltek.”
Mindez nagyon hihetően hangzik, különösen annak fényében, hogy a magyarok pontosan ismerik, vagy legalábbis azt hiszik, hogy már pontosan ismerik Orbán Viktort. Látjuk, hogy északon, délen és keleten folyton a „Nagy-Magyarország” magyarlakta területein matat. Számolatlanul gurulnak a milliárdok Horvátországba, Szlovéniába és Bosznia-Hercegovinába. Vastagon kitömik az erdélyi és partiumi magyar szervezeteket és egyházakat. Keményen nyomatják az orbáni propagandát a jól megfizetett helyi propagandisták. Szlovákiában Orbán hatalmas földterületeket és értékes ingatlanokat vásárol(na), ha a szlovák kormány felháborodása ebben meg nem akadályozná. A szomszédos országok kormányai egyébiránt csendben röhögnek Orbán „jótékonykodásán”. Legalább nekik nem kell a magyar kisebbség finanszírozásával foglalkozniuk, és ezáltal a saját szélsőjobboldali nacionalista pártjaikkal csatározásokba bonyolódniuk. Valóban: Magyarország a Kárpátaljára is küld segélycsomagokat. Ahogy Orbánt ismerem, éppen azért, hogy aki ott van, maradjon is ott legalább a választásokig, de legalább addig, amíg a szavazatát le nem adta a Fideszre. Az a néhány százezer, bruttó egymillió szavazat bármennyi pénzt megér a magyar konkvisztádornak.
Ami Putyin elnököt illeti: ezt a kérdést röviden el lehet intézni. Putyin nem hülye. Ezt tessék kiindulási alapnak tekinteni. Márpedig, ha ezt elfogadjuk, akkor nyilvánvaló, hogy ő egy ilyen ostoba tervbe soha nem menne bele, de még csak tárgyalni sem lenne hajlandó róla. Egyszerűen azért, mert jelenleg éppen az ellen harcol, hogy Ukrajna ne legyen NATO-tag és EU-tag sem. Ezzel a „megoldással” viszont térben még közelebb vinné Oroszországot a NATO-hoz. Ráadásul mindjárt két olyan országot találna a határai mentén, aminek lakossága finoman szólva sem oroszbarát, kormánya pedig bármikor megbukhat. Eddig Belarusz és Ukrajna volt Oroszország pufferzónája a NATO felé, a felvázolt lehetőség esetén viszont ebből nem maradna semmi. Putyinnak egy ukrán bábkormányra van szüksége, amelyik nem akar „nyugatosodni”. Tessék ezt alaposan végiggondolni, és nyugodtak lehetünk benne, hogy Putyin alaposan végig is gondolta a teendőit. Egészen biztos, hogy egy ilyen megoldás nem szerepelt az opciók között.
Ami Orbánt illeti, könnyen lehet, hogy Roman Giertych elmélete elvben nem állna távol tőle, viszont Orbán nem hülye (bocsánatot kérek mindenkitől, aki másképp gondolja), viszont gyáva, korrupt és számító. Pontosan tudja, hogy ezekkel a hagymázas elképzelésekkel, pláne, ha ezek megvalósítása érdekében lépéseket tenne, azonnal szembefordítaná magát minden szomszédjával, az EU-val és a NATO-val. Azonnal az első számú ellenség szerepébe kerülne. Kezelhetetlen konfliktushalmazba keveredne, amiből nem lehetne bukás nélkül kikászálódni. Neki viszont nem ellenségekre, hanem őt támogató szövetségesekre van szüksége. Abból viszont egyre kevesebb van. Más kérdés a szavak, a propaganda világa. Kiemelten fontos számára a „Nagy-Magyarország” iránti nosztalgia élesztgetése, a „trianoni magyar átok” miatti nemzeti fájdalom ébrentartása. Az mehet minden mennyiségben. A már-már behegedni látszó sebek ismételt és újabb feltépése hozza Orbán számára az irredenta, szélsőjobboldali, neonáci és újfasiszta szavazókat. Még néhány ostoba oroszbarát voksot is be lehet söpörni vele. Arról persze mélyen hallgat a propaganda, hogy az európai határok eltűnése esetén ez az egész trianoni probléma végleg megszűnnék létezni.
A lengyel Morawiecki személyével és kormányával nem kívánok részletesen foglalkozni Ő ott volt Kijevben és találkozott Zelenszkijjel. A lengyel miniszterelnök nyíltan megmutatta, hogy hol áll. Nem is állhat máshol, mert pontosan tudja, hogy a lengyelek semmiféle oroszbarát gesztust nem bocsátanának meg neki.
És akkor nézzük meg most már azt is, hogy kit tisztelhetünk a szerzőben. Roman Giertych, mint már említettük, 2006–07-ben miniszterelnök-helyettes volt Lengyelországban és egyben oktatási miniszter is. Politikusként ebben az időben a szélsőjobboldali, nacionalista, ultraklerikális Lengyel Családok Ligája sorait erősítette. E párt bevonása a kormánykoalícióba a kisebbségben kormányzó Jog és Igazságosság pozícióinak gyengülése miatt vált akkoriban szükségessé, és azonnal országos felháborodást keltett. A homofób, ultrakonzervatív nézeteket valló „oktatási miniszter” kinevezése ellen több fórumon és tüntetésen tiltakozott a felháborodott lengyel közvélemény. Ami a bevezetőben említett EU-ellenes beszélgetést és ebben Orbán vízióit illeti, nem árt tudni, hogy a Lengyel Családok Ligája már akkor az uniós társulási szerződés újratárgyalását követelte a programjában, és határozottan elutasította Lengyelországban az euró bevezetését. Vagyis nem kellett ehhez nekik Orbán Viktor.
Giertychről legutóbb néhány hónapja hallhattunk ismét. Ő is alanyává vált ugyanis a Pegasus lehallgatási botrány lengyel vonulatának. Giertych kormánya bukását követően váratlanul és máig megmagyarázatlanul a 2007-ben kormányt alakító Donald Tusk miniszterelnök köreiben tűnt fel. A Tusk vezette Polgári Platform több politikusának bizalmasa, számos ügyben ügyvédje lett. Vagyis esküdt ellensége a mai lengyel kormánynak és a lengyel szürke eminenciás Kaczinskynak.
Ami pedig az inkriminált írást illeti: az „Orbán-terv” március 17-én jelent meg, vagyis két nappal azután, hogy Donald Tusk beszédet mondott Budapesten, az ellenzék több tízezres nagygyűlésén. A beszéd pedig egyértelműen Orbán leváltására hangolta az egybegyűlteket. Bízom benne, hogy a Giertych által felvázolt érdekes elmélet további egységbe kovácsolja a magyar ellenzéket, amely meggyőződésesen támogatja Magyarország szövetségi politikáját, NATO- és európai uniós tagságát. Az azóta többször, több helyen megjelent íráshoz vagy arra való hivatkozáshoz fűzött kommentárokat átböngészve úgy tűnik föl, hogy a dolgok Pan Giertych (és Donald Tusk!) szándékai szerint alakultak. Ennek én örülök, és hogy Lengyelországban sincs ez másképpen, arra bizonyítékul álljon itt egy lengyel kommentár:
Krzysztof S. írja: „Stanisław Lem (a lengyel sci-fi irodalom legendás alakja – a szerző) forog a sírjában az irigységtől. Évek óta nem olvastam ilyen fikciót. Ön olyan tehetséges Roman (Giertych – a szerző) úr. Azt hiszem, ez csupán egy etűd, valamiféle regény előjátéka. Még több irodalmi gyöngyszemet várok. Üdvözletem!
Az alábbi szöveget a DeepL számítógépes program fordította magyarra. Az esetleges hibákért az Infovilág szerkesztősége nem vállalhat felelősséget.
Orbán terve
„11 évvel ezelőtt egy Schönborn bíboros által szervezett, Róma melletti konferencián hosszasan beszélgettem Orbán Viktor miniszterelnökkel. Úgy tekintett rám, mint egyfajta Jobbikra, és elkezdte magyarázni nekem, hogy Európát hogyan kell újjáépíteni a kínai pénzügyi és az orosz katonai támogatás alapján. Intelligens, művelt ember, és egy kis ország miniszterelnökeként kissé fojtogató. Még akkor is nagyon nem hízelgő módon beszélt Ukrajnáról.
Orbán volt az, aki rábeszélte Kaczynskit, hogy próbálja meg lebontani az EU-t. Orbán, majd később Kaczyński egész játéka a Szovjetunió újjáépítéséért folytatott háborúra épült, amelyet Putyin évek óta előkészített. A háború tervét Putyin már a kitörése előtt világosan megfogalmazta, és az volt a lényege, hogy Oroszország visszaszerzi a volt Szovjetunió területeit, és puffereket hoz létre Oroszország körül a vele kapcsolatban álló országokból, illetve semleges vagy félig semleges országokból. Tusk alatt lehetetlenné vált az a terv, hogy bárkit is bevonjunk az EU-ból ebbe a játékba. Egyszer Putyin megpróbált tárgyalni a kérdésben azzal, hogy – mintegy tréfából – felajánlotta Nyugat-Ukrajnát Lengyelországnak. Tusk és Sikorski még viccelődni sem volt hajlandó. Eközben Putyin (tévesen) a nyugat-ukrajnai probléma volt a legfontosabb. Oroszországnak nem volt több százezer katonája ahhoz, hogy teljesen elfoglalja Ukrajnát. Putyin Kijev és az ország déli részének gyors katonai meghódítására számított, de az orosz ajkú lakossággal nem rendelkező Nyugat-Ukrajna elfoglalása soha nem volt lehetséges. Ezért Putyin az ukrán állam megsemmisítésére vonatkozó terveiben azt feltételezte, hogy a legjobb, ha Nyugat-Ukrajnát Lengyelország védnöksége alá helyezi, amit például egy NATO-békefenntartó misszió keretében kell végrehajtani. Ezért egyébként Jaroslaw Kaczynski, az Orbán tervében való részvételét leplezendő, ezt a kifejezést használta nevetséges javaslatára. Putyin számára Lengyelország még egy okból volt fontos. Az ukrajnai háború és a feltételezett hosszú távú partizánság miatt Lengyelország, mint tranzitország Németország felé nélkülözhetetlen volt. Ne feledjük, hogy olyan tervekről beszélünk, amelyek egyáltalán nem számoltak Ukrajna hosszú távú ellenállásával vagy a Nyugat újraegyesítésével, és egyáltalán nem számoltak azzal, hogy az ukránok megnyerhetik a háborút. Lengyelország egyébként továbbra is követi Orbán tervét, ami az Európából Oroszországba vezető árufuvarozási folyosót illeti. Kb. Az Oroszországgal folytatott összes export és import 55%-a Lengyelországon keresztül történik. A kormány propagandisztikusan azt hangoztatja, hogy mennyire akar szankciókat, de még a legegyszerűbbeket sem vezette be.
Az Orbán-terv megvalósítása jó néhány évet vett igénybe. Magyarország és Lengyelország vezetőinek célja az volt, hogy de facto protektorátust hozzanak létre Ukrajna egy része felett (Lengyelország Nyugat-Ukrajna, Magyarország pedig a nagy magyar lakosságú Kárpátaljai Ruszinföld felett). És a de facto állami ellenőrzés területének növelése révén Kaczynski és Orbán, valamint pártjaik népszerűségét és uralmát évtizedekre biztosítják. Kaczynski és Orbán összes intézkedése: a bíróságok szétverése, az ügyészség, a média, az iskolák, a hadsereg leigázása, konfliktus az EU-val, az amerikai tőke kiűzése stb. stb. stb. Ezek csak akkor ésszerűek, ha feltételezzük, hogy a világ geopolitikai helyzete teljesen átrendeződik. Máskülönben nem lehet megmagyarázni, hogy a kormány miért nem hajtotta végre az EUB ítéleteit, és miért veszíthetett el százmilliókat, vagy miért akarta államosítani a legnagyobb lengyelországi amerikai beruházást alig egy hónappal ezelőtt. Ha Orbán terve sikerrel járt volna, az események sorozata a következőképpen alakult volna.
Oroszország bevonul Ukrajnába és elfoglalja Kijevet. Az orosz csapatok azonban nem lépnek be sem Nyugat-Ukrajnába, sem Kárpátaljára. A nyugat-ukrajnai és kárpátaljai ruszin helyi hatóságok a NATO-tól kérnek segítséget a megszállás ellen, majd Lengyelország és Magyarország belép a Putyinnal meghatározott határokba, és „felügyeletet” vesz Ukrajna ezen része felett, a helyi lakosság hálájával találkozva. Oroszország bábkormányt alakít Kijevben, a keleti részeket Oroszországhoz csatolja, Ukrajna nyugati részei és Kárpátalja Ruszinföld pedig különálló, nyugatbarát egységet alkot Magyarország és Lengyelország védelme alatt. Talán Fehéroroszország is kapna valamit. Operatív szempontból a lengyel csapatok már keleten voltak, mivel „véletlenül” vonultak oda a migrációs válság részeként, amelyet Lukasenko néhány hónappal ezelőtt váratlanul kirobbantott. A magyar csapatok a háború első napján keletre vonultak. Természetesen a művelet sikerének feltétele volt a titokban tartás, és természetesen az, hogy Putyin katonai művelete sikeres legyen. Már kevesen emlékeznek rá, de amíg az oroszok el nem veszítették a Kijev feletti ellenőrzésre tett kísérletüket, és amíg a Nyugat Biden újraegyesítését el nem érte, addig Lengyelország semmilyen támogatást nem adott Ukrajnának, sőt, még az égbolt lezárását is a közfelháborodás kényszerítette ki. Magyarországon már a háború első napjaiban arról beszéltek, hogy gondoskodni kell az Ukrajnában élő magyarokról.
Mikor került sor a végleges megállapodások megkötésére? 2021. 12. 4-én Varsóban találkozott a Putyin-párti internacionálé. Ekkor Le Pen úgy hajtott, mint egy államfő. Aznap Orbán találkozott Kaczynskivel. Mindketten, legalábbis az amerikaiak, már tudtak az inváziós tervekről (Biden ezt novemberben közölte a szövetségesekkel). És közvetlenül ezután következett a TVN elleni támadás, ami véleményem szerint jelzés volt Putyinnak arról, hogy Lengyelország kész szembeszállni az USA-val. De már egy ilyen végleges megerősítésre is sor kellett, hogy kerüljön 2022.01.29-én Madridban Orbán tervének. Közvetlenül a Morawieckivel való találkozó után, 2022.02.5-én Orbán személyesen repült Putyinhoz. Néhány nappal később Putyin parancsot küldött az egységeknek a háború megkezdéséről. A parancsok egyértelműen kihagyták Ukrajna nyugati részét a háborús erőfeszítésekből.
Megtörténhetett volna a háború e terv nélkül? Valószínűleg igen, de a PiS hallgatólagos cinkossága nagyon megkönnyítette Oroszország terveit. Az egész abban a pillanatban csúcsosodott ki, amikor Ukrajna győzni kezdett, és a Nyugat egyesült. Aztán a PiS hirtelen lemondott Orbánról, Le Penről és Salviniről, és Ukrajna fő védelmezőjének szerepét kezdte játszani. Morawiecki és Kaczynski, valamint a Putyinnal együttműködő szlovén miniszterelnök kijevi útja azt a célt szolgálta, hogy elfedje a tervben való bűnrészességüket. Ugyanígy Salvini is megpróbálta leplezni a Putyinnal való együttműködésben való részvételét azzal, hogy hirtelen Przemyślbe jött. Hirtelen mindannyian Ukrajna barátai lettek.
Honnan tudom mindezt? Mert mi értelme lecsapni egy amerikai beruházásra akkor, amikor már tudnak Oroszország ukrajnai inváziójáról, ha nincs megállapodás Putyinnal? Mi értelme az EU teljes semmibevételének és az EUB-ítéleteken való röhögésnek, ha nem az, hogy tudsz arról a totális geopolitikai váltásról, ami egy pillanat alatt bekövetkezik? Mi értelme találkozni az Oroszország által finanszírozott Le Pennel egy olyan időszakban, amikor már tudjuk, hogy invázió lesz Ukrajnában? Miért hívják meg Salvinit, aki Putyin-pólót viselt, ha Putyin ellen akarnak harcolni? Miért találkozik Orbánnal, aki minden hónapban Moszkvában van, ha nem azért, hogy terveket egyeztessen? Ha valaki tud az invázióról, és a Nyugat oldalán akar állni, annak úgy kell kerülnie Orbánt, Putyin barátját, mint a pestist. Miért találkozik Madridban Putyin összes szövetségesével, ha az ellenkező oldalon akar állni egy olyan háborúban, amelyről tudja, hogy hamarosan kitör?
Ezek a dolgok nyilvánvalóak! És az is nyilvánvaló, hogy Kaczynski és Morawiecki Orbánnal folytatott beszélgetéseiről nincsenek jegyzőkönyvek. Nem volt több bizalmas ügy.
A következtetés egy: az évszázad árulását készítették elő számunkra. És csak Ukrajna győzelme, a nyugati közvélemény felháborodása és ennek a felháborodásnak a hősies ellenálláshoz kapcsolódó mértéke, valamint az egész Nyugat egysége akadályozta meg ezt az árulást. Hadd emlékeztessem Önöket, hogy Putyin terve a következő volt: Kijev gyors elfoglalása, nagyon kevés civil áldozat és egy megosztott Nyugat rachitikus szankciókkal. Egyik sem vált be. Ha a katonai művelet sikerrel járt volna, Orbán terve teljes mértékben megvalósulhatott volna. Kaczynski pedig diadalmasan elfoglalta volna Lvovot, és az ukránok megmentőjeként és Lengyelország hatalmának feltámasztójaként abszolút uralomra számíthatott volna.
Nem sikerült, hála Istennek és dicsőség Ukrajnának!
Roman Giertych”